A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20580/2017/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 141. §, 206. §, 221. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 340. §, 345. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

A Fővárosi Ítélőtábla a felperes jogi képviselőjének neve, címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a alperes jogi képviselőjének neve jogtanácsos által képviselt alperes nevealperes címe.) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2017. március 8. napján kelt, 40.P.23.558/2014/104. számú ítélete ellen a felperes részéről 106. és 108. és Pf.4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint másodfokú perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak külön felhívásra 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a módosított keresetében 2.400.000 euró és 2008. június 25. napjától számított EKB szerinti késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest kártérítés jogcímén, a 2006. június 11. napján az alperesi biztosított által okozott közlekedési balesettel okozati összefüggésben.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Hivatkozott az igényérvényesítés elkésettségére. Vitatta a kereset jogalapját, összegszerűségét.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, fizessen meg az alperesnek 9.574.000 forint jogtanácsosi munkadíjat, 119.372 forint szakértőidíj- és tanúdíj-előleget, továbbá külön felhívásra 1.500.000 forint eljárási illetéket.

Az ítélet indokolása értelmében a felperes 2006. június 11. napján kerékpárversenyzőként, verseny közben közúti balesetet szenvedett, amely balesetért az alperesnél érvényes kötelező gépjármű felelősség biztosítással rendelkező gépkocsi vezetőjét bűnösnek mondták ki közúti baleset gondatlan okozásának vétségében. A felperes balesetben elszenvedett sérülései hat hét alatt gyógyultak, azonban a kiegészített orvosszakértői vélemény szerint mint kerékpársportoló a versenyeken elindulhatott, de a baleset előtti eredményességét már nem tudta elérni, az élmezőnybe nem kerülhetett. Elfogadta az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a gyógyulását követően, a rehabilitációs időszakban a versenyeken való részvétele során fájdalmat tapasztalt, bal lába kevésbé volt terhelhető, mint korábban, ami a sportolói eredményességét csökkentette. Teljes bizonyossággal ugyanakkor nem tartotta kijelenthetőnek, hogy a sérülés folytán a felperes a korábbi sportteljesítményét már nem érhette el. A kereset jogalapját annyiban bizonyítottnak találta, hogy az alperes által biztosított gépjárművel a felperesnek okozott kár megtérítésére köteles az alperes, és a baleset bekövetkezésével összefüggésben a felperes felelőssége nem merült fel. A kereset alapját képező szponzori szerződést az elsőfokú bíróság aggályosnak találta. Kiemelte, hogy a csapatnak a szerződés keltekor jogi személyisége nem volt, a szövetség által igazolt felperesi csapat neve és székhelye eltérő volt, és a felperes nem bizonyította, hogy a szerződés szerinti és általa vezetett, részvételével működő versenyző csapat azonos. Aggályosnak tartotta a szerződés felperes által állított kétoldalúságát is, valamint a szponzori szerződés 9.1. pontjában szabályozott szponzori díj fizetési kötelezettség alanyának szabályozását. A csatolt bankszámlakivonatokból sem látta kétséget kizáróan megállapíthatónak, hogy mint szponzori díjak kerültek átutalásra a felperes részére. A kifizetések jogcímét bizonytalannak minősítette, figyelemmel arra is, hogy a felperes saját nyilatkozata szerint ingatlan közvetítéssel is foglalkozott. A felperes a balesetét követően, 2006 szeptemberében még elindult versenyeken, így a szerződési feltételnek eleget tett, mivel a szerződés szerint a felperes eredményre nem, csupán nemzetközi kerékpáros versenyeken való részvételre volt köteles. A szerződés körüli bizonytalanságot erősítette a nemzetközi viszonylatban is közismerten eredményes magyar kerékpárversenyző nyilatkozata, a felperes személyes előadása, továbbá az a tény is, hogy a felperes 2006 őszére a szponzori díj kifizetését nem követelte. Aggályosnak tartotta azt is, hogy a 2005 decemberében létrejött szerződést a felperes a balesetet követő kettő év után nyújtotta be az alpereshez. Nem tartotta figyelmen kívül hagyhatónak, hogy a felperes tizenkét éve megszakadt élsportolói pályafutását 2005. évben kezdte újra. A követelés összegszerűségét, nevezetesen azt sem látta bizonyítottnak, hogy a felperes a beleset nélkül is három évig a szerződésben foglaltak szerint versenyzett volna, és a kikötött kötelezettségeit maradéktalanul teljesítette volna. A felperes nem vezetett bizonyítást a gyógyulására irányuló kárenyhítési kötelezettség körében, és adós maradt annak bizonyításával is, hogy a szerződés további teljesítésével mikor és milyen okból hagyott fel. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság elfogadta tényként, hogy a csapat 2007. augusztusi megszűnésével a szponzorálás akkor is megszakadt volna, ha a felperes balesete elmarad, mivel a felperes szponzorálása a csapat létéhez kötődött, az újságcikkek szövegéből egyértelmű, miszerint a felperes és a szövetség között kialakult vita vezetett a csapat megszűnéséhez. A felperes bizonyítási indítványát a Pp. 141. § (6) bekezdés alapján elutasította. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperes oly időben hagyta abba a versenyzést, és nem követelte szerződő partnerétől a szponzori díjat, amikor is a teljes visszaedződéséhez szükséges hosszabb időtartamot nem várta meg, és nem volt megállapítható, hogy az élsportolói pályafutása folytatható-e vagy sem. Mindezek alapján bizonyítottság hiányában utasította el a keresetet.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel. Fellebbezésében az ítélet megváltoztatását, az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Megítélése szerint az elsőfokú ítélet sérti a Pp. 206. § és 221. § (1) bekezdésében foglaltakat, az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat egyoldalúan értékelte és az ítélet indokolása hiányos. A szponzorációs szerződéssel kapcsolatban kiemelte, hogy megkötésének időpontjában a cég 1 nem létezett, így a megállapodás nem lehetett háromoldalú. A szerződéskötéskor még csak szándék volt a klub létrehozására. 2005-2006-os idényben a cég 2 néven versenyeztek az cég 3 keretein belül, és az cég 3 engedélyével használhatták a cég 4 nevet. A 2005-ben tervezett csapatnév és székhely 2006-os illetőleg 2007-es idényre változott. Hangsúlyozta, hogy arra adat nem merült fel a perben, hogy másik kerékpáros csapat viselte volna a cég 4 nevet. A szponzori szerződés teljesítését a cég 4 csapat programjaiban történő részvételéhez, versenyzéséhez kötötték. A szerződéskötést megelőzően levelezés nem volt, miután az egyeztetések Monacóban, személyes üzleti megbeszélések keretében zajlottak. Állította, hogy a szerződés ellehetetlenülése, mint objektív ténnyel következett be a szerződés megszűnése. Azt a körülményt, hogy a banki kivonatoknál az utalások közlemény rovatában hiányzik a jogcím, nem tartotta alkalmasnak annak cáfolatára, hogy nem érte vagyoni kár. A személy 1 nyilatkozatát megítélése szerint az elsőfokú bíróság tévesen értékelte, a tanút nem tekintette elfogulatlannak, és a monacói kerékpáros ügynök nyilatkozatával cáfolta a nyilatkozat megalapozottságát. Nem tartotta eltúlzottnak a szerződésében kikötött évi 1.000.000 eurós szponzorációs díjat. A 2006 őszi versenyzési kísérletei kudarccal zárultak, jelentős fájdalmai voltak a baleseti sérülésével okozati összefüggésben, így nem tudta tovább folytatni a versenyzést. Hivatkozott a versenyző társai meghallgatására tett bizonyítási indítványára, illetőleg a csatolt nyilatkozatukra, amely bizonyítási indítványával megítélése szerint nem késett el. Kiemelte, hogy adat arra nem merült fel, hogy a részére átutalt összegek a csapat szponzorációját képezték volna. A késedelmes igényérvényesítésének egyetlen jogkövetkezményeként a késedelmi kamat kezdő időpontját jelölte meg. Megítélése szerint bizonyítást nem lehet lefolytatni a "mi lett volna, ha?" kérdésre. Utalt az elsőfokú ítélet 5. oldalának utolsó bekezdésében az önmagában is ellentmondó megállapításra. Az elsőfokú bíróságnak a szponzor szerzése körében tett feltételezését méltatlannak és szakmaiatlannak, mindenféle ténybeli alapot nélkülöző, konspirációs teóriának ítélet szintre való emeléseként elfogadhatatlannak tartotta. Kétségbevonta a tanács elfogulatlanságát is.