BH 2011.12.349 I. A munkáltató diszkrecionális jogkörében a tanulmányi szerződés megszegéséből eredően a tanulmányi támogatás visszafizetésére kötelezés körében méltányosságot gyakorolhat, amelynek során az összehasonlítható helyzetben lévő személyek között az egyenlő bánásmód követelményét sértő különbségtételt nem alkalmazhat [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés, Esélytv. 5. § d) pont, 8. §, Hszt. 6. § (1) bekezdés].

II. Az egyenlő bánásmód követelménye megtartásánál nemcsak a tanulmányi szerződés megszegése, hanem a munkáltatói méltányossági jogkör gyakorlás - belső utasításon alapuló mindenkire alkalmazott - mérlegelési szempontjai összehasonlítási alapot képeznek, mivel ez teremti meg az összehasonlítható helyzetet az egyenlő bánásmód követelményét sértő különbségtétel vizsgálatához [Esélytv. 8. § t) pont].

Pertörténet:

Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.382/2009/15., Gyulai Törvényszék Mf.25090/2010/4., Kúria Mfv.10557/2010/6. (*BH 2011.12.349*, BH+ 2012.11.487)

***********

A megállapított tényállás szerint a felperes 2004. március 5-én tanulmányi szerződést kötött az alperessel, amelyben vállalta, hogy 2007 júliusáig elvégzi az R. Főiskola levelező tagozatának pénzügynyomozói szakát, és a diplomáját annak megszerzésétől számított 30 napon belül bemutatja.

A felperes 2007. június 4-én sikeres záróvizsgát tett, azonban "C" típusú nyelvvizsga hiányában nem kapott diplomát. A felek a felperes kérelmére a képzés befejező időpontját 2008. június 30-ára módosították, és egyidejűleg kikötötték, hogy amennyiben a felperes a megadott határidőig az oklevelét nem mutatja be, a tanulmányi szerződés felbontása kezdeményezhető, az igénybe vett tanulmányi költségek és a fizetett szabadidőre eső átlagilletmény visszafizetése mellett.

A felperes a "C" típusú nyelvvizsgát a megadott határidőre nem tette le, diplomát nem kapott, erre csak később került sor (a nyelvvizsgát 2008. december 5-én tudta megszerezni, és a diplomáját 2009. január 13-án mutatta be).

A felperes a tanulmányi szerződésben kikötött határidő elmulasztása miatt méltányossági kérelmet terjesztett elő, az alperes azonban szerződésszegésre hivatkozással a tanulmányi szerződést felbontotta, és a felperest a tanulmányi munkaidő kedvezményre fizetett távolléti díj és képzési költség címén összesen 547 053 forint visszafizetésére kötelezte, amelynek megfizetésére késedelmi kamat nélkül 48 havi részletfizetést engedélyezett.

A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően keresetében a munkaügyi bíróságtól elsődlegesen a visszafizetés alóli teljes mentesítését, másodlagosan a tartozás összegének 100 000 forintra való csökkentését, és annak 18 havi részletekben történő megfizetése engedélyezését kérte.

Arra hivatkozott, hogy nem követett el szerződésszegést, mert a főiskolát a megadott határidőig elvégezte, és az alperes később pénzügyőr hadnagy tiszti rendfokozatban kinevezte kiemelt főnyomozónak. De ettől függetlenül is az alperes vele szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, mivel a főiskolán vele azonos időben végbizonyítványt szerző, de a diplomáját ugyancsak a tanulmányi szerződésben meghatározott határidőn túl bemutató G. S. pénzügyőr hadnagyot csak 100 000 forint 18 havi részletekben való megtérítésre kötelezte.

Az alperes ellenkérelmében azzal érvelt, hogy a felperes súlyos szerződésszegést követett el, a visszafizetési kötelezettséget illetően pedig bár ez nem kötelező, de a részletfizetési kedvezménnyel méltányosságot gyakorolt, amelynek során az egyéni körülményeket vette figyelembe, és az egyenlő bánásmód követelményét nem sértette meg.

A munkaügyi bíróság ítéletében 100 000 forintot meghaladóan a felperest mentesítette a fizetési kötelezettség alól, és a tartozás megfizetésére 18 havi részletfizetést engedélyezett. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában a jogvita elbírálása során alkalmazott jogszabályként a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 110. § (1) bekezdését, 113. § (2) bekezdését, az Mt. 5. § (1) és (2) bekezdését, valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Esélytv.) 8. § q) pontját jelölte meg. Megállapította, hogy a felperes szerződésszegést követett el, mivel a diplomáját a szerződésmódosításban meghatározott 2008. június 30-áig a VPOP Humánpolitikai Főosztályán nem mutatta be. Ennek megállapítása után a munkaügyi bíróság annak vizsgálatába bocsátkozott, hogy az alperes eleget tett-e az egyenlő bánásmód követelményének, amikor a felperest a tanulmányi szerződés megszegéséből eredő tartozás megfizetésére kötelezte. Ennek vizsgálata során arra a jogkövetkeztetésre jutott, hogy az alperes eljárása G. S.-sel szembeni eljárásához viszonyítva a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközött. Az Esélytv. 8. § q) pontja szerint ugyanis közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt vagyoni helyzete miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amilyenben más összehasonlító helyzetben lévő személy vagy csoport részesült vagy részesülne. A törvény tehát kifejezetten tiltja azon körülmények (családi állapot, gyermekek száma, vagyoni, jövedelmi viszonyok) mérlegelését, amelyekre az alperes a hivatásos állomány két tagja esetén az intézkedését eltérő módon alapította.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, míg fellebbezett részében az ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az alperesnek a fellebbezésben kifejtett álláspontjával szemben analógia alapján megengedhetőnek találta a fegyveres szerv mérlegelési jogkörében hozott döntésével szemben munkaügyi jogvita kezdeményezését, mivel a munkáltató a döntésének kialakítása során az irányadó jogszabályokat megsértette [Mt. 5. § (1) bekezdés és Esélytv.].