BH 2007.12.416 Az ügy érdemi elbírálására lényegesen kiható eljárási szabálysértésnek minősül, ha a bíróság a korábbi perben hivatalos tudomására jutott tényeket anélkül fogadja el valónak, hogy a hivatalos tudomás forrását megjelölve a felek figyelmét erre felhívná [Pp. 163. § (3) bek., 275. § (3) bek.].

A felperes a módosított keresetében, az általa feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással támadott, 2002. október 18-án kelt üzletrész-átruházási szerződés érvényessé nyilvánítását, az alperesnek 2 440 427 Ft, valamint ennek 2002. október 18-ától, a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetésére kötelezését kérte.

Az alperes a kereset elutasítása iránt terjesztett elő kérelmet. Vitatta, hogy a szerződéskötés időpontjában, a felperes által eladott üzletrész forgalmi értéke és az alperes által fizetni vállalt vételár között feltűnően nagy volt az értékkülönbség. Állította, hogy a felperes, aki maga is ügyvezetője volt az üzletrésszel érintett korlátolt felelősségű társaságnak, ismerte annak az üzletrész forgalmi értékére is kiható pénzügyi, gazdasági helyzetét. Vélelmezte, hogy a felperest ajándékozási szándék is vezethette a szerződés megkötésekor. A keresettel támadott szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén, indítványozta a szerződéskötést megelőző állapot helyreállításának elrendelését.

Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adott. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek, 15 napon belül, 1 500 000 Ft-ot, és ennek 2002. október 19-étől, a kifizetésig járó törvényes kamatait, valamint 32 320 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan, a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság, a peres felek személyes meghallgatását, az általa aggálytalannak tartott szakértői vélemény beszerzését követően azt állapította meg, hogy a szerződés megkötésekor, a perbeli 2 100 000 Ft névértékű üzletrész forgalmi értéke 2 440 428 Ft volt. A szolgáltatott üzletrész ellenében kikötött 1 forintos vételárat ezért feltűnően értékaránytalannak ítélte. A szerződéskötés körülményeit vizsgálva, álláspontja az volt, hogy a felperest ajándékozási szándék nem vezethette. A peres felek között korábban fennállt érzelmi kapcsolat megromlott, viszonyuk elmérgesedett. Az alperes gazdasági erőfölényben, a felperes anyagi és érzelmi kiszolgáltatottságban volt. Mindezekre tekintettel a Ptk. 236. § (1) bekezdésében előírt határidőben megtámadott szerződés érvénytelenségét, a keresetben írtak alapján megállapította. Azt a Ptk. 237. § (2) bekezdésének alkalmazásával - a felperes kérelmére tekintettel - érvényessé nyilvánította. Az aránytalanság kiküszöbölése végett, az üzletrésznek, a szerződéskötés időpontjában fennálló forgalmi értéke 60%-ának, - kerekítve 1 500 000 Ft-nak - és kamatainak megfizetésére kötelezte az alperest.

Az alperes fellebbezése folytán folyamatban volt másodfokú eljárás során, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette. Fellebbezett részét megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az előtte korábban folyamatban volt, az üzletrésszel érintett korlátolt felelősségű társaság és a jelen per felperese közötti perben hivatalos tudomást szerzett arról, hogy a jelen perrel érintett felek, a közöttük lévő kapcsolat lezárásaként, egymással el kívántak számolni. A perbeli üzletrész-adásvételi szerződéssel egyidejűleg, a felperes által használt, de a korlátolt felelősségű társaság tulajdonában álló gépkocsira, adásvételi szerződést kötöttek. A korlátolt felelősségű társaság és a jelen per felperese között, ezen kívül, ugyanezen időpontban, még tagi kölcsön visszafizetésével kapcsolatos megállapodás is létrejött.

A Legfelsőbb Bíróság PK 267. számú állásfoglalásában kifejtett elvek alapulvételével, a másodfokú bíróság a Pp. 163. § (3) bekezdésében biztosított jogával élve, a hivatalos tudomása alapján figyelembe veendő tények mérlegelésével, az üzletrész forgalmi értéke, és a kikötött vételár közötti jelentősebb eltérést, önmagában nem tartotta olyan körülménynek, amely a szerződés, Ptk. 201. § (2) bekezdésére alapított, feltűnő értékkülönbségre hivatkozással történő megtámadását megalapozhatta. A szerződés teljes tartalmára, a szerződéskötés sajátos körülményeire tekintettel úgy ítélte, hogy a felperes, a Pp. 164. § (1) bekezdésében előírtak szerint nem bizonyította a feltűnő értékaránytalanságra vonatkozó állítását. A peres felek az egymás közötti elszámolást, több szerződés egyidejű megkötésével rendezték. Ennek tükrében, a szolgáltatott üzletrésszel szemben a perbeli szerződésben kikötött ellenértéket feltűnően aránytalannak tekinteni nem lehet.

A felperes a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Másodlagosan indítványozta az eljárt bíróságok ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat meghozatalá­ra utasítását. Előadta, hogy a támadott határozat a Pp. 206. § (1) bekezdésében írt, a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó szabályokat, illetve a Pp. 221. §-át sérti. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság, a peres felek által sem hivatkozott bizonyítékokra alapítva változtatta meg az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Nem adott lehetőséget a feleknek, a hivatalos tudomására alapított ténymegállapítással szembeni bizonyítékok előterjesztésére. Hangsúlyozta, a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül, a peres feleknek egy másik perben tett nyilatkozatát kiragadva mérlegelte.