A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37444/2009/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (PIACFELÜGYELETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. §, 141. §] Bírók: Kárpáti Zoltán, Márton Gizella, Sperka Kálmán

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.30967/2007/11., Fővárosi Ítélőtábla Kf.27687/2008/5., *Kúria Kfv.37444/2009/8.*

***********

Kfv.VI.37.444/2009/8.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Korompai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr.Korompai Gábor ügyvéd) által képviselt felperesnek az Orosz V.Ügyvédi Iroda dr.Orosz V. Sándor ügyvéd által képviselt Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (1013 Budapest, Krisztina krt. 39.) alperes elleni piac-felügyeleti ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálat iránt a Fővárosi Bíróság előtt K.30.967/2007. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 2009. március 11. napján kelt 4.Kf.27.687/2008/5. számú ítéletével befejezett perében, a jogerős ítélet ellen az alperes részéről 14. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.687/2008/5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Bíróság 16.K.30.967/2007/11. számú ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint másodfokú és 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési és 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az alperes a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság megkeresésére, hivatalból piacfelügyeleti eljárást indított annak megállapítása érdekében, hogy a felperes végez, illetve végzett-e a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996.évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 3. § /1/ bekezdésében meghatározott pénzügyi szolgáltatási tevékenységet a felügyelet engedélye, illetve a nyilvántartásában történő regisztrálása nélkül. A kölcsönfelvevők kihallgatásáról készült jegyzőkönyvek, az adásvételi szerződések és egyéb okiratok ismeretében az alperes megállapította, hogy a felperes 2003. január 21. és 2004. november 23-a között öt magánszeméllyel, hét határozott idejű kölcsönszerződést kötött. A kölcsönszerződésekben ügyleti kamatkikötés nem szerepelt, azonban a visszafizetés biztosítékaként az adósok ingatlanára, a felperes javára jelzálogjogot jegyeztek be.

A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az alperes I/PJ-136/2006. számú határozatával megtiltotta a felperes számára az engedély nélküli pénzügyi szolgáltatási, így különös tekintettel a pénzkölcsön nyújtási tevékenység végzését, és felszólította, hogy a jövőben maradéktalanul tartsa be az irányadó jogszabályi előírásokat. Határozata indokolásában idézte a Hpt. 3. § /1/ bekezdés b/ pontját, /4/ bekezdését, 141. § /2/ bekezdését, az értelmező rendelkezéseket tartalmazó 2. számú melléklet I/10.2.a./ alpontját és a III/22. pontját. A kölcsönszerződések száma, a tevékenység rendszeressége, az egymástól független kölcsönvevői személyi kör a tevékenység rendszerességére utalt. A rendőrségi eljárásban tett tanúvallomások azt bizonyítják, hogy a felperes ellenérték fejében, nyereség illetve vagyonszerzés céljából folytathatta a tevékenységét. A kölcsönszerződések száma és az alkalmazott módszer, a megbízott ügyvéd állandósága, a közjegyzői és a bírósági ügyintézés gyakorisága a tevékenység üzletszerűségét bizonyítja.

A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatása mellett a piacfelügyeleti eljárás megszüntetését kérte, arra alapozottan, hogy az alperes a tényállás-tisztázási kötelezettségének nem tett eleget, határozatában bizonyítékokra nem hivatkozott.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletében megállapította, hogy a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság a büntetőügyben nyomozást megszüntető határozatot hozott. Az ott rögzített tényálláshoz képest az alperes által megállapított tényállás részletesebb, erre alapozottan jogszerűen járt el a felügelet. Kiemelte, hogy a büntető eljárásban a hatóság a büntetőjogi következmények felől határoz, míg a bíróságnak a jelen perben az alperes felügyeleti eljárása során hozott határozatában rögzített jogkövetkezményeket kell felülvizsgálnia.

Az alperes kellőképpen mérlegelte azt a körülményt, hogy a kölcsönvevők egymástól elkülönült, független magánszemélyek, noha régi ismerősként, a felperes barátjaként, a vele való ismeretségre tekintettel kértek kölcsönt. Ez azonban nem olyan jól behatárolható kör, amely méltányolható módon kizárná a tevékenység üzletszerű jellegét. Utóbbi meghatározásakor a feltárt tényeket, bizonyítékokat az alperes okszerűen mérlegelte és vette figyelembe azt is, hogy a Hpt. szerint a kamat kikötése nem szükségszerű eleme a pénzkölcsön nyújtásnak. Két tanú nyilatkozata az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés céljából folytatott felperesi tevékenységet igazolta.

A felperes által előterjesztett fellebbezést a másodfokú bíróság részben alaposnak találta, ezért ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítélete indokolásában a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § /1/ bekezdés ea/ alpontjára utalva kiemelte, hogy a közigazgatási határozat indokolása az érdemi döntés ténybeli és jogi megalapozottságának logikai levezetése. A bíróság a határozat jogszerűségét a határozat indokolásában rögzített tényállás és azt alátámasztó, az indokolásában meg is jelölt bizonyítékok alapján vizsgálhatja. A Ket. szerinti követelmény nem teljesíthető a peres eljárás során beterjesztett közigazgatási iratanyaggal.

Az alperesi határozat esetében releváns tényállási elem a pénzkölcsön nyújtása és annak üzletszerűsége, ez utóbbin belül, az ügyletek egyedileg nem meghatározott volta, a rendszeresség és az ellenérték elérése, a nyereségben, illetve vagyonszerzésben való érdekeltség.

A közigazgatási határozatból nem állapítható meg, hogy melyik szerződésnek, milyen hozadéka volt a felperes javára, amely egyébként nem szükségszerűen pénzbeni ellenérték. Nem tűnik ki, hogy mely tanú, pontosan milyen összegről nyilatkozott, mint ahogy az sem, hogy a határozatban hivatkozott végrehajtási eljárás milyen eredménnyel zárult. Az ellenérték, illetőleg a vagyonszerzési cél körében az alperesi határozat indokolása nem tartalmazza a bizonyítékokat, csak az alperes álláspontját. Az alperes az elsőfokú bíróság előtt nyilatkozatokkal kísérelte meg pótolni határozata hiányosságát, ez vezetett oda, hogy a peres eljárásban az alperes már relevánsnak tekintette, hogy a - határozatban meg nem nevezett - szerződésekben késedelmi kamatot kötöttek ki. A közigazgatási határozat hiányosságai azonban a peres eljárásban tett nyilatkozatokkal nem pótolhatóak. A bíróságnak a határozatban megállapított tényállás, és az ott megjelölt bizonyítékok alapján kell vizsgálni a közigazgatási határozat jogszerűségét. A felperes az ellenérték és a vagyonszerzési érdekeltség törvényi követelményének körében alappal hivatkozott a bizonyítékok hiányára, melynek következtében az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét teljes körűen elutasító ítélete sem jogszerű.