EH 2004.1099 A vételi jog gyakorlására jogosult személyt a gazdálkodó szerv kijelölheti [1959. évi IV. tv. 328. §, 373. §, 375. §].

A felperes 2001. január 8-án a 1233/7 hrsz.-ú ingatlant érintően - jelzálogjog és vételi jog kikötését is tartalmazó - kölcsönszerződés alapján 3 millió Ft összegű kölcsön és járulékai erejéig a jelzálogjog és a vételi jog bejegyzését kérte az elsőfokú földhivataltól.

A körzeti földhivatal határozatával a jelzálogjog bejegyzéséről rendelkezett, ugyanakkor a vételi jog bejegyzési kérelmet elutasította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Határozata indokolásában hivatkozott a Ptk. 328. § (2) bekezdésére, továbbá az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 49. §-ában foglaltakra.

A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, a vételi jog bejegyzésének elrendelését kérte.

A megyei bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 373. § (4) bekezdése az elővásárlási jog átruházásának érvénytelenségét általános jelleggel fogalmazza meg, ugyanakkor az elővásárlási jog gyakorlására feljogosítható személy csak természetes személy lehet.

Álláspontja szerint a Ptk. 375. § (4) bekezdésének és 374. § (5) bekezdésének utaló szabályai alapján a főszabály alóli kivétel nem értelmezhető kiterjesztően. A Ptk. 373. § (4) bekezdésének második fordulata kizárólag az elővásárlási jog esetén alkalmazható.

Utalt arra is, hogy az Inytv. 5. § (2) bekezdése értelmében vételi jogával csak az ingatlan-nyilvántartásban jogosultként feltüntetett felperes élhetne.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az alperes határozatának megváltoztatását kérte.

Álláspontja szerint a vételi jog gyakorlására a Ptk. 373. § (4) bekezdésének szabálya alkalmazható, a felperest megillető vételi jog bejegyzését pedig az Inytv. 49. §-a sem akadályozza.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A felperes által 2001. január 8-án kötött - vételi jogot alapító - szerződés 1. pontja értelmében a bank (a felperes) a kölcsönszerződésből eredően a kötelezettel szemben keletkező követelésének biztosítására vételi jogot alapít a bank javára, illetve a Ptk. 373. §-ában foglalt jogánál fogva a bank által megnevezett harmadik személyre.

A szerződés 4. pontja értelmében a bank követelését 3. személyre engedményezheti, ha a kötelezett fizetési elmaradásba esik. Az engedményezéssel a bank jogai átszállnak a jogosultra, így minden olyan jog, amely a bankot illet, a jelen szerződés alapján a jogosult által is gyakorolható.

A szerződés 7. pontja kimondja, hogy a kötelezettek beleegyezésüket adják ahhoz, hogy a bank, mint vevő vételi joga - illetőleg annak gyakorlása esetén tulajdonjoga - az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. A jogosult tulajdonjogának bejegyzéséhez csak a kötelezettekhez intézett egyoldalú írásbeli vételi nyilatkozat szükséges és elégséges.

A fenti szerződés alapján a felperes saját vételi jogának bejegyzését kérte a földhivataltól.

A körzeti földhivatal elutasító határozatát az Inytv. 40. § (1) bekezdésére alapozta, míg az alperesi határozat indokolása az Inytv. 49. §-ára utalt.

Az Inytv. 49. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy az ingatlan-nyilvántartásba jog és tény csak azzal szemben jegyezhető be, aki ott jogosultként már szerepel. E feltételnek a felperes által előterjesztett kérelem és az ahhoz kapcsolódó szerződés megfelel.

Az alperes határozatának indokolása tehát nem támasztja alá az elutasító határozatot.

Az Inytv. 40. § (1) bekezdése pótolható hiányosságra utal, amelyet a körzeti földhivatal 2001. május 8-án kelt hiánypótlási felhívása abban jelöl meg, hogy a vételi jogot alapító szerződés 4. és 7. pontja a Ptk. 328. § (2) bekezdésében tilalmazott engedményezést tartalmaz.

A Ptk. 328. § (2) bekezdése szerint nem lehet engedményezni a jogosult személyéhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését jogszabály kizárja.

A jelen per alapjául szolgáló jogügyletben a kölcsönvevő a felperes számára vételi jogot biztosított.

A Ptk. 375. § (4) bekezdése szerint a vételi jogra a visszavásárlási jog szabályait kell alkalmazni. A visszavásárlási jog szabályait a Ptk. 374. §-a tartalmazza, amelynek (5) bekezdése szerint a visszavásárlási jogra az elővásárlási jog szabályai alkalmazandók.

Az elővásárlási jogra vonatkozó szabályok [373. § (4) bekezdése] szerint a gazdálkodó szervezet kijelölheti azt a személyt, aki az elővásárlási jog gyakorlására jogosult.

További kizáró jogszabályi rendelkezés hiányában az utaló jogszabályi rendelkezések alapján megállapítható, hogy a jogalkotó nem zárta el a vételi jog jogosultját attól a lehetőségtől, hogy - amennyiben gazdálkodó szervezet - kijelölje azt a személyt, aki vételi jogát gyakorolja.

A Ptk. 373. § (4) bekezdésében található kijelölhető személy fogalmát a Ptk. második részének címe a természetes és jogi személyek összefoglaló elnevezéseként használja. Ezért a jogerős ítélet téves jogi álláspontra helyezkedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a vételi jog gyakorlására kizárólag természetes személy jelölhető ki.

A jogerős ítélet indokolása tévesen utal a vételi jog gyakorlásával kapcsolatos kijelöléssel összefüggésben az Inytv. 5. § (2) bekezdésében megfogalmazott közhitelességi elvre. A vételi jog alapításáról szóló szerződés alapján ugyanis a vételi jog az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő felperest illeti, a felperes csupán annak gyakorlására jelölhet ki más személyt.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdésének megfelelően az eltérő jogértelmezésen alapuló elsőfokú bírósági ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú földhivatalt a földhivatali határozatok hatályon kívül helyezése mellett új eljárásra kötelezte.

A megismételt eljárásban a felperes vételi jog bejegyzésére irányuló kérelme a hatályon kívül helyezett első- és másodfokú földhivatali határozat indokolásában foglaltak alapján nem utasítható el. (Legf. Bír. Kfv. IV. 37.270/2002. sz.)