A Debreceni Ítélőtábla Bf.370/2012/34. számú határozata szemérem elleni erőszak bűntette (12. ÉLETÉVÉT BE NEM TÖLTÖTT sértett sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 45. §, 99. §, 170. §, 198. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 348. §, 352. §, 353. §, 361. §, 371. §, 372. §, 403. §] Bírók: Balla Lajos, Nagy Éva, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra

Debreceni Ítélőtábla

Bf.I.370/2012/34. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2012. december 4. és 2013. január 16. napjain tartott zárt tárgyalások alapján meghozta és nyilvánosan kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A 12. életévét be nem töltött személy sérelmére erőszakkal, többek által elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott és társai ellen indított büntető ügyben a Miskolci Törvényszék 2012. évi március hó 28. napján kihirdetett 8.B.2251/2011/42. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

III. r. vádlott szabadságvesztés büntetése végrehajtási fokozatát börtönre enyhíti.

Az első fokú eljárás során felmerült 1.573.945 (Egymillió-ötszázhetvenháromezer-kilencszáznegyvenöt) Ft bűnügyi költségből I. r. 142.113 (Egyszáznegyvenkettőezer-egyszáztizenhárom) Ft-ot, II. r. 138.488 (Egyszázharmincnyolcezer-négyszáznyolcvannyolc) Ft-ot, III. r. vádlott .605 (Hetvenkilencezer-hatszázöt) Ft-ot köteles megfizetni, míg a vádlottak egyetemlegesen 653.249 (Hatszázötvenháromezer-kettőszáznegyvenkilenc) Ft-ot. A fennmaradó 560.490 (Ötszázhatvanezer-négyszázkilencven) Ft az állam terhén marad.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 237.520 (Kettőszázharminchétezer-ötszázhúsz) Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

A vádlottak által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésekbe.

III. r. vádlott lakcíme: .... szám.

I n d o k o l á s :

Az első fokon eljárt törvényszék a megismételt eljárásban I. r. vádlott bűnösségét 4 rb folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében (Btk. 198. § (1), (2) bek. a), b), c) pontok, (3) bek.) és 2 rb. testi sértés büntettében (Btk. 170. § (1), (3) bek.) állapította meg.

II. r. és III. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki 4 rb. folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében (Btk. 198. § (1), (2) bek., a), b), c) pontjai (3) bek.).

I. r. vádlottat halmazati büntetésül 14 évi fegyházra ítélte. II. r. vádlottal szemben 12 évi fegyházbüntetést, III. r. vádlott esetében 10 évi fegyházbüntetést szabott ki.

Valamennyi vádlottat mellékbüntetésül 10 évi közügyektől eltiltásra is ítélte.

Rendelkezett a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról.

I. r. vádlott vonatkozásában az ellene állatkínzás bűntette (Btk. 266/B. § (1) bek., (3) bek.) miatt indult eljárást megszüntette.

I. r. és II. r. vádlottak szülői felügyeleti jogát mind a négy gyermekük vonatkozásában megszüntette. Végül rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlottak és védőik valamennyien felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

I. r. vádlott az ítélőtáblához 2012. július 6. napján érkezett beadványában kérte az ellenük felhozott vádak és az első fokú ítélet felülvizsgálatát azzal, hogy az ellenük felhozott vádakat nem ismerik el. Lényegét tekintve az eljárás során előadott védekezését foglalta össze. Álláspontja szerint bűnösségük megállapítása ellentétes a szakértői vélemények megállapításával kiemelve azt, hogy sem az ő, sem pedig édesapja, III. r. vádlott egészségi állapota sem tette lehetővé a terhükre rótt cselekmények elkövetését, illetve vitatott bizonyos szakértői megállapításokat is, amelyeket a bíróság elfogadott, pl. a gyerekek által írt levelek, gyerekrajzok értékelése esetében.

A 2012. július 31. napján érkezett beadványában megismételte az előző beadványban foglaltakat és bizonyítási indítványokat terjesztett elő az alábbi körben arra tekintettel, hogy csak az ellenük szóló bizonyítékok kerültek felhasználásra, a mellettük szólók nem.

Tanúként kérte kihallgatni a ...-i jegyzőasszonyt, hogy milyen megfontolásból vitette el a gyerekeket. ... doktornőt, hogy hányszor tapasztalt sérülést a gyerekeken, ... , aki mindennapos vendég volt a családnál, ... vezető óvónőt, ő hozta haza ...-t amikor fejsérülése volt és adott pénzt útiköltségre, hogy a felesége orvoshoz vigye. ... szomszédot. Új pszichológus és elmeorvos-szakértő kirendelését kérte, mert nem tudja elfogadni, hogy ugyanazok jártak el a megismételt eljárásban is.

Sérelmezte továbbá a poligráfos vizsgálat eredményének az értékelését is, valamint, hogy a bíróság nem fogadta el a mellettük tanúskodó ... és ... gyermekvédelmis vallomását és nem hallgatták meg ...-t sem.

A 2012. október 10. napján érkezett beadványában elismerte, hogy 2004-ben ... utónevű gyermekének a hátára ütött, azonban a többi sérülést nem ő okozta, így a ... nyakán keletkezett sérülést sem, ami abból adódott, hogy fia a szomszéd gyerekkel kötéllel játszott. Álláspontja szerint a testi sértés nem bizonyított, továbbá hibázott a hatóság is, mindenki rájuk hárítja a felelősséget és úgy véli a nevelőszülők is hatással voltak a gyerekekre vallomásaik megtétele során.

Az ügyész az ítéletet mindhárom vádlott tekintetében tudomásul vette.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.346/2010/13-14/I. számú átiratában a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta.

Az ítélőtábla a védelmi jogorvoslatok okán a törvényszék ítéletét a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében a meghozatalát megelőző eljárással együtt felülvizsgálatának körébe vonta.

Az ítélőtábla az ügy elbírálására a Be. 361. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülést tűzött.

A nyilvános ülésen I. r. vádlott védője bizonyítási indítványokat terjesztett elő, részben a védence által kért körben, továbbá kérte a vádlott újbóli poligráfos vizsgálatát, a nevelőszülők poligráfos szakértői vizsgálatát, új pszichológus szakértői vélemény beszerzését e vádlottra, továbbá a ... utónevű gyermeknek a szülőkkel, illetve nagyszülővel történő szembesítését.

A II. r. és III. r. vádlottak a védő fenti bizonyítási indítványaihoz csatlakoztak.

Az ítélőtábla a védelmi bizonyításnak részben helyt adott és a másodfokú eljárásban a bizonyítás továbbfejlesztését elrendelve a Be. 353. § (1), (2) bekezdésére figyelemmel tárgyalásra tért át és az ügyben eljárt valamennyi pszichológus, a pszichológus igazságügyi szakértők és fk. ... ismételt meghallgatásáról határozott.

Az ítélőtábla osztotta az I. r. vádlott védőjének érvelését, miszerint az ügy jellegére tekintettel, a kiskorúak fokozott sérelmével járó és hasonló jellegű bűncselekmények esetében fokozott gondossággal kell eljárni, és vizsgálni a tényállás megalapozottságát, hiszen a vádlottak büntetőjogi felelősségének kétséget kizáró megállapítása esetén a gyermekek védelme érdekében, de a társadalomra való fokozott veszélyesség miatt is az elkövetőkkel szemben a törvény szigora alkalmazandó.