A Debreceni Ítélőtábla Bf.225/2016/23. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 348. §, 351. §, 352. §, 363. §, 371. §, 372. §, 373. §, 376. §, 403. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 21. §, 22. §, 29. §, 92. §, 160. §] Bírók: Balla Lajos, Nagy Éva, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra

Debreceni Ítélőtábla

Bf.I.225/2016/23. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2016. május hó 30. és július 6., szeptember 15., október 4. napjain tartott fellebbezési tárgyalás alapján meghozta és október 18. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t :

Az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Miskolci Törvényszék 2015. évi december hó 18. napján kihirdetett 5.B.1527/2014/97. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

A 2015. december 18. napjától ismételten előzetes letartóztatásban lévő vádlott szabadságvesztés büntetését 5 (öt) év 6 (hat) hónapra, közügyektől eltiltás mellékbüntetését 6 (hat) évre enyhíti.

Az ítélőtábla rögzíti, hogy a törvényszék 2014. szeptember 30., október 14., november 25., 2015. január 15., március 17., május 14., június 26., szeptember 17., november 4. és december 12. napjain is tartott tárgyalást az ügyben.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által a 2015. december 18. napjától a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe.

A megismételt másodfokú eljárásban 151 121 (Egyszázötvenegyezer-egyszázhuszonegy) Ft az államot terhelő bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s :

A megismételt eljárásban a törvényszék a vádlott bűnösségét emberölés bűntettében (Btk. 160. § (1) bekezdés) állapította meg, ezért 12 évi szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani és megállapította, hogy legkorábban a szabadságvesztés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és döntött a bűnjelek sorsáról. ..., ..., ... és ... magánfelek polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Kötelezte a vádlottat 415.424,- Ft bűnügyi költség megfizetésére, és megállapította, hogy 452.114,- Ft bűnügyi költség az állam terhén maradt.

Az ítélet ellen a vádlott jogos védelmi helyzet okán felmentésért fellebbezett. Védője a tényállás téves megállapítása miatt az emberölés vonatkozásában felmentés érdekében, a minősítés megváltoztatása miatt jelentett be jogorvoslatot jogos védelmi helyzet megállapítását célzóan. A súlyos testi sértés esetében a bűncselekmény elkövetése "elismerésre került".

Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a vádlott és védőjének a tényállás és az ebből adódó jogi minősítés megalapozottságát vitató fellebbezését alaposnak ítélete és a Be. 376. § (1) bekezdés és a Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontja alapján az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Álláspontját a következőkben foglalta össze:

A megismételt eljárásban a törvényszék a tényállást a Be. 351. § (2) bekezdés b) pontja alapján hiányosan állapította meg, és a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett a Be. 351. § (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel. Nem került feltárásra a sértett sport tevékenységének teljes köre (Be. 351. § (2) bekezdés a) pont). A tényállás hiányosságai lényeges kérdéseket érintenek, az ítéleten végighúzódó és az ítélet indokolásában is több ízben tetten érhető a bizonyítékok vádlott terhére történő egyoldalú értékelése. Nem állapította meg, hogy a ... nevű szórakozóhelyen a sértett italokat borogatott fel és többszöri figyelmeztetés ellenére ezt nem hagyta abba, aminek eredményeképpen őt a sörözőből ki kellett vezetni és hazaküldeni, ugyanakkor a törvényszék által az megállapításra került, hogy a vádlott és barátai a sértett ezen magatartásáról tudtak.

A vádlott és a sértett személyi körülményeiket tartalmazó jellemzésükben a törvényszék egyoldalúan foglalt állást, nem foglalkozott a sértett által űzött további sportágakkal, de nem értékelte sem a vádlott, sem pedig a sértett személyiségjegyei megítélésekor teljes körűen, a rendelkezésre álló bizonyítékokat, a vádlott esetében egyoldalúan rögzítette. A sértett agresszív módon lépett fel a sörözőben történteket követően annak érdekében, hogy megtalálja a vattai illetőségű fiatalokat, azonban a törvényszék részéről elmaradt annak indoklása, hogy miként értékeli ezen tényállásrészt a cselekménysor összességét illetően a sértetti viselkedés tükrében. Ugyancsak nem tartalmaz értékelést az indoklás a "vádlotti csoportot" illető "szevasztok csírák" sértetti beszólással kapcsolatban sem. Nem értékelte kellő körültekintéssel a törvényszék azt a körülményt sem, hogy a sértett testvére - barátnőjét is hátrahagyva - a sörözőbe igyekezett a ...ék bulijából azért nehogy balhé legyen tudva, hogy ott tartózkodó testvére - a sértett - már ittas.

A fellebbviteli főügyészség úgy ítélte meg, hogy a verbális és tettleges provokációt elsőként nem ... kezdte, hanem a sértett, amikor beszólt a békésen elhaladó társaságnak (...nak, ...nak és a vádlottnak), hiszen a társaság a beszólásra nem reagált. A törvényszék mind a tényállásban, mind az indokolásban a vádlott magatartását akként értékelte, hogy a vádlott és barátai egységes akarat elhatározással azért mentek vissza, hogy a garázdaságban részt vegyenek, holott vádlott vendégként volt jelen a településen akként, hogy ...nél fog aludni, tehát barátaival szükségszerűen együtt kellett tartania. A tényállásban nem állapította meg a törvényszék azt sem, hogy a vádlott észlelte ..., ... és ... indokolatlan és érdemtelen bántalmazását is. Nem került értékelésre az sem, hogy milyen okot adott a vádlott a sértettnek, vagy egyáltalán adott e okot arra, hogy miután a sértett több helyszínen lévő személyt tettlegesen és verbálisan is bántalmazott a vádlotthoz menjen, aki ekkor nem a sértett közvetlen környezetében tartózkodott és rátámadjon. Ellentmondások merültek fel továbbá a vádlottat ért bántalmazáskor a vádlottól elhangzott kijelentések tekintetében is, mely ellentmondásokat és azok okát a törvényszék indokolásában kellő körültekintéssel szintén nem értékelte. Nem került feltárásra az sem, hogy a vádlott és a sértett milyen testtartásban voltak, amikor szembefordultak egymással és azon testtartás alapján, amelyet a sértett felvett tarthatott-e a vádlott a sértett további támadásától. Elmaradt annak indokolása is, hogy a sértett részt vett-e, ha igen milyen módon a vádlott provokálásában. Utalt a fellebbviteli főügyészség arra is, hogy ...ot a Miskolci Járásbíróság 1.B.1418/2013/10. számú ítéletében nem garázdaság bűncselekményében, hanem könnyű testi sértés vétségében marasztalta el. Indoklásában nem rögzítette a törvényszék azt sem, hogy miután a vádlott és barátai a helyszínre visszaérkeztek anélkül, hogy meggyőződtek volna arról, hogy ... segítségre szorul-e, mindhárman vitázni kezdtek ...tel milyen tények, vagy bizonyítékok alapján állapította meg. Helytelen következtetés eredménye az ítélet 31. oldal 4. bekezdésében annak rögzítése, hogy a tettlegességet nem ... kezdte, hanem .... Az ítélet 31. oldalán a vádlott kitérési kötelezettségével kapcsolatban kifejtett törvényszéki álláspont ellentétes a Btk. 22. § (4) bekezdésében foglaltakkal. A vádlott személyi körülményei körében az igazságügyi elme és pszichológus szakértői vélemény egyes megállapításai értékelésre kerültek, azonban ez nem volt teljes körű, így a vádlottnak a bűncselekmény helyszínén tanúsított magatartás pszichés viszonyulásának okai, valamint tudattartama szempontjából, holott a pszichológus szakértői vélemény e körben is lényeges megállapításokat tartalmaz, azonban a törvényszék indokolási kötelezettségének teljesítése e körben elmaradt. A jogos védelem körében a törvényszék vizsgálódott, azonban kifejtett álláspontjának meggyőző indokát nem adta, foglalkozott a szituációs jogos védelemmel is, melynek értékelése során az ítélet 32. oldalán törvénysértő következtetésre jutott. Nem foglalkozott továbbá a Kúria 3/2013. BJE határozata nyomán az erős felindulásból elkövetett emberölés tényállási elemeinek vizsgálatával sem. A sértettet "mintegy felmentette a nyilvánvaló garázdaság" vádja alól, ugyanakkor a vádlott vonatkozásában az ijedtségre történő hivatkozást egészében elvetette. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a vádlott aktuális lelki állapotának körültekintő elemzését is elmulasztotta a törvényszék és ítéletének indokolása e tekintetben nagyrészt hiányos. Összességében a fellebbviteli főügyészség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a törvényszék megismételt eljárásban hozott ítélete a Be. 351. § (2) bekezdés a), b), c), d) pontjaira tekintettel megalapozatlan, a Be. 258. § (1) bekezdés d) és e) pontja értelmében a bizonyítékok számbavétele és értékelése, valamint a vádlott terhére megállapítható jogi minősítés körében sem tett eleget lényeges kérdésekben indokolási kötelezettségének. Észlelte továbbá a fellebbviteli főügyészség, hogy a megismételt eljárás során a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit összességében betartotta ugyan, azonban relatív eljárási szabálysértést vétett akkor, amikor a 2015. december 18. napján, tehát a határozathirdetés napján tartott tárgyaláson (97. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 17. oldal) ismételten megnyitotta a bizonyítást, melynek során a vádlott erkölcsi bizonyítványát ismertette és nyilatkoztatta a sértetti hozzátartozókat a sértettől lefoglalt ruhaneműk kiadása tekintetében, majd ezt követően a bizonyítási eljárást berekesztve kihirdette a külön íven szövegezett ítéletét anélkül, hogy az ügyészt, a vádlottat és védőt nyilatkoztatta volna arra, hogy az újra megnyitott bizonyítás kapcsán kívánnak-e bármilyen nyilatkozatot tenni. Az ennek során folytatott bizonyítás jellegére és terjedelmére tekintettel önállóan nem értékelhető abszolút eljárási szabálysértésként. Csupán az egyéb megalapozatlansági okokkal együttesen képezi az ítélet hatályon kívül helyezését indokoló szabálysértést. Emellett nyilvánvalóan a 2012. évi C. törvény anyagi jogi rendelkezéseit alkalmazta, de a Btk. 2. §-ra tekintettel e körben sem tartalmaz indokolást az ítélet.