BH+ 2007.1.38 Létszámcsökkentéssel indokolt felmondás esetén nem hagyható figyelmen kívül a felmondást megelőző és követő munkaerőmozgás, főleg az indok okszerűsége szempontjából. Nem hivatkozhat a munkáltató létszámcsökkentésre, ha a felmondást megelőzően egy hónapon belül két új munkavállalót alkalmazott [Mt. 89. § (2) bekezdés].

A felperes keresetében az alperes a 2002. március 5-én kelt rendes felmondása jogellenességének megállapítását, eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását, valamint elmaradt munkabére és ennek kamata megfizetését kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és kötelezte 1 568 238 forint elmaradt munkabér és ezen összeg kamata, valamint pártfogó ügyvédi munkadíj megfizetésére.

Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2000. október 16-ától állt határozatlan időre szóló munkaszerződéssel raktári kiszedő munkakörben az alperesnél munkaviszonyban. A felperes munkaviszonyát az alperes a 2002. március 5-én kelt rendes felmondással 2002. május 1. napjával megszüntette. A felmondást azzal indokolta, hogy a piaci körülményekhez történő alkalmazkodás miatt az alperesnél átszervezést és létszám racionalizálást kell végrehajtani.

A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a felmondás indoka nem felel meg a valóságnak, mert az alperesnél nem valósult meg átszervezés, emellett a munkaviszonya felmondását megelőző időben az alperes új munkavállalókat alkalmazott.

A munkaügyi bíróság a csatolt jelenléti ívekből megállapította, hogy az alperes 2001. szeptember 1-jétől a raktári kiszedői munkakörben nem csökkentette, hanem növelte a létszámot (P. Á.-t 2002. január 29-étől, K. G.-t 2002. február 1-jétől szintén raktári kiszedőként alkalmazta). Az átszervezésből eredő létszámleépítésre alapozott munkáltatói rendes felmondás indokának valótlanságát állapította meg. Álláspontja szerint az átszervezéssel kapcsolatban nem lehetett figyelembe venni D. S.-né, Sz. É. és B. A. munkavállalói rendes felmondással megszüntetett munkaviszonyát. Rámutatott arra, hogy a munkáltatói rendes felmondás jogszerűségének vizsgálatán kívül esik az a körülmény, hogy a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése milyen gazdasági indokokon alapult. Megállapította az ítélet, hogy 2002. áprilisától augusztusig bezárólag kizárólag a felperes munkaviszonya megszüntetésével csökkent az alperesnél a létszám. Mellőzte a felperes eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, elfogadva az alperes ezzel kapcsolatos érvelését.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - az illeték kivételével - a fellebbezett részében helybenhagyta azzal, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2006. január 20-án szűnt meg. Kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek az elsőfokú ítéletben meghatározott marasztalási összeg helyett 2 145 911 forint elmaradt bért és annak kamatát, míg a kereseti illetéket 44 640 forintra leszállította.

A másodfokú bíróság a jogalapot illetően egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével, mivel az alperes nem bizonyította az átszervezést, továbbá a munkáltatói létszámcsökkentést sem, hiszen a munkáltatói intézkedés folytán 2002. áprilisától egészen augusztusig bezárólag kizárólag a felperes munkaviszonya megszüntetésével csökkent az alperesnél a létszám.