A Debreceni Ítélőtábla Gf.30587/2013/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 215. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 237. §, 328. §, 329. §, 365. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. §] Bírók: Drexlerné dr. Karcub Edit, Dzsula Marianna, Szilágyiné dr. Karsai Andrea

Gf.IV.30.587/2013/4.

A Debreceni Ítélőtábla a 198. sz. Ügyvédi Iroda (CÍME ; ügyintéző: Dr. Karácsony József ügyvéd) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME; Cg..; adószáma:.) felperesnek -, a Dr. Havasi Gábor ügyvéd (CÍME) által képviselt I.R. ALPERES NEVE (I.R. ALPERES CÍME) I.r. és a Dr. Nagy S. Tibor Ügyvédi Iroda (CÍME; ügyintéző: Dr. Nagy S. Tibor ügyvéd) által képviselt II.R.ALPERES NEVE (CÍME; Cg..; adószáma:.) II.r. alperesek ellen, szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében - amely perbe a felperes pernyertességének előmozdítása végett beavatkozott a Dr. Nagy István Péter Ügyvédi Iroda (CÍME) által képviselt BEAVATKOZÓ NEVE (BEAVATKOZÓ CÍME; Cg.; adószáma:) beavatkozó - a Debreceni Törvényszék 2013. október 3. napján meghozott 1.G.40.186/2011/34. számú ítélete ellen az I.r. alperes részéről 35. sorszámon előterjesztett és 37. sorszám alatt indokolt, valamint a II.r. alperes által 36. sorszámon előterjesztett fellebbezések alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - a 2014. február 12. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, a keresetet az I.r. és II.r. alperesekkel szemben elutasítja, továbbá mellőzi az alperesek marasztalását a felperes és a felperesi beavatkozó javára perköltség és az állam javára elsőfokú eljárási illeték megfizetésére.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r.

alperesnek 262 900 (Kettőszázhatvankettőezer-kilencszáz) Ft elsőfokú, és

480 000 (Négyszáznyolcvanezer) Ft másodfokú, míg a II.r. alperesnek

209 000 (Kettőszázkilencezer) Ft elsőfokú, és 438 900 (Négyszázharmincnyolcezer-kilencszáz) Ft másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az állami adóhatóság felhívásában megjelölt módon és számlára - 499 200 (Négyszázkilencvenkilencezer-kettőszáz) Ft elsőfokú, és 13 400 (Tizenháromezer-négyszáz) Ft fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes felszámolási eljárása a 2010. május 28. napján előterjesztett hitelezői kérelem alapján 2010. július 19-i kezdő időponttal van folyamatban a Debreceni Törvényszéken ÜGYSZÁM szám alatt. A felszámolási kérelem benyújtását követően 2010. június 1-jén a felperes és az I.r. alperes jogelődje, az JOGELŐD GAZDÁLKODÓ SZERVEZET engedményezési szerződést kötött, amelyben a felperes az I.r. alperes jogelődjére engedményezte a II.r. alperessel szemben fennálló 8 338 384 Ft összegű követelése egy részét, 30 000 euró összegben. A felperes még ezen a napon értesítette a II.r. alperest mint kötelezettet az engedményezésről, amely cég ez alapján 2010. július 8. napján 15 000 eurót átutalással megfizetett az I.r. alperesnek. A II.r. alperes 2010. május 26. napján keltezett megrendelése alapján az I.r. alperes 2010. július 22. napjáig 10 556,36 euró összegben értékesített árut a II.r. alperesnek. A II.r. alperes 2010. október 1. napján küldött írásbeli felszólításában a 2010. június 1. napján megkötött engedményezési szerződés alapján fennálló 25 556,36 euró tartozás megfizetésére hívta fel a II.r. alperest.

A felperes volt vezető tisztségviselője 2010. november 9. napján adta át a felszámoló részére azt az iratanyagot, amelyben a 2010. június 1. napján megkötött engedményezési szerződés is szerepelt.

A felperes a 2012. szeptember 17-i mérleg fordulónapra elkészített II. számú felszámolási közbenső mérlegében az eszközök értéke 594 973 000 Ft, míg a kötelezettségek összege 715 211 000 Ft, amelyből 617 963 Ft az "a", 605 909 Ft a "b", 14 696 364 Ft a "c", 63 195 111 Ft az "f", 9 702 482 Ft a "g" és 21 089 934 Ft a "h" kategóriás hitelezői igények összege.

A felperes a 2011. január 14. napján előterjesztett kereseti kérelmében "A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról" szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 40.§-a (1) bekezdésének c) pontja alapján kérte a felperes és az I.r. alperes között 2010. június 1. napján létrejött engedményezési szerződés érvénytelenségének a megállapítását. Utóbb, a 7. sorszámú beadványában perbe vonta a II.r. alperest is és módosított kereseti kérelmében az I.r. alperes 15 000 euró, annak késedelmi kamata és perköltsége megfizetésére való kötelezését kérte arra hivatkozással, hogy az I.r. alperes a felperessel szembeni követeléséhez hozzájutott, míg amennyiben a felszámolási eljárásban hitelezőként bejelentkezett volna, a hitelezői igénye "f" pontba került volna besorolásra, amelynek a 100%-os megtérülése bizonytalan.

A II.r. alperest 4 180 184 Ft tőke, annak késedelmi kamata és a perköltsége megfizetésére kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a II.r. alperes az engedményezési szerződés érvénytelensége miatt a felperes helyett az I.r. alperesnek teljesített 15 000 euró összeget levonva, számára ezzel az összeggel tartozik.

Másodlagosan a Cstv. 40.§-ának (2) bekezdése alapján kérte az alperesek marasztalását.

Az I.r. alperes elsődlegesen a per megszüntetését a magyar bíróság joghatósága hiányára hivatkozással kérte, valamint elévülési kifogást is előterjesztett a 90 napos megtámadási határidő elmulasztása miatt a módosított kereset vonatkozásában. Érdemben pedig a kereset elutasítását kérte.

Azt nem vitatta, hogy a II.r. alperes 2010. július 9. napján 15 000 eurót átutalt részére, azonban álláspontja szerint ebből 10 556,36 eurót a közöttük létrejött szerződés alapján fizetett meg, ezért az engedményezési szerződés alapján csak

4443,64 euró összeg került részére kifizetésre. Állította, hogy az alperesek között létrejött szerződésre ugyanis az 593/2008/EK rendelet (Róma I.) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján az olasz jog az irányadó. Az olasz polgári törvénykönyv, a Codice Civile 1195. cikke alapján pedig, mivel a II.r. alperes az I.r. alperes által kibocsátott számla szerinti elszámolást nem vitatta, nem követelhet eltérő elszámolást.

A II.r. alperes ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a Cstv. 40.§-a (1) bekezdésének c), illetve 40.§-ának (2) bekezdése szerinti feltételek fennállnak. Állította az I.r. alperes nyilatkozatával szemben, hogy a 15 000 euró átutalása az I.r. alperes részére az engedményezései szerződés alapján történt, az átutalásnál a közlemény rovatban angolul ezt kifejezetten meg is jelölte.

Az elsőfokú bíróság a 34. sorszámú ítéletével kötelezte az I.r. alperest, hogy belül fizessen meg a felperesnek 15 000 eurót, annak késedelmi kamatát és a perköltségét. A II.r. alperest pedig 4 180 184 Ft tőke, annak késedelmi kamat és a perköltsége megfizetésére kötelezte, valamint az alpereseket a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán az állam által előlegezett illeték pervesztességükkel arányos részének a megfizetésére is kötelezte.