A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20288/2018/9. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. Bírók: Darákné dr. Nagy Szilvia, Hercsik Zita, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.288/2018/9/II.

A Fővárosi Ítélőtábla felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Barta Sándor ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jogsértés megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2017. október 31. napján kelt 33.P.24.803/2016/33. számú részítélete és 2018. január 23. napján kelt 33.P.24.803/2016/42. számú kiegészítő ítélete ellen az alperes részéről 40. és 50. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletét és kiegészítő ítéletét megváltoztatja, a felperes keresetét elutasítja és mellőzi az alperes kereseti illeték fizetésére való kötelezését.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 215.000 (Kétszáztizenötezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 84.000 (Nyolcvannégyezer) forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság kiegészített részítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez, becsülethez és emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a ... Bíróság ... számú perében valótlanul állította a felperesről, hogy tanú1-et megerőszakolta, illetve több alkalommal megkísérelte megerőszakolni.

Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül magánlevélben fejezze ki a sajnálkozását.

Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000 forint sérelemdíjat, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 forint eljárási illetéket.

Részítéletének indokolásában idézte a Ptk. 2:42. § (2) bekezdését, 2:43. § d) pontját, 2:45. §-át, utalt a 2:51. §-ára, valamint 2:52. § (1) és (2) bekezdéseire.

Rögzítette, hogy a peres felek között számos büntető-, illetve polgári eljárás volt és van folyamatban, viszonyuk haragos.

Azon kijelentés, mely szerint a felperes tanú1-et megerőszakolta, illetve több alkalommal próbálta megerőszakolni, tényállítás, annak valóságát az alperes volt köteles bizonyítani.

tanú1 tanúként azt nyilatkozta, hogy szexuális jellegű erőszak miatt feljelentést tett, nyomozás indult, az ügyről egyéb tudomása nincs.

Az alperes korábban már számos perben, büntetőeljárásban elmondta, hogy a felperes több ízben szexuális erőszakot követett el, illetve megkísérelte azt tanú1 sérelmére. Ennek valóságtartalmát azonban bizonyítani nem tudta. Önmagában a feljelentés, illetve egy tanúvallomás nem elegendő annak igazolására, hogy a felperes ezen cselekményeket elkövette. Az alperesi közlés valósága hitelt érdemlően kizárólag olyan módon bizonyítható, ha a felperes bűnösségét büntetőeljárásban hozott jogerős ítélet megállapítja.

Erre tekintettel megállapította a felperes jóhírnévhez fűződő jogának megsértését.

Alaposnak ítélte a becsület és az emberi méltóság megsértésének megállapítására irányuló kereseti kérelmet is, tekintettel arra, hogy annak állítása, miszerint valaki más személyt megerőszakolt, komoly hátrányos értékítéletet hordoz magában.

Nem teszi jogszerűvé a kijelentést az sem, hogy az alperes - előadása szerint - a sértő közlést tartalmazó pertörténetet a büntetőeljárás könnyebb lefolytatása érdekében közli rendszeresen. Ezt ugyanis több esetben - miként a jelen pertárgyát képező büntetőeljárásban is - olyan perben is előhozta, amelynek a tényállása semmilyen kapcsolatot nem mutat a sérelmezett közlésben foglaltakkal.

Az alperest a Ptk. 2:51. § c) pontja alapján kötelezte elégtétel adására akként, hogy magánlevél formájában fejezze ki sajnálkozását. Megalapozottnak ítélte a felperes sérelemdíj iránti igényét is, a jogsértés súlyára, a hasonló közlések gyakoriságára tekintettel a felperesi keresetet összegszerűségében sem ítélte eltúlzottnak.

Tekintettel arra, hogy a viszontkereset tárgyában még nem döntött, a perköltségről való rendelkezést is mellőzte azzal, hogy arról az eljárást befejező határozatban fog határozni.

A részítélettel szemben az alperes élt fellebbezéssel, melyben elsődlegesen a per megszüntetését kérte, tekintettel arra, hogy ítélt dologról van szó, a cselekmény nem jogellenes, ebben a tárgyban a Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.623/2017/13. szám alatt már jogerős ítéletet hozott.

Másodlagosan az elsőfokú részítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, a felperes személyes költségmentességének az eljárás megindítására visszaható hatállyal való megvonását, a felperes perköltség - ügyvédi díj és illeték - megfizetésére való kötelezését indítványozta.

Harmadlagosan az elsőfokú részítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára aló utasítását kérte.

Előadása szerint az ügy előzményei ismeretének hiánya vezetett oda, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértő döntést hozott. Az első fokon eljárt bíróság iratellenes megállapításokat tett: tanú1 és a felperes soha nem voltak élettársak, gyermeket együtt soha nem neveltek.

Részletesen ismertette az ügy előzményeit, azt, hogy mióta elvállalta tanú1 ügyét, a felperes tömegével indít ellene eljárásokat lejáratási szándékkal. Azóta szakadatlanul zaklatja, fenyegeti, rágalmazza e-mailekben, interneten egyaránt.

Rámutatott arra, hogy a szexuális erőszak miatt a sértett nem köteles feljelentést tenni, ez azonban nem jelenti azt, hogy később - az elévülési időn belül - ne hivatkozhatna arra, hogy megerőszakolták. A jogi képviselő is hivatkozhat erre, képviseleti jogosultságának megszűnése esetén is kötve van ügyfele nyilatkozatához.

A felperes a rendőrség dolgozóit is támadta, tanú1-et pedig megfélemlíti, befolyásolja.

Az elsőfokú bíróság alaptalanul hivatkozik arra, hogy a ... számú ügy tárgya nem a felperes által elkövetett cselekmény volt.

Védekezésének egyetlen korlátja, hogy mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat, jelen perben pedig nem állítható, hogy bárkit bármilyen bűncselekmény elkövetésével hamisan vádolt volna, a bizonyítékok - köztük tanú1 nyilatkozata - a cselekmény elkövetését igazolják.

Az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy mire alapította azt - az egyébként szubjektív - véleményét, hogy a sérelmezett közlés megtételére nem a rágalmazás miatti büntetőeljárásban indokolt védekezése indította, nem adja indokát a bizonyítási indítványa teljesítése mellőzésének sem.

Utalt a Pp. 3. §-ára és 160. §-ára, és azok alapján arra, hogy az általa felajánlott bizonyítás alkalmas volt annak igazolására, hogy a cselekmény megtörtént. A büntetőbíróság a bizonyítékok alapján azt állapíthatja meg, hogy a feljelentett elkövette a bűncselekményt, ezért bűnös és kiszabja a büntetést. A polgári bíróság viszont azt állapíthatja meg ugyanezen bizonyítékok alapján, hogy a felperes a cselekményt elkövette, a keresetet elutasítja és az iratokat megküldi a Be. 171. § (2) bekezdése alapján az ügyészségnek.