A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40371/2011/4. számú határozata szerződés semmisségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 328. §, 329. §] Bírók: Kurucz Zsuzsánna, Pálinkásné dr. Mika Ágnes, Tibold Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

14.Gf.40.371/2011/4.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Czugler Péter Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Dr. Kozma Gábor Ügyvédi Iroda által képviselt I. rendű, II. rendű és III. rendű alperesek ellen szerződés semmisségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2011. május 10. napján kelt 32.G.42.367/2010/4. számú ítélete ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek egyetemlegesen 100.000,- (Egyszázezer) Ft + áfa másodfokú költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a perben nem álló S. Rt.-vel 2002. május 7-én vállalkozási szerződést kötött megrendelőként. A S. Rt. az I. rendű alperessel ezt megelőzően 2001. január 16-án a vállalkozási díjkövetelése biztosítására faktorálási keretszerződést kötött. Ugyanerre a követelésre a S. Rt. a L. Rt.-vel is faktorálási szerződést kötött. A felperes a faktorálással érintett számlák ellenértékét a L. Rt.-nek fizette meg. Mivel az I. rendű alperes a S. Rt.-től a követelést nem tudta behajtani, ezért a felperessel szemben kívánta a faktorált követelést érvényesíteni. Ezt követően az I. rendű alperes a II. rendű alperesre engedményezte a követelését 2004. november 19-én, majd a II. rendű alperes a felperessel szemben a faktorálási szerződés alapján a Fővárosi Bíróságon pert indított, amely 5.G.40.252/2005. szám alatt volt folyamatban. Ezen elsőfokú eljárás alatt a II. rendű alperes a III. rendű alperesre engedményezte a követelését 2008. május 26-án, amelyet a folyamatban lévő peres eljárásban be is jelentettek. A Fővárosi Bíróság végzésével megállapította, hogy a H. Zrt. jogutódja a III.rendű alperes neve A Fővárosi Bíróság végzése ellen a jelen per felperese nyújtott be fellebbezést, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gpkf.44.685/2008/2. szám alatt bírált el, helybenhagyva az elsőfokú bíróság végzését.

A Fővárosi Ítélőtábla végzésének indokolásában megállapította, hogy a fellebbezés arra irányult, hogy a II. és a III. rendű alperesek közötti engedményezési szerződés érvénytelen, mivel az színlelt, ezért semmis. Hivatkozott továbbá arra is a fellebbezésében, hogy már az alapeljárásban is kifogásolta az engedményezés tényét, kétségbe vonta annak érvényességét, rámutatva arra, hogy lényegében perbizományról van szó. Kiemelte a másodfokú határozat indokolása azt is, hogy a felülvizsgálati kérelemben az alapperben fennálló engedményezés hatályosságát is vitatta a jelen per felperese.

A felperes perújítási kérelmet is előterjesztett a jogerős ítélettel szemben, amelyet az elsőfokú bíróság nem jogerősen a 7.G.40.859/2010/11. számú végzésével elutasított. Határozatát többek között azzal is indokolta, hogy a jelen per felperese által hivatkozott perbizomány kérdése az ítélet ténybeli alapjával nem áll kapcsolatban.

Ezt követően a felperes az elsőfokú bíróságra 2010. december 22-én benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. és a II. rendű alperesek között 2004. november 19-én létrejött engedményezési szerződés, valamint a II. és a III. rendű alperesek között 2008. május 26-án létrejött engedményezési szerződés semmis, kérte az alperesek egyetemleges marasztalását a perköltség megfizetésével kapcsolatban.

Álláspontja szerint az I. és a II. rendű, valamint a II. és a III. rendű alperesek közötti szerződések célja nem az volt, hogy az I. rendű alperes a követelést eladja, hanem csak a perbizomány, azaz, hogy a II. rendű alperes a követelést formailag a saját nevében hajtsa be, ezért a perbizomány tilalmának kijátszására és megkerülésére irányult az engedményezési szerződések megkötése. Mivel az eljárási jogban a perbizományt jogszabály tiltja, ezért a keresettel érintett engedményezések célja kizárólag e jogszabályi tilalom kijátszása, megkerülése volt. Mindezekre tekintettel a Ptk. 207. § (6) bekezdése alapján az engedményezési megállapodások semmisek, mert azokat a leplezett szerződés alapján kell megítélni. A perbizományra vonatkozó megállapodás a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmis, mivel az jogszabályba ütközik, illetve a jogszabály megkerülésével kötötték.

A felperes az első tárgyaláson a keresetét kiegészítette azzal, hogy eredeti állapot helyreállítása címén kérte annak megállapítását, hogy a követelés 2008. május 26-án létrejött engedményezési szerződés kapcsán nem szállt át a H. Zrt.-ről a III.rendű alperes neve-re, valamint a 2004. november 9-én létrejött engedményezési szerződés alapján a követelés nem szállt át a I.rendű alperes neve-ről a II.rendű alperes neve-re. Arra hivatkozott, hogy ennél határozottabb kereseti kérelmet nem tud előterjeszteni, mert az alperesek nem csatolták a két engedményezési szerződést, amelyben a vételár szerepel.

Az alperesek az ellenkérelmükben a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérték. Álláspontjuk szerint a felperesnek nincs jogi érdeke a szerződés érvénytelenségének megállapításához. A Pp. 123. §-a szerinti megállapítási per előterjesztésének a feltételei nem állnak fenn, mivel a felperesnek nincs olyan joga, amelyet az alperesekkel szemben meg kellene védeni.

A kötelezettnek, aki az engedményezési szerződésnek nem alanya, nem fűződik jogi érdeke az engedményezési szerződés érvénytelenségének megállapításához, így a felperesnek a jelen perben nincs perbeli legitimációja. Hivatkoztak az engedményezési szerződés érvénytelensége tárgyában kialakult azon bírói gyakorlatra, amely szerint az engedményezési szerződés esetleges érvénytelensége nem érinti a kötelezett fizetési kötelezettségét. A felperessel szemben határozottan állították, hogy az engedményezési szerződéseket megkötő felek mindegyikének az ügyleti akarata a felperessel szembeni kötelezés átruházására irányult. A szerződések nem színlelt szerződések és nem ütköznek jogszabályba.

Előadták, hogy a perbizomány eljárásjogi akadályt jelent, az nem egy szerződést takar, hanem azt jelenti, hogy más jogát perben nem lehet érvényesíteni. Az a szerződés, amely alapján adott esetben valaki más jogát peren kívül érvényesíti, önmagában ettől nem ütközik jogszabályba, tehát az anyagi jog ilyen, a szerződés érvénytelenségét eredményező tilalmat nem állít fel. A felperes a keresetben nem jelölte meg pontosan, hogy az engedményezési szerződésekkel leplezett megállapodások mely konkrét jogszabály rendelkezéseibe ütköznek.

A Fővárosi Bíróság a 2011. május 10. napján kelt 32.G.42.367/2010/4. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította és megállapította, hogy a költségeit maga köteles viselni. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek 15 nap alatt egyetemlegesen 1.250.000,- Ft perköltséget.