BH 2006.2.42 I. Nem jelenti a vádelv sérelmét, ha a vádban szereplő vagyoni hátrány (kár) összege bírósági bizonyítás eredményeként módosul [Be. 2. § (2) bek.].

II. A súlyosítás lehetőségén nem változtat, ha az ügyész - a fenntartott súlyosításra irányuló fellebbezés keretei között - megalapozatlanság okából az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozza [Be. 354. § (1) bek.].

III. Felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett - a terhelt büntetőjogi felelősségének elbírálása során elkövetett - eljárási szabálysértés [Be. 408. § II. pont, 420. § (4) bek.].

I. Az elsőfokú bíróság 2002. október 31-én kihirdetett ítéletében az I. r. és a II. r. terhelt bűnösségét társtettesként, folytatólagosan elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében állapította meg, ezért az I. r. terheltet 1 év és 6 hónap börtönbüntetésre, a II. r. terheltet 2 év börtönbüntetésre ítélte. A börtönbüntetések végrehajtását mindkét terhelt vonatkozásában 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Az ügyben vádlottként szerepeltek M. F., S. I.-né., K. T. és A. A. hitelkérelmezők is.

Az ítéleti tényállásból kitűnően az Országos Takarékpénztártól már elbocsátott S. Gy. I. r. terhelt 1991 októberétől a B.-i OTP fiók vezetője volt. Ugyanitt fiókvezetői helyettesként állt alkalmazásban a II. r. terhelt. Nevezett a takarékpénztári ügyek intézésében több évtizedes gyakorlattal bírt, az I. r. terhelt azonban fiókvezetői kinevezése előtt banki pénzügyekkel nem foglalkozott.

Az ítéleti tényállás szerint a terheltek munkaköri leírásukból adódóan jogosultak és kötelesek voltak az OTP fiókhoz forduló ügyfelek különböző hitelügyeinek intézésére. Ezzel kapcsolatban vállalkozási hitelek folyósítását illetően döntési jogkörük volt, melynek szabályait az OTP belső rendelkezésein túl a Pénzintézeti Törvény és egyéb jogszabályok is rendezték. A hitelkérelmeket megfelelő előkészítés után az elbírálásra jogosult Cenzúra Bizottság elé kellett terjeszteni, ahol a hitel engedélyezése többségi szavazattal történt. A Cenzúra Bizottság engedélyezése esetén is további feltételeket köthettek ki, melyek teljesítését a kölcsönszerződések megkötésekor vizsgálni kellett. A hitelezés biztonsága érdekében a Cenzúra Bizottsági eljárás előtt adósminősítést kellett végezni, amely a kért hitel jellegétől függően az adós vállalkozási tevékenységének jövedelmezőségére, pénzügyi helyzetére és általában hitelképességére, valamint a fedezetül felajánlott biztosítékok vizsgálatára terjedt ki. A hitelekre biztosítékként zálogszerződést kellett kötni, a zálog ingatlan vagy ingóság egyaránt lehetett. Az ingatlannal kapcsolatos jelzálog alapítás után a hitelt a jelzálog földhivatali bejegyzése biztosította. A hitelkérőnek az adósminősítés szempontjait is figyelembe véve mérleget, eredménytervet, üzleti tervet kellett készítenie, s a feltárt releváns adatok alapján készült a hitelbírálati előterjesztés.

A hitelezési ügyek előkészítését a terheltek irányítása mellett természetesen az OTP fiók ügyintézői végezték, azok érdemi ellenőrzése, a hitelkérelmek figyelemmel kísérése, a Cenzúra Bizottsági döntések végrehajtása és általában a biztonságos hitelkihelyezés szempontjainak érvényesítése a terheltek felelősségi körébe tartozott.

Az ítélet megállapítja, hogy a B.-i OTP fiók a vádbeli időben rendkívül zsúfolt volt, az iratok tárolását külön helyiségben kellett végezni. Az egyes hitelezési ügyeket részletező ítéleti tényálláspontokból kiderül, hogy mindemellett az ügyintézés is rendkívül felületes és hanyag módon történt, számos előírt dokumentum nem készült el, a szükséges okiratok kitöltése elmaradt, vagy hiányosan történt, a hitelezés egyes fázisai elmaradtak, a tartozások behajtása érdekében szükséges lépéseket sorozatosan elmulasztották. A terheltek irányítása és közreműködése mellett lebonyolított hitelügyletek során - melyeket az elsőfokú ítélet harminc tényállási pontban részletez - az adminisztratív hiányosságok és mulasztások mellett a terheltek munkaköri kötelességeiket oly módon is megszegték, illetve elmulasztották, hogy kötelezettségszegéseik révén a tartozások visszafizetése bizonytalanná, illetőleg behajtása lehetetlenné vált. A terheltek gyakran megszegték a hitelfolyósítás felső határát, rendszeresen elmaradt a vállalkozói hitelek folyósításánál az alapos adósvizsgálat és minősítés, a Cenzúra Bizottsági eljárás, illetőleg ennek lefolytatása esetén a Cenzúra Bizottság által előírt feltételek teljesítésének megkövetelése, a pontos és végrehajtható zálogszerződések megkötése, a jelzálogok földhivatali bejegyzése. Gyakori volt, hogy a nagy összegű hitelt a kérelem benyújtásának másnapján folyósították, hiteleket nyújtottak eladósodott, ismerten fizetésképtelen kérelmezőknek is. Többször elmaradt a zálogként felajánlott biztosíték értékének és jogi helyzetének ellenőrzése, így a jelzálogszerződés végrehajthatatlan volt.

Az ítéleti tényállás a hitelfolyósítások részleteit és ezek során a terhelteknek a hitel visszafizetés biztonságát súlyosan veszélyeztető kötelességszegéseit harminc tényállási pont alatt részletezi, minden hitelezési ügyletnél feltüntetve a hitelezési eljárásban elkövetett adminisztratív mulasztások mellett a terheltek érdemi, a hitel visszafizetését kockáztató kötelezettségszegéseit is.

Az egyes tényállási pontok rögzítik a hitelek visszafizetésének elmaradásából eredő vagyoni hátrányt, ezek tekintetében alapvetően a felvett hitel összegét számszerűsíti az ítélet, a tőke után járó egyéb követelések pontos feltüntetésére - a számítási lehetőségek korlátai miatt - nem került sor.

Az elsőfokú határozat ellen az ügyész mindkét terheltet érintően súlyosítás végett jelentett be fellebbezést. Ezt a főügyészség módosított indítvánnyal tartotta fenn. Indítványozta az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.

Az ügyben másodfokon eljáró bíróság ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta: az I. r. terhelt bűnösségét további 1 rb. bűnsegédként és 1 rb. felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében is megállapította, börtönbüntetése végrehajtásának felfüggesztését mellőzte és a terheltet 2 évi közügyektől eltiltás mellékbüntetésre is ítélte.

A II. r. terhelt börtönbüntetése végrehajtásának felfüggesztését ugyancsak mellőzte és e terhelttel szemben is 2 év közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabott ki. Mindkét terhelt vonatkozásában megállapította, hogy nevezettek börtönbüntetésük fele részének kitöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra.

A másodfokú bíróság a határozat felülbírálata során több eljárási szabálysértést észlelt.

Rögzítette, hogy egyes tanúk mentességi jogára történő figyelmeztetés elmaradt. A másodfokú eljárásban e tanúkat a bíróság a tárgyalásra újból megidézte, mentességi jogukra őket kioktatta, nevezettek a vallomástételt megtagadták. Erre figyelemmel a bíróság e tanúknak az elsőfokú ítéletben értékelt vallomását a bizonyítékok köréből kirekesztette.

Az elsőfokú bíróság a tárgyalási időközzel kapcsolatos eljárásjogi előírást is megsértette, a 2002. február 5-én tartott érdemi tárgyalás után az ügy tárgyalását 2002. szeptember 5-én folytatta, ám a bizonyítási eljárás megismétlésére ekkor nem került sor.