A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10873/2009/4. számú határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 53. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

Mfv.III.10.873/2009/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Kottász Béla ügyvéd által képviselt felperesnek jogtanácsos által képviselt Egészségbiztosítási Pénztár alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Pécsi Munkaügyi Bíróságon 5.M.1284/2008. szám alatt indított és a Pécsi Munkaügyi Bíróság 2009. május 20-án kelt 5.M.1284/2008/13. számú ítéletével befejezett perében - amely perbe az alperes pernyertessége érdekében dr. Farkas Györgyi Ügyvédi Iroda, ügyintéző dr. Ács Imre ügyvéd által képviselt beavatkozott - a jogerős ítélet ellen az alperes és a beavatkozó által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Pécsi Munkaügyi Bíróság 5.M.1284/2008/13. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen az alperesnek és a beavatkozónak 15 nap alatt külön-külön 10.000 - 10.000 (Tízezer - Tízezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

A felmerült első fokú bírósági és felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

R. F. vonalgondozó, vonalbejáró csonkolásos balesetet szenvedett 2008. február 20-án akként, hogy a villányi főpályamesteri szakaszon végzett bozótirtást követően a munka befejezése után a megállóhely felé haladva a sínek mentén munkatársaitól lemaradt, majd az egyik sínszál külső oldalán fekvő helyzetbe került, jobb kézfejét a sínen hagyva. Az ott áthaladó szerelvény jobb kézfején keresztülment és roncsolásos sérülést okozott. A Zrt. Területi Humánszolgáltató Egysége - mint társadalombiztosítási kifizetőhely - határozatával R. F. balesetét nem fogadta el üzemi jellegűnek a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 53. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva, mert - álláspontja szerint - a baleset kizárólag a sérült ittassága miatt következett be.

A sérült igénylő fellebbezése folytán eljárt Megyei Egészségbiztosítási Pénztár határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta utalva a baleset kivizsgálása során meghallgatott tanúk vallomására és a Baleseti Sebészeti és Kézsebészeti Klinika zárójelentésében írtakra, amelyek az elsőfokú döntés helyességét alátámasztották.

A határozat ellen R. F. keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz és a 2008. február 20-án elszenvedett balesete üzemi jellegének megállapítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a balesetet követően sem alkoholszonda, sem pedig vérvétel útján véralkohol szintjét nem vizsgálták, azt, hogy a balesetkor ittas lett volna, tagadta.

Az alperes a kereset elutasítását kérte fenntartva a másodfokú határozatában írt ténybeli és jogi indokokat, és e kérelemhez csatlakozott a Zrt. munkáltató is, mint beavatkozó.

A Pécsi Munkaügyi Bíróság 5.M.1284/2008/13. számú ítéletével az alperes 2008. szeptember 15. napján kelt határozatát a Zrt. társadalombiztosítási kifizetőhely által 2008. augusztus 5. napján hozott határozatára is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és az elsőfokú társadalombiztosítási szervet új eljárásra kötelezte. Egyben az alperest és a beavatkozót a felperes javára perköltség fizetésére is kötelezte.

Az ítélet indokolása szerint C. F. a felperes közvetlen munkahelyi felettese csak 2008. március 10. napján mondta jegyzőkönyvbe, hogy a felperesen ittasság látszott, illetve járása bizonytalan és ingatag volt. A baleset történtekor a balesettől mintegy 300 méterrel távolabb volt, útközben többször sürgette a felperest, haladásra ösztökélte, azonban hozzá utóbb nem ment vissza. A felperest munkába indulás előtt a munkára alkalmas állapotról, illetve arról, hogy visznek-e vagy sem magukkal szeszesitalt a náluk lévő palackban, senki nem ellenőrizte. A baleset bekövetkezte után kétségtelenül mind C. F., mind a mozdonyvezető, illetőleg a mozdonyon tartózkodó ún. mozdonyreszortos egyaránt azt vallották, hogy a felperes ittas volt, azonban őt senki nem szondáztatta meg a munkáltató részéről. Szondáztatást a helyszínen intézkedő rendőrök megkísérelték, azonban a szonda megfújását a felperes megtagadta. Az orvosi jelentés szerint "orvosi fizikális vizsgálat és a beteg tünetei alapján" közepes fokú ittasságot állapítottak meg anélkül, hogy véralkoholos vizsgálatot vérvétel útján megkíséreltek volna. Ahhoz, hogy az ittasság tényét a munkáltató bizonyítani tudja, szükséges lett volna, hogy a saját munkavédelmi szabályait betartva indulás előtt a felperes munkára alkalmas állapotát ellenőrizze és őt megvizsgálja. A saját munkavédelmi szabályait betartva a helyszínen szondáztatást kellett volna végeznie a felperesnél. Mivel a felperes munkáltatóját az ittasság bizonyítását illetően saját munkavédelmi szabályai megsértésével mulasztás terhelte, azt a tényt, hogy a felperes a helyszínen ivott volna nem bizonyította, ezért jogszabályt sértett akkor, amikor erre alapozva elutasította a felperes balesete üzemi jellegének elismerését, emiatt kellett az alperes határozatait jogszabálysértés okán a Pp. 339. § (1) bekezdése, illetve a Pp. 341. § e) pontja alapján hatályon kívül helyezni és az alperesnek az új határozata meghozatala során a felperes balesetének üzemiségét meg kell állapítania.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen mind az alperes, mind a beavatkozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Pp. 270. § (2) bekezdésére, jogszabálysértésre hivatkozva.

Az alperes a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott azzal, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat a munkaügyi bíróság okszerűtlenül mérlegelte, így azokból téves következtetést vont le, és megállapításai sem helytállóak. Részletesen utalt felülvizsgálati kérelmének indokolásában az alperes a perben feltárt bizonyítás anyagára és e körben kifejtett álláspontja szerint a bíróság megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdésében írtakat is azzal, hogy ítéletében nem sorolta fel és nem értékelte azokat a körülményeket, amelyeket a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, és nem utalt azokra az okokra sem, amelyek miatt a sérült balesetkori ittasságát nem találta bizonyítottnak, azon bizonyítékokat, amelyek az ittasságot alátámasztották nem értékelte és így az indokolási kötelezettségének nem tett eleget.

Megsértette a munkaügyi bíróság továbbá a Pp. 163. § (1) bekezdését is, amikor az alperes által kezdeményezett bizonyítási eljárásban becsatolta dr. K. Z. klinikai orvos szakvéleményét és mindezt figyelmen kívül hagyta, annak megállapításait ítélkezése alapjául nem fogadta el, nem is értékelte.