A Kúria Pfv.21894/2014/3. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.21.894/2014/3.szám

A Kúria a Dr. Hidasi és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Hidasi Gábor ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Molnár Ágnes Flóra ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 6.P.26.693/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.558/2013/3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 43. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. május 13. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint külön felhívásra fizessen meg az államnak 178.000 (százhetvennyolcezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a módosított keresetében elsődlegesen a szülei részére megítélt járadék felemelését havi 238.000 forintra, másodlagosan önálló kártérítési járadékként ennek az összegnek a megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az 1976-ban született felperes arra hivatkozott, hogy jogerős ítélet állapította meg az alperes kártérítő felelősségét az 1976-1977-ben végzett Lorenz féle gipszrögzítéssel kapcsolatos kezelés miatt keletkezett károsodásával összefüggésben, és emiatt járadék megfizetésére is kötelezte a bíróság az alperest. A járadék felemelésére több alkalommal sor került a felperes törvényes képviselőjének keresete alapján. A legutóbbi 1995-ben indított perben hozott jogerős ítélet havi 30.000 forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest a felperes szülei javára, amelyben közlekedési többletköltséget, gyógyászati segédeszközök és gyógycipő költségét, gyógyúszás és gyógytorna, gyermekfelügyelet és kísérő személy költségeit, és a felperes édesanyja keresetveszteségét foglalta magában. Az alperes a megítélt, majd az infláció mértékével évente emelt járadékot a felperes szüleinek havonta teljesítette, majd a felperes édesapja kérésére 1996 decemberét követően a járadékot közvetlenül a felperes részére fizette meg. A rendszeres emelések eredményeképpen 2011-ben az alperes havi 89.562 forintot teljesített járadék címén a felperesnek. A felperes álláspontja szerint a nagykorúvá válását követően, amikor már önálló háztartásban élt, szülei a javukra megítélt járadékot rá engedményezték, és azt az alperes közvetlenül neki folyósítja. Hivatkozott arra, hogy a járadék összegét megállapító jogerős ítélet óta az árviszonyokban jelentős változás következett be, és egészségi állapota is tovább romlott. Követelése nem évült el, mert a kára folyamatosan merült fel, és az alperes folyamatosan teljesít. A járadék folyósításával kapcsolatos levélváltás eredményeként a felperes és az alperes között kártérítésre irányuló egyezség jött létre, amely fix összegű járadékra vonatkozott, a felek nem részletezték, hogy konkrétan milyen károkra vonatkozik, a kár jellege az okozott hátrány miatt a megélhetési költségekkel függ össze.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az engedményezés tárgya nem maga a jogviszony, hanem az ebből eredő meghatározott követelés, amely az adott esetben a korábbi ítélet által a szülőknek megítélt járadék. A felperesnek a járadék felemelése vonatkozásában nincs kereshetőségi joga. Az alperes nem akart és nem is kötött kártérítési szerződést a felperessel. A felperes a perben olyan új igényeket kívánt érvényesíteni, amelyek a szülők részére megítélt járadékban nem voltak benne, a felek között erre vonatkozóan nem jött létre egyezség, még akkor sem, ha a felperes által hivatkozott levelek pontatlan kifejezést használtak. A felperes önálló kárigénye pedig elévült, mert 1994-ben vált nagykorúvá a felperes, önállóan ekkor érvényesíthette volna a kárigényét.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásban megállapította, hogy a felperesre a szülők a követelést ruházták át, és az engedményezéssel nem keletkezett önálló jogviszony a felperes és az alperes között, az engedményezéssel megvalósuló alanyváltozás nem eredményezi az engedményezett követelés alapjául szolgáló jogviszony alanyainak megváltozását. A járadékfizetési kötelezettség továbbra is a szülők kárigényén alapul, a járadék összetevői változatlanok, amelyeket az engedményezés nem befolyásolt. Az alapjogviszonynak a felperes nem alanya, így perbeli legimitációval sem rendelkezik, amin az sem változtat, hogy az alperes a járadékot a felperes kérésére a részére teljesíti és évente emeli. A felperes által hivatkozott kártérítésre irányuló szerződés a felek között nem jött létre azáltal, hogy az alperes a szülő kérésére a felperes részére teljesítette a járadékot. Az alperes ugyanazt a járadékot fizette mint korábban, csak más számlára. Az egyezség kapcsán hivatkozott levelek tartalmának értelmezése kapcsán pedig azt állapította meg, hogy az alperes egyezségkötési szándéka csak a járadék emelésére vonatkozott. Az alperes elévülési kifogására figyelemmel megállapította, hogy a felperes nagykorúságának eléréséig az elévülés nyugodott, ettől számított egy éven belül érvényesíthette volna az önálló kárigényét, amelyre nem került sor, így az elévült. A felperes tájékoztatás után sem jelölte meg konkrétan, hogy mely egészségkárosodásai kapcsán érvényesíti a kárigényét, azok mikor keletkeztek és milyen többletköltséget okoznak, ezért a keresetet e címen elutasította. A felperes nem vagyoni kárigényét is elutasította az elsőfokú bíróság, figyelemmel arra, hogy a károkozó magatartás 1978. március 1-eje előtt történt, és a nem vagyoni kártérítés intézményét az ekkor hatályba lépett 1977. évi IV. törvény alapján lehetett csak alkalmazni.

A felperes a másodfokú eljárás során a nem vagyoni kártérítés iránti követelésétől elállt, e vonatkozásban a per megszüntetésére került sor.