BH 2007.6.192 Az egyik fél által beszerzett magánszakértői vélemény olyan szakmai álláspont, amely a bizonyítékok körében értékelendő [Pp. 3. § (5) bek. és 206. §].

A felperes 1994. augusztus 1-jén munkaviszonyt létesített az M. S. E. I.-nél és a gondnoki állás megfelelő betöltése érdekében a munkaviszonyának fennállása idejére használatba kapta a B., V. u. M. szám alatti gondnoki lakást. A szerződésben rögzítették, hogy a lakás a korábbi gondnok által lakott, de mert a felperes biztosítja a gondnok elhelyezését, ezért a munkáltató vállalta, hogy ha a felperes gondnoki munkaviszonya bármely okból megszűnne, megfelelő cserelakást biztosít B. területén és ennek a lakásnak a tulajdonjoga a felperesé lesz. A felperes erre az esetre vállalta a lakásból való kiköltözést. A felek a megállapodásukat 1997. augusztus 5-én úgy módosították, hogy a felperes a gondnoki lakás bővítésére jogosult, és ezért kiköltözése esetén 78 m2-es lakásra tarthat igényt, amely a V. utcaihoz hasonló értékű. Időközben a felperes munkáltatója megszűnt, a sporttelep kezelését az alperes vette át, de tovább foglalkoztatta a felperest. A felperes a munkaviszonyát 2005. április 24-én felmondással megszüntette. A cserelakás iránti igényét az alperes elismerte, de annak biztosításához, illetőleg a pénzbeli megváltásához szükséges forrás hiányára hivatkozott. Annak megszerzéséig biztosította a gondnoki lakás további használatának a lehetőségét.

A felperes a 2005 szeptemberében indított keresetében a szerződés teljesítésére, legalább 78 m2 alapterületű budapesti cserelakás tulajdonába adására, vagy megváltásaként 24 000 000 forint megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Az alperes nem vitatta, hogy a cserelakás biztosítása iránti kötelezettsége fennáll, de anyagi forrás hiányára hivatkozott, a megváltási árat pedig túlzottnak tartotta. Bejelentette, hogy a lakás kiürítése iránt nem kíván viszontkeresetet előterjeszteni a felperessel szemben.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Megállapította, hogy a felperes bérleti szerződése a munkaviszonyának megszűnéséig terjedő időre szólt, és 2005. április 24-én megszűnt. Az ezt követően jogcím nélkül ott lakó felperesnek a lakást vissza kellett volna adnia, de erre az alperes nem tartott igényt, nem kérte a lakás kiürítését, ezért a felperes az elhelyezése iránt önállóan nem érvényesíthetett követelést.

A felperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban a felperes szakértői véleményt szerzett be a gondnoki lakás forgalmi értékére, és erre tekintettel a megváltási árat 19 400 000 forintban határozta meg. Az alperes az ingatlan forgalmi értékét 11 000 000 forintban fogadta el.

A másodfokú bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és kötelezte az alperest legalább 78 m2 nagyságú budapesti lakásingatlannak a felperes tulajdonába adására, vagy 17 328 000 forint megfizetésére. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság nem jelölte meg, hogy a felperes szerződésen alapuló igényének érvényesítését milyen jogszabály zárja ki és nem is tájékoztatta a felperest a bizonyítási kötelezettségéről. Emiatt a felperes a másodfokú eljárásban előterjeszthette az ingatlan forgalmi értékének bizonyítására a szakértői véleményt, amelyet a bíróság az alperes észrevételei alapján azzal a korrekcióval fogadott el, hogy a lakás 82,33 m2 nagyságú, és 210 470 forint/m2 átlagárral számítva 17 328 000 forint forgalmi értékű. A felperes a szerződés teljesítéseként tehát 78 m2-es lakásra, vagy 17 328 000 forint ellenértékre tarthat igényt.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati eljárásban fenntartott kérelmében a Pp. 177. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésére hivatkozott, amennyiben a lakástulajdon biztosítása helyett térítendő összegre a másodfokú bíróság szakértői bizonyítást nem rendelt el. Álláspontja szerint a felperes által csatolt magánszakértő véleménye csak a fél előadásaként értékelendő, de nem pótolja a bíróság által kirendelendő szakértő véleményét. A megváltási ár összegét egyébként 11 000 000 forintban fogadta el.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a szakértői vélemény beszerzésének hiánya az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki. A szakértő helyszíni eljárásán ugyanis az alperes műszaki vezetője részt vett, a szakvéleményt megkapta, arra észrevételeket tett, tehát mindazokról értesült, amelyekről a bíróság által kirendelendő szakértő esetén is értesülhetett volna.