EH 2009.2066 Amennyiben a munkáltató kellő gondossággal megkereste a szakszervezetet a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának felmondással való megszüntetéséhez szükséges hozzájárulás megadása iránt, és azt megkapta, a perben nem értékelhető a terhére az, hogy az intézkedő szakszervezeti szerv nem volt jogosult a hozzájárulásra [Mt. 28. §, 3. §].
A felperes a keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Egyebek mellett hivatkozott arra, hogy a felmondást megelőzően a szakszervezeti szerv hozzájárulása hiányzott.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 714 860 forint átlagkeresetnek megfelelő összeget, 412 802 forint elmaradt munkabért és kamatát, valamint perköltséget, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1970. december 28-ától állt az alperes alkalmazásában, szakszervezeti tisztségviselő, a V. Szakszervezet Á. Alapszervezetének titkárhelyettese volt.
Az alperes 2005. november 30-án csoportos létszámleépítésről értesítette a felperest. A munkáltató az értesítés kiadása előtt kérte a szakszervezet hozzájárulását a felperes munkaviszonyának megszüntetéséhez, melyre válaszul a V. Szakszervezet D.-i Területi Képviselet részéről B. I. területi vezető 2005. november 24-én kelt levelében - a felperessel való egyeztetést követően - hozzájárulását adta a felperes munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez.
A felperes 2005. december 6-ától 2006. április 9-éig keresőképtelen betegállományban, 2006. április 10-étől 24-éig szabadságon, majd 2006. április 25-étől augusztus 31-éig táppénzen volt.
Az alperes a 2006. december 6-án kelt rendes felmondásával a felperes munkaviszonyát megszüntette. Indokolása szerint az intézkedésre - mint ahogy arról a 2005. november 22-én kelt értesítésben tájékoztatta - azért került sor, mert a munkáltató határozatával 2005. december 1. napjával kezdődően végrehajtandó, az Mt. 94/A. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott létszám tekintetében csoportos létszámcsökkentést határozott el. A létszámleépítésről és a végrehajtás ütemezéséről szóló döntés értelmében a felperes munkahelyén belül 2005. december 1-jétől kezdődően a munkakörében létszámcsökkentés vált szükségessé, mert a munkaköre megszűnt. A felmondást E. I. humánpartner és S. F. jogkörgyakorló írták alá.
A szakszervezeti egyetértés megadásáról - a további indokai mellett - az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a V. Szakszervezet Alapszabálya akként rendelkezett, hogy az Elnökség gondoskodik a választott tisztségviselők jogvédelméről. A szakszervezet Területi Á. Szakszervezeti Bizottsága Szervezeti- és Működési Szabályzata sem a taggyűlést, sem a szakszervezeti bizottságot nem hatalmazta fel az egyetértési jog gyakorlására.
A V. Sz. D.-i Területi Képviseletének Szervezeti- és Működési Szabályzata sem tartalmaz erre vonatkozó felhatalmazást. A titkári testület, a területi bizottság, de a területi képviselet vezetőjének jogai és kötelezettségei közt sem szerepel felhatalmazás az előzetes egyetértési jog megadására.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a területi képviselet vezetője egyébként sem dönthetett egyszemélyben, ha a jogszabály szakszervezeti szerv, tehát testület döntését igényelte. Az elsőfokú bíróság érvelése szerint nem az arra hatáskörrel rendelkező szakszervezeti szerv adott előzetes hozzájárulást a felperes munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez, ezért a felmondás jogellenes.
A munkaügyi bíróság az Mt. 100. § alkalmazásával 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg és elmaradt munkabér fizetésére kötelezte az alperest.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét annak kimondásával hagyta helyben, hogy a felperes munkaviszonya 2007. december 4-én szűnt meg.
A szakszervezeti egyetértés elmaradásáról a megyei bíróság kifejtette, hogy a munkáltatót terhelte megfelelő gondos eljárással annak megállapítása, hogy a szakszervezeti tisztségviselő esetében mely szerv minősült közvetlen felsőbb szakszervezeti szervnek, ennek megfelelően a munkáltatónak kell viselnie annak kockázatát, ha nem az arra jogosult szervtől kérte az egyetértést. A megyei bíróság álláspontja szerint az lett volna az alperes munkáltató részéről a jogszerű eljárás, ha az egyetértés beszerzése előtt kellő mélységben tanulmányozza az érintett szakszervezet alapszabályát, szervezeti és működési szabályzatát, amelyekből megállapítható lett volna a közvetlen felsőbb szerv. A megyei bíróság érvelése szerint az alperes vitathatatlanul nem szerezte be az arra jogosult szakszervezeti szerv egyetértését, így a felmondás felmondási tilalomba ütköző volt. Ennek kimondása mellett nem volt szükséges a felmondás indoka valóságának és okszerűségének vizsgálata.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a határozatok hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Érvelése szerint az érintett szakszervezetet és a felperest terhelte mindazon tájékoztatás megadása, szakszervezeti dokumentumok munkáltató részére történő rendelkezésre bocsátása, amelyek alapján az alperes munkáltató a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértését be tudta volna szerezni.
Álláspontja szerint az illetékes szakszervezet és a felperes Mt. 3. § (1)-(3) bekezdésbe ütköző magatartása okozta a munkáltatói felmondás jogellenességét. Sérelmezte a másodfokú bíróság jogértelmezését, hogy a munkáltatótól elvárt az érintett szakszervezet alapszabályának teljes ismerete, ezzel szemben a szakszervezeti hozzájárulást adó tisztségviselőtől ugyanez nem várható el.
Az alperes hivatkozott arra, hogy a felperes munkaviszonya megszüntetésekor az Mt. 28. § (1) bekezdésében foglaltakat betartotta, az érintett szakszervezet és a felperes jogsértő magatartása nem eshet az alperesi munkáltató terhére. A fentiek alapján nem volt jogellenes a rendes felmondás, a felmondó iratot az eljáró bíróságoknak érdemben kellett volna vizsgálniuk.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős döntés perköltségről rendelkező részének megváltoztatását kérte, mert álláspontja szerint a másodfokú eljárásban az alperes fellebbezése körében teljes egészében, a saját fellebbezése tekintetében pedig túlnyomó részben pernyertes lett, ezért kérte az alperes másodfokú perköltségben való marasztalását.
A felperes a jogerős ítélet indokolásának kiegészítését kérte arra vonatkozóan, hogy az alperes nem bizonyította a felmondó intézkedés indokának valóságát és okszerűségét, továbbá a munkaviszonyt a kollektív szerződés rendelkezésébe ütközően szüntette meg.
A felperes kifejtette, hogy az alperes felmondó intézkedése jogellenes azért is, mert az alperes hivatkozása szerint a betegállomány miatt nem adta át a felperes részére a felmondó intézkedést, azonban ha csoportos létszámcsökkentés volt a felmondás indoka, ez nem lehetett akadály. Ha azonban nem csoportos létszámcsökkentés volt a felmondás indoka, akkor a felperes részére átadott intézkedésben foglalt indok nem valós.
A felperes további érvelése szerint az alperes 2005. évben a felmondást megelőzően egy évvel korábban kikérte a szakszervezet hozzájárulását, azonban 2006. december 6-a előtt egyik szervet sem kereste meg, mely magatartása az Mt. 28. §-ába ütköző volt. Érvelése szerint az egy év eltelte miatt is megalapozott az eljárt bíróságok ítélete. Hangsúlyozta, hogy az előzetes hozzájárulás beszerzésében nem volt szerepe. Az alperes maga is elismerte, hogy nem a megfelelő szakszervezeti szervet kereste meg az ügybeli előzetes egyetértési jog gyakorlása során, ebből következően a felmentése jogellenes.
A felperes fenntartotta azt az álláspontját, mely szerint a rendes felmondást aláíró S. F. nem volt munkáltatói jogkör gyakorló. Utalt arra, hogy ezen túlmenően a részére kiadott rendes felmondásban foglalt indok nem valós és nem okszerű, a munkaköre nem szűnt meg.
A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem megalapozott.
Az eljárt bíróságok a Gt. 28. §-ában és az alperes belső szabályzataiban foglaltak alapján helytállóan állapították meg, hogy az alperes elnök-vezérigazgatója jogszerűen ruházta át a munkáltatói jogkör gyakorlását az alárendelt szervezetben foglalkoztatott felperes felett. Az alperes és a humánpolitikai szakértő munkakörben alkalmazott S. F. között létrejött munkaszerződés a munkavállaló fő feladatai között határozta meg az M. C. Zrt. kiszervezésével a különböző jogviszonyokból az M. Zrt. létszámában maradó munkavállalók további jogviszonyának rendezését, és az érintett munkavállalók feletti munkáltatói jogkör gyakorlását, és az ezzel kapcsolatos feladatok végzését. A kifejtettek alapján megalapozott a bíróságok következtetése, mely szerint a felperes felmondása az arra jogosulttól származott.
Helytállóan állapították meg a bíróságok, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát megszüntető intézkedését megelőzően az Mt. 28. §-ában foglaltaknak megfelelően a V. Szakszervezet előzetes egyetértését megkérte. A felperessel történt egyeztetést követően a szakszervezet D.-i Területi Képviselet részéről B. I. területi vezető a felperes munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez a hozzájárulást megadta.
A per iratai alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a V. Szakszervezet több szervét megkereste annak közlése iránt, hogy a felperes esetében melyik szerv volt az a felettes szakszervezeti szerv, mely a felmondáshoz szükséges előzetes egyetértés megadására jogosult volt. A V. Szakszervezet alapszervezeti elnöke a bírósághoz intézett válaszában úgy nyilatkozott, hogy az egyetértés tekintetében "első lépcsőben" a Szakszervezeti Bizottság volt jogosult nyilatkozni. A V. Szakszervezet Alelnöke levelében úgy tájékoztatta a bíróságot, hogy a szakszervezeti véleményezési jogot a felperes esetében a szakszervezet Területi Bizottsága gyakorolta. Az általa megküldött szakszervezeti Szervezeti- és Működési Szabályzat azonban úgy rendelkezett, hogy az Elnökség feladat- és hatásköre a választott tisztségviselők jogvédelméről való gondoskodás. A V. Szakszervezet D. Területi Képviselet vezetője - utalva arra, hogy a D.-i Területi Képviselet a V. Szakszervezetnek középszintű szervezeti egysége, és mint ilyen a megyében működő alapszervezetek felettes szakszervezeti szerve - úgy foglalt állást, hogy az előzetes hozzájárulás megadására a Területi Képviselet korábbi vezetője volt jogosult.
A becsatolt és a perbeli időszakban hatályos szabályzatok alapján helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a V. Szakszervezet Területi Á. Szakszervezeti Bizottsága Szervezeti- és Működési Szabályzata sem az alapszervezeti taggyűlést, sem a szakszervezeti bizottságot nem hatalmazta fel az egyetértési jog gyakorlására. A V. Szakszervezet D.-i Területi Képviseletének Szervezeti- és Működési Szabályzata sem tartalmazott erre vonatkozó rendelkezést, a titkári testület, a területi bizottság, és a területi képviselet vezetőjének jogai és kötelezettségei közt nem szerepelt felhatalmazás az előzetes egyetértési jog megadására.
Helytállóan utalt a munkaügyi bíróság arra, hogy a szakszervezeti szervnél kialakított feladatmegosztás nem bírálható felül, mert a szakszervezet önállóan szervezi a szakszervezeti feladatokat ellátó munkáját. Az adott esetben azonban megállapítható, hogy az érintett szakszervezet belső szabályzataiban, a Területi Képviselet Szervezeti- és Működési Szabályzatában nincs egyértelmű rendelkezés arról, hogy melyik szerv jogosult a munkáltatói megkeresés alapján a felperes esetében az előzetes egyetértési jog megadására. E körben jelentősége van annak, hogy a bíróság által megkeresett szervezetek egymásnak ellentmondóan határozták meg az említett jog gyakorlására jogosult személyt, illetve testületet.
A kifejtettek alapján helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az Mt. 3. §-ában foglaltak szerint a szakszervezetet együttműködési kötelezettség terhelte, amely alapján az érintett V. Szakszervezet volt köteles arról gondoskodni, hogy a munkáltató megkeresésére az arra jogosult szerv nyilatkozzon az előzetes hozzájárulásról. Nem helytálló a jogerős ítélet azon érvelése, hogy a munkáltató feladata annak megállapítása, hogy a védelem alatt álló szakszervezeti tisztségviselő esetében mely szerv minősült közvetlen felsőbb szakszervezeti szervnek. Az Mt. fenti rendelkezése alapján a szakszervezettől elvárható, hogy a munkáltató megkeresésére az arra jogosult nyilatkozzon, mégpedig olyan módon, hogy utóbb a szakszervezet eljárása a felmondás jogellenességét ne eredményezhesse.
Nem helytálló a bíróságok érvelése, mely szerint a rendes felmondás jogellenességét eredményezte, hogy az alperes az előzetes hozzájárulás megadása iránt nem az arra hatáskörrel rendelkező szakszervezeti szerv egyetértését szerezte be, miután alperes a V. Szakszervezetet a nyilatkozat kiadása érdekében az Mt. 28. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megkereste, és a kifejtettek alapján nem eshet a munkáltató terhére, hogy a hozzájárulás megadása nem az arra jogosulttól származott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A bíróságok elfoglalt jogi álláspontjuk miatt a felperes részére kiadott felmondás indokának valóságát és okszerűségét érdemben nem vizsgálták, annak a megismételt eljárásban kell eleget tenniük. A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a felmondás okszerűtlenségére és valótlanságára történő hivatkozását - miután ebben a körben az eljárt bíróságok határozatot nem hoztak - nem vizsgálta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.863/2008.)