BH 2007.10.332 I. A súlyosításért bejelentett ügyészi fellebbezés - az erre irányuló kifejezett visszavonást tartalmazó nyilatkozat hiányában - a másodfokú eljárásban mindvégig hatályos akkor is, ha azt a fellebbviteli főügyészség módosított tartalommal - hatályon kívül helyezést indítványozva - tartja fenn [Be. 354. §, 357. §]

II. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását az iratok tartalma, illetve ténybeli következtetés útján csak nyilvános ülésen egészítheti ki, vagy helyesbítheti - A tényállás hiányosságának tanácsülésén történő kiküszöbölése eljárási szabálysértés, amely azonban relatív természetű és hatályon kívül helyezésre nem ad okot [Be. 352. § (1) bek. a) pont, 360. §, 361. §, 373. § II-IV., Be. 405. § (1) bek. c) pont]

Az elsőfokú bíróság a 2004. június 21. napján kelt ítéletével C. P. terhelt bűnösségét hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségében és súlyos testi sértés bűntettében állapította meg.

Ezért halmazati büntetésül 1 évi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. A terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

A megállapított tényállás szerint a terhelt az ítélet meghozatala idején körzeti megbízottként teljesített szolgálatot a kerületi rendőrkapitányság állományában, zászlós rendfokozatban.

A bíróság 2001. március 1. napján jogerős ítéletével parancs iránti engedetlenség vétsége miatt pénzbüntetésre,

a helyi bíróság pedig 2002. január 24. napján jogerőre emelkedett ítéletével hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége és súlyos testi sértés bűntette miatt ugyancsak pénzbüntetésre ítélte.

A terhelt 2003. április 5. napján 10 óra körüli időben a b.-i N. u. 53. szám alatti családi házban gépkocsizó járőrként intézkedést foganatosított. Az intézkedés során Sz. A. sértett szidalmazó kijelentések kíséretében megpróbálta a rendőrt a lakásából eltávolítani. Ekkor a terhelt bal kézzel jobb halántékon ütötte Sz. A.-t, aki az ütéstől a földre esett, úgy, hogy a bal karja a teste alá szorult.

A bántalmazás következtében a sértett jobb halántékán zúzódásos sérülés keletkezett és a bal oldali IX. vagy X. bordája eltörött. A bordatörés tényleges gyógytartama 3-4 hétben határozható meg.

Az elsőfokú bíróság a tényállást a terhelt és az intézkedő rendőrtárs, valamint az említett személyek vallomását megerősítő bizonyítékokkal szemben elsősorban a sértett előadására és az orvos szakértő véleményére alapozta. Hangsúlyozza az ítélet indokolása, miszerint való, hogy a sértett az eljárás során többféle vallomást is előterjesztett, ám abban a vallomásai megegyeztek, hogy a terhelt ütötte meg a jobb oldali halántékát, így került a földre és a bal karja a teste alá szorult. Arról pedig, hogy az egyik bordája eltörött, az orvos-szakértői véleményből szerzett tudomást.

A cselekmény jogi értékelése során az eljárt bíróság kifejtette, hogy C. P. terhelt mint intézkedő rendőr hivatalos személyként járt el, amikor a sértettet bántalmazta, ezért magatartásával megvalósította a Btk. 226. §-ába ütköző hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségét, s mivel a bántalmazás eredményeként a sértett nyolc napon túl gyógyuló sérülést is elszenvedett, a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő és büntetendő súlyos testi sértés bűntettét is.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében, a terhelt és a védő felmentés, illetőleg a büntetés enyhítése végett jelentettek be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet megalapozatlan, iratellenes és az eljárt bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget. A terhelt és a védő fellebbezését részben alaposnak találta. Azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az ügyben tárgyalást tűzzön ki, az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és az eljárt bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.

Az ítélőtábla a 2005. május 5. napján tanácsülésen hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelttel szemben 100 000 forint pénzmellékbüntetést is kiszabott, amelyet meg nem fizetés esetén 2000 forintonként rendelt 1 napi fogházra átváltoztatni.

Az előzetes mentesítésre vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - kisebb kiegészítéstől és pontosítástól eltekintve - megalapozottnak találta.

Kiegészítette a tényállást azzal, hogy a sértett az intézkedő rendőrt távozásra szólította fel, továbbmenően azzal is, hogy a terhelt balkezes.

A fellebbviteli főügyészség átiratában szereplő kifogásokat nem találta alaposnak. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság kellő és okszerű magyarázatát adta annak, hogy C. P. tagadásával szemben az ítéleti tényállást mely bizonyítékokra és miért alapozta.

Az irányadó tényállás alapján pedig helyes a terhelt bűnösségére vont következtetés és a cselekmények jogi minősítése is törvényes.