A Fővárosi Ítélőtábla Bf.306/2012/19. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 85. §, 99. §, 137. §, 170. §, 175. §, 229. §, 316. §, 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 78. §, 82. §, 85. §, 116. §, 137. §, 290. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Halász Irén, Máziné dr. Szepesi Erzsébet, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Egri Törvényszék B.740/2011/42., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.306/2012/19.*, Kúria Bfv.1751/2014/7. (BH+ 2015.7.288, BH 2015.6.145)

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.306/2012/19. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2013. május hó 29. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt I. r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben az Egri Törvényszék 1.B.740/2011/42. számú ítéletét megváltoztatja.

Az I. r. vádlott terhére megállapított 2 rb. személyi szabadság megsértésének bűntette a Btk. 175. § (3) bekezdés a) pontja szerint is minősül.

A II. r. vádlott fegyházbüntetését 8 (nyolc) év 6 (hat) hónapra, a III. r. vádlott fegyházbüntetését 5 (öt) évre enyhíti.

A III. r. vádlott által 2012. október 17. napjától a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 20.370 (húszezer-háromszázhetven) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az I. r. vádlott bűnösségét az Egri Törvényszék 1 rendbeli rablás bűntettében (Btk. 321. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a./ pont), 2 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntettében (Btk. 175. § (1) bekezdés, (3) bekezdés e./ pont) és 1 rendbeli lopás bűntettében (Btk. 316. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a./ pont) állapította meg. Ezért őt, mint erőszakos többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy I. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött időről, továbbá a vádlottal szemben 2.089.800 forint erejéig vagyonelkobzást is alkalmazott.

A II. r. vádlott bűnösségét 1 rendbeli rablás bűntettében (Btk. 321. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a./ pont) és 1 rendbeli lopás bűntettében (Btk. 316. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a./ pont) állapította meg, mely utóbbi cselekményt mint felbújtó követett el. Ezért őt halmazati büntetésül 11 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra, továbbá 3 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Esetében is rendelkezett az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról, továbbá kötelezte 2.089.800 forint vagyonelkobzás megfizetésére is.

A III. r. vádlott bűnösségét 1 rendbeli rablás bűntettében (Btk. 321. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a./ pont) és 1 rendbeli lopás bűntettében (Btk. 316. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a./ pont) állapította meg, mely utóbbi cselekményt bűnsegédként követett el. Ezért őt halmazati büntetésül 8 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetéséről is, ez utóbbi tekintetében mindhárom vádlottra vonatkozóan rendelkezett, ugyanúgy, ahogy az eljárás során lefoglalt bűnjelekről is.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész az I. r. vádlott vonatkozásában a kihirdetésekor, míg a II. r. és a III. r. vádlottak vonatkozásában 3 nap gondolkodási időn belül tudomásul vette. Ugyanakkor az elsőfokú ítélet ellen az I. r. vádlott és védője fellebbezést jelentett be, csakúgy, mint II. r. és III. r. vádlott és védőik. II.r. és III. r. vádlott és a védők fellebbezése elsődlegesen felmentésre irányult.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.96/2012/3. számú átiratában a védelmi fellebbezések elutasítását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és a cselekmény jogi minősítése is törvényes. Az átiratban foglaltak szerint a vádlottakkal szemben alkalmazott büntetés mind nemét, mind pedig mértékét illetően megfelelő, szükséges, így a büntetés enyhítésére sem II. r., sem III. vádlottak vonatkozásában lehetőség nincs.

Ezért a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlotti és védői fellebbezéseket utasítsa el, és az elsőfokú ítéletet mindhárom vádlott vonatkozásában hagyja helyben.

Az I. r. vádlott fellebbezését két külön időpontban az ítélőtáblához érkezett beadványban is megindokolta. A 2012. október 27. napján érkezett fellebbezés indokolásában az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására történő utasítását indítványozta. A beadványban kifejtett álláspontja szerint tévesen állapította meg a bíróság a terhére, hogy három erőszakos bűncselekményt követett el, melyek között nem volt meg a három évi időtartam. Hivatkozott arra, hogy az első erőszakos bűncselekmény elkövetésére 2000-ben került sor, mely miatt őt 6 év fiatalkorúak börtönbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte a Debreceni Megyei Bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság a 2002. január 23. napján kelt Bf.III.603/2001/5. számú ítéletével. A második erőszakos bűncselekmény elkövetésére 2004. január 9. napján, míg a harmadik bűncselekmény elkövetésére 2011. február 12. napján került sor, tehát a második és a harmadik bűncselekmény között eltelt időtartam hét év.

Kifogásolta továbbá, hogy az elsőfokú eljárás során a III. r. vádlott bírósági kihallgatásánál nem lehetett jelen, és utóbb sem biztosították a számára a III. r. vádlott vallomásának megismerését. Kiemelte, hogy bár súlyos bűncselekményt követett el, azonban nem olyat, amely emberi életet követelt volna, ezért erre, valamint a vele szemben tévesen megállapított erőszakos többszörös visszaesői minőségre hivatkozással az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését indítványozta.

A 2013. január 4. napján a Fővárosi Ítélőtáblához érkezett beadványában bizonyítási indítványt terjesztett elő, és indítványozta, hogy a másodfokú bíróság tanú1, tanú2, tanú3, valamint tanú4 tanúkat idézze meg és hallgassa ki, mivel e tanúk olyan információk birtokában vannak, amelyek teljesen megváltoztathatják a vele, illetve a társaival szemben folyó büntetőeljárás további menetét. Ezen túlmenően ismét hivatkozott arra, hogy az erőszakos többszörös visszaesői minőségének megállapítására tévesen került sor, mivel a bíróság a visszaesői és az erőszakos többszörös visszaesői minősítés között kihagyta a közbülsőt, azaz a különös, többszörös visszaesői minőség megállapítását. Álláspontja szerint őt jelen ügyben különös, többszörös visszaesőként kellett volna elítélni, mivel ez felelt volna meg a törvényben írtaknak.

Az írásbeli fellebbezés további részeiben kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság III. r. vádlott vallomása alapján állapította meg a tényállást arra hivatkozva, hogy a III. r. vádlott vallomása megegyezett sértett1 vallomásával is. Álláspontja szerint ez a bírói megállapítás téves, mivel sértett1 vallomásában egyetlen szó sincs arról, hogy III. r. vádlott mit csinált a rablás ideje alatt. Kiemelte, hogy III. r. vádlott az eljárás során több alkalommal indokolatlanul változtatta meg a vallomásait, azok a sorozatos változtatásokon túl össze-visszaságokat is tartalmaznak, mégis ez lett a tényállás alapja. Mindezeket az I. r. vádlott álláspontja szerint az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésével és új eljárás lefolytatásával lehet csak orvosolni, mely új eljárás során a négy általa bejelentett új tanú meghallgatását is kötelező jelleggel kell előírni, amely a valóság feltárását és az ő cselekvőségének más színben való feltüntetését is eredményezi majd.