A Szombathelyi Törvényszék Bf.144/2009/7. számú határozata orgazdaság bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 326. §] Bírók: Gombkötő Ottóné, Rácz József, Varsányi Gábor

Kapcsolódó határozatok:

Szombathelyi Járásbíróság B.82/2008/15., *Szombathelyi Törvényszék Bf.144/2009/7.*, Kúria Bfv.1005/2010/9. (BH 2011.9.245)

***********

VAS MEGYEI BÍRÓSÁG, MINT MÁSODFOKÚ BIRÓSÁG

3.Bf.144/2009/7.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Vas Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2009. június hó 2. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A jelentős értékre elkövetett orgazdaság bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Szombathelyi Városi Bíróság 2009. február 19. napján kihirdetett 3.B.82/2008/15. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

A cselekmény minősítése, megnevezése és az alkalmazott törvényhely: orgazdaság bűntette [Btk.326.§ /1/ bekezdése és a /4/ bekezdés a/ pontja]. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést a bűnösség téves megállapítása miatt, a vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentése végett.

A nyilvános ülésen a védő a fellebbezés indokaként azt adta elő, hogy az eljárás során feltárt bizonyítékok alapján nem állapítható meg kétséget kizáróan az, hogy a vádlotti magatartás kimerítette volna az orgazdaság bűncselekményének törvényi tényállási elemeit.

A forgalmi engedélyből és a kölcsönadási szerződés adataiból nem állapítható meg ugyanis az, hogy a gépkocsi kinek a tulajdonát képezte, erre csupán a törzskönyv bejegyzései utaltak volna. Ezen túlmenően befejezett bűncselekmény azért sem állapítható meg, mert a gépkocsit visszafelé jövet foglalták le Ukrajnában, tehát vádlott azt nem kísérelte meg értékesíteni.

A Megyei Főügyészség átiratában az ítélet megváltoztatását és a vádlott cselekményének 1 rb. orgazdaság bűntettének [Btk.326.§ /1/ bekezdése és a /4/ bekezdés a/ pontja] való minősítését indítványozta.

A fellebbezések nem alaposak.

A Be.348.§ /1/ bekezdésében meghatározott terjedelmű felülbírálat keretében a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta és a lehetséges mértékben ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett.

A városi bíróság a tényállást a vádlott tagadásban megnyilvánuló védekezésével szemben elsősorban az ezzel ellentétes tartalmú okirati bizonyítékok, valamint a tanúvallomások adataira alapította. A bizonyítékok mérlegelése során részletesen számot adott arról, hogy mely bizonyítékoknak és miért tulajdonított bizonyító erőt, a vádlott érdemi védekezését pedig milyen okból nem találta hitelt érdemlőnek.

Részletesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra is, hogy az eljárás mely adatai cáfolják a vádlott azon érdemi védekezését, hogy Ukrajnában történő favásárlás céljára kérte volna kölcsön a gépkocsit, ezzel kapcsolatban érvei meggyőzőek, ekként pedig nem vétett logikai hibát az elsőfokon eljárt bíróság akkor, amikor a vádlott vallomását nem találta alkalmasnak az ítéleti tényállás megállapítására.

Ezen túlmenően a másodfokú bíróság az alábbi adatokat és tényeket tartja szükségesnek kiemelni a bizonyítás anyagából:

T.E. terhelt 2005. szeptember 22. napján kötötte meg a lizingszerződést az X Kft. megbízásából a jelentős értékű, Mercedes-Benz tipusú gépkocsira és vette igénybe a 4 millió Ft kölcsönt. Miután ilyen esetben a törzskönyvet a vevő a hitel lejárta után kapja meg, így ezen okirat nem kerülhetett T.E. birtokába és következésképpen a vádlotthoz sem (S.A. tanú vallomása - 15. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 5. oldala). Ezen törzskönyv hiánya miatt tehát a vádlott tudomással bírt arról, hogy olyan gépkocsit vesz át az ismeretlen személyektől, amelyet kölcsöntartozás terhel.

T.E. terhelt 2005. szeptember 27. napján írta alá a gépkocsi kölcsönadására vonatkozó okiratot a közjegyző előtt, azon pedig úgy szerepelt a vádlott "aláírása", hogy - a vádlott és a közjegyző, illetve a közjegyző-helyettes egybehangzó vallomása szerint - ő a közjegyzői irodában meg sem jelent.

A vádlott a lizingszerződést követően 5 nappal, illetve a közjegyzői okirat elkészülte és annak átvétele után röviddel indult el a jelentős értékű gépkocsival Ukrajnába, ahol azt tőle az ukrán hatóságok belépésekor, 2005. szeptember 28. napján foglalták le, 2006. február 10. napján a magyar hatóságok hasonló eljárása történt meg.

Téves tehát az a védői érvelés, amely szerint a gépkocsi értékesítésének szándékát kizárja az a körülmény, hogy a gépkocsit a Magyarországra történő belépéskor foglalták le, illetve az elsőfokú bíróság által hivatkozottak szerint az utazás megjelölt célja is kétséget kizáróan megcáfolt volt.

Az elkövetés körülményeiből, különösen pedig a lizingszerződés megkötésének és a közjegyzői eljárásnak az elkövetést megelőző közeli időpontjából, az "ismeretlen személyek" közbeiktatásából alappal kell következtetni a bűncselekmény elkövetésének konspiratív, szervezett jellegére és arra, hogy a vádlott a lizingelt gépkocsit nem favásárlás érdekében, üzleti céllal, hanem értékesítés céljából vitte ki Ukrajnába, és ezt az ukrán hatóságok azon eljárása akadályozta meg, hogy a gépjárművet már a belépéskor lefoglalták. A fenti tényekből okszerűen következik az is, hogy a sikeres értékesítés után a vádlott nyilvánvalóan részesült volna a bűncselekmény elkövetéséből származó haszonból, így a cselekményt vagyoni haszonszerzés céljából valósította meg.