A Fővárosi Ítélőtábla Bf.93/2013/15. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 38. §, 92. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 371. §, 372. §] Bírók: Fatalin Judit, Lassó Gábor, Révész Tamásné

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.93/2013/15. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2013. év november hó 26. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet:

Az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2013. év február hó 7. napján kelt 28.B.1238/2010/29. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott terhére rótt bűncselekményt emberölés bűntettének (Btk.160.§ (1) bekezdés) minősíti.

A börtönbüntetés tartamát 5 (öt) évre súlyosítja.

A büntetés fele részének letöltése utáni feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó rendelkezést mellőzi, egyúttal megállapítja, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A vádlott személyazonosító igazolványának száma: megjelölve.

Az ítélet bevezető részéből a tárgyalási napok közül a 2012. január 10. és április 17.-19. napok feltüntetését mellőzi, egyben a továbbiakban felsoroltak között a 2012. december 10. napját is feltünteti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Törvényszék a 2013. február 7. napján kelt 28.B.1238/2010/29. számú ítéletével a vádlott bűnösségét emberölés bűntettében (Btk.166.§ (1) bekezdés) állapította meg. A vádlottat ezért 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Úgy rendelkezett, hogy a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A vádlott által bűnügyi őrizetben töltött időt beszámította a kiszabott szabadságvesztésbe, továbbá határozott a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

A fenti ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodsorban téves jogi minősítés miatt és enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A védő perorvoslatát írásban részletesen megindokolta. Álláspontja szerint a vádlott eshetőleges szándékának felrovása és a gondatlanság kizárása ellentétes az ítélet 4. oldal 1. bekezdésében tett ténymegállapítással. Ehelyütt ugyanis az szerepel, hogy nem lehetett megállapítani, a vádlott folyamatosan tartotta el a sértett kezét a korláttól, vagy több ízben akadályozta meg, hogy a sértett visszafogjon a korlátra. Hivatkozik a cselekmény indítóokának hiányára. Véleménye szerint kétséget kizáró módon megállapítható volt, hogy a vádlott elérte a célját, a sértett kijelentette, nem mászik tovább, így felesleges lett volna őt tovább akadályozni. Az elkövetéskori tudattartalom tekintetében hangsúlyozta, hogy a bíróság adós maradt az utolsó fényképfelvétel és a zuhanás között eltelt 5-8 másodpercben történtek bizonyításával. Emiatt az eseménysort hiányosnak találta, amely miatt az ok-okozati összefüggésre sem vonható következtetés. Abszolút eljárási hibaként jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság a nyomozóhatóság által 2009. november 29. napján foganatosított, helyszíni tanúkihallgatásokról készült DVD lemezt nem vonta a bizonyítékok körébe. Megkísérelte ugyan lejátszani, de a felvételen hang nem volt hallható. Erre hivatkozva támadta a bizonyítékok számbavételét, mérlegelését. Álláspontja szerint az akkor foganatosított tanúkihallgatások figyelembevétele nem mellőzhető, ugyanis a DVD-ről kikért másolat hibátlan, az lejátszható, azonban a tanúk idézését és szembesítését is szükségesnek tartotta. E bizonyítás terjedelme miatt tett indítványt megalapozatlanságra hivatkozással az ítélet hatályon kívül helyezésére és új eljárás lefolytatására. Másodlagos kérelme szerint a vádlott felmentése iránti indítványát fenntartotta. Bűnösség megállapításának esetére gondatlanságból elkövetett emberölés megállapítását és lényeges enyhítéssel felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.194/2013/2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. A tényállást alapvetően megalapozottnak találta, azonban néhány ponton szükségesnek látta annak kiegészítését. Így rögzíteni kell a sértett születési idejét, testsúlyát, közepes alkoholos befolyásoltságának pontos mértékét. Nem szerepel a tényállásban a sértett kábítószer hatása alatt állását igazoló vizsgálati eredmény sem. Ezen túlmenően indokoltnak ítélte az igazságügyi orvosszakértők tárgyalási nyilatkozata szerint annak megállapítását is, hogy a sértett karjainak megragadásától, illetve a korlátról az ujjai lefejtésétől a bal felkaron és a jobb kéz hüvelykujján milyen hámfosztott és pontszerű bevérzések keletkeztek. Ezekkel a kiegészítésekkel a tényállás megalapozottá válik, amelyből okszerű a vádlott bűnösségére vont következtetés és cselekményének jogi minősítésével is egyetértett. Tévesnek találta ellenben a büntetés kiszabásánál a joghátrány mértékét. A büntetlen előélet és a fiatal felnőtt kor egyidejűleg nem vehető figyelembe és az eshetőleges szándék is csak kisebb súllyal írható a vádlott javára. Összességében az enyhítő körülmények részben kétszeres, részben eltúlzott mértékű értékelésére utalással kifogásolta az enyhítő szakasz alkalmazását, a börtönbüntetés tartamát, illetve a fele rész utáni feltételes szabadság lehetőségét is.

Indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét a részleges megalapozatlanság kiküszöbölésével változtassa meg akként, hogy a büntetést súlyosítsa és a büntetés fele részének letöltése utáni feltételes szabadságra bocsáthatóságról történt rendelkezést mellőzze, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.

A Fővárosi Ítélőtábla az ügy felübírálatára kitűzött nyilvános ülésen a védő írásbeli fellebbezésében foglaltak alapján a Be.363.§ (2) bekezdés b./ pontja értelmében tárgyalásra tért át. A fellebbezési tárgyaláson az ítélőtábla a Be.366.§ (4) bekezdése szerint bizonyítást vett fel. Ennek keretében lejátszásra került a BRFK Bűnügyi Főosztály Életvédelmi Osztály I. Életvédelmi Alosztály 2009. november 26. napján megtartott helyszíni tanúkihallgatások során készült videófelvételt tartalmazó DVD, amelyen 1., 2., 3. és 4. sz. tanúk nyilatkoztak. Ennek megtörténtét követően további bizonyítási indítványként a védő a felvételen szereplő tanúk, továbbá 5. és 6. sz. tanúk idézését, a felvétel elébük tárását, valamint szembesítésüket indítványozta. Csatolta továbbá a dr. Agárdi Tamás szakpszichológus által a vádlott mélyaltatásban - hipnózisban - végzett meghallgatásáról, vizsgálatáról készített szakvéleményét.

A Fővárosi Ítélőtábla a fenti bizonyítási indítványokat elutasította. A tanúk ismételt idézését és meghallgatását szükségtelennek találta, mert a videofelvételen nyilatkozó tanúk a nyomozáskor, az elsőfokú eljárásban a tárgyaláson, a helyszíni tárgyaláson, majd a tárgyalás megismétlését követően utólag személyesen nyilatkoztak, korábbi vallomásaikat a bíróság eléjük tárta. Az ellentétetek feloldására egymás jelenlétében a szembesítésük is megtörtént. A videón szereplő tanúk ott elhangzott nyilatkozatai és korábbi vallomásaik között nincs érdemi ellentmondás, így az ismételt meghallgatás és szembesítés teljességgel szükségtelen.