A Zalaegerszegi Törvényszék Pf.20699/2009/5. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 75. §, 78. §, 79. §] Bírók: Adorján Csaba, Bartalné dr. Mentes Judit, Polgárné dr. Vártok Irén

Kapcsolódó határozatok:

Lenti Járásbíróság P.20024/2008/14., *Zalaegerszegi Törvényszék Pf.20699/2009/5.*, Kúria Pfv.22025/2009/6. (EH 2010.2139)

***********

Zala Megyei Bíróság

mint másodfokú bíróság

2.Pf.20.699/2009/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Zala Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a Szigethy Ügyvédi Iroda (Zalaegerszeg, Várkör 9., ügyintéző: dr. Szigethy István ügyvéd) által képviselt felperes neve felperes lakcíme szám alatti lakos felperesnek, a Dr. Bokros Ügyvédi Iroda (Lenti, Petőfi u. 2., ügyintéző: dr. Bokros Gábor ügyvéd) által képviselt alperes neve alperes lakcíme. szám alatti székhelyű alperes ellen 2.196.331,- Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében a városi bíróság neve 3.P.20.024/2008/14. számú ítélete ellen a felperes 15. sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezéssel nem érintett részében nem érinti, fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 /tizenöt/ nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000,- /harmincezer/ Ft fellebbezési perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét, mely módosítása folytán vadvédelmi költség és vadkár címén 1.755.200,- Ft és a kereset beadásától számított törvényes késedelmi kamata megfizetésére irányult, elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára 60.000,- Ft perköltség 15 napon belüli megfizetésére azzal, hogy az egyéb költségeiket a felek maguk viselik.

Ítéletének indokolása szerint a helyrajzi szám 1 3,8 ha területű "erdő" művelési ágú ingatlannak erdőgazdálkodója, egyben tulajdonostársa, míg a hrsz. helyrajzi szám 2 ingatlannak erdőgazdálkodója a felperes, melyeken a vadászati jog gyakorlására az alperes jogosult. A vadkár elhárítása érdekében a helyrajzi szám 1 ingatlant villanypásztor védi, melynek anyagköltségét, felállításának költségét, üzemeltetési és karbantartási költségét az alperes biztosította. A hrsz. helyrajzi szám 2 ingatlanon 2007 tavasza óta két vadvédelmi kerítés áll, melynek anyagköltségét a felperes, építési költségét az alperes viselte, a nyomvonal melletti kaszálással kapcsolatos fenntartási költséget az alperes fedezi. A helyrajzi szám 1 ingatlanon 2006-2007. években rágási vadkár keletkezett a mesterséges kocsányos tölgy felújításban.

Az elsőfokú bíróság a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 79. § /1/ bekezdés a./ pontjának rendelkezéséből kiindulva megállapította, hogy a vadkárok megelőzése érdekében a föld használóját is kárelhárítási, kármegelőzési kötelezettség terheli, a kármegelőzés mindkét fél közös érdeke, így annak költségeit a BH.2002.484. sz. eseti döntésre utalva fele-fele arányban kell viselniük. szakértő neve igazságügyi erdőgazdálkodási szakértő szakvéleményét ítélethozatal alapjául elfogadva megállapította, hogy a vadkár megelőzésére a felperes 1.107.975,- Ft-ot, míg az alperes 2.129.115,- Ft-ot fordított. Elszámolása szerint az összes költség fele 1.618.545,- Ft-ot tesz ki (melyre figyelemmel az alperes 510.570,- Ft-tal többet teljesített), így ezen összeget alappal kérte beszámítani a felperes vadvédelmi költségből és vadkárból származó követelésébe. Miután az igazságügyi erdőgazdálkodási szakértő szakvéleménye értelmében a helyrajzi szám 1 ingatlanban 2007. évben bekövetkezett vadkárosítással összefüggésben ápolási többletköltség nem volt kimutatható, a minőségi vadkár pedig 217.694,- Ft volt, melynek 5 %-át a Vtv. 75. § /1/ bekezdése alapján a felperesnek kell viselnie, ennélfogva a vadkár megelőzése keretében többletkiadásként jelentkező 510.570,- Ft meghaladja a felperes javára megítélhető vadkár összegét, ezért azt beszámítva a felperesi követelésbe, a Ptk. 296. § /1/ és /2/ bekezdéseinek alkalmazásával a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a vadkár kapcsán már nem vizsgálta - az alperes bizonyítási indítvány megtételére biztosított határidő-mulasztása miatt - a kármegosztás lehetőségét, mivel az ezzel kapcsolatos késedelmes alperesi bizonyítási indítványt elutasította.

A perköltség viseléséről a Pp. 78. § /1/ bekezdésére utalással határozott.

Az ítéletet a felperes támadta fellebbezéssel, melyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, az alperesnek 1.325.669,- Ft és késedelmi kamata megfizetésére kötelezését; másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte.

Arra hivatkozott, hogy a keresetével szemben az alperes "önmagától" viszontkeresetet vagy beszámítási kifogást nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után, közvetlenül ítélethozatala előtt a jogi képviselővel eljáró alperest a Pp. 7. §-ával ellentétesen hívta fel beszámítási kifogás előterjesztésére. A szakvéleményre az alperes vadvédelmi költségei kapcsán azért nem tett észrevételt, mert akkor még nem volt a per tárgya, csak a beszámítási kifogás előterjesztése után vált azzá, mely miatt az elsőfokú bíróság tévesen tekintette "nem vitatottnak" az alperes vadkárelhárítás kapcsán viselt költségeit. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabályt sértett, az alperes javára "túllépte a hatáskörét", mely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és "más bíróság kijelölését" indokolja. Érdemi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság egy eseti döntésre hivatkozva tévesen alkalmazott 50 %-50 %-os arányt a vadkárelhárítási költségek viselése kapcsán. Egyrészt a bíróságokat a törvény köti, az eseti döntés legfeljebb meggyőző erejével adhat segítséget az ügyek elbírálásához, de általános, mindenkire hatályos normát nem alkothat. Másrészt a jogalkotó a vadkárok megelőzését szolgáló vadvédelmi költségek megosztási arányát nem szabályozta, ha valamilyen arányt kívánt volna meghatározni, azt a Vtv-ben éppúgy szabályozta volna, mint a vadkár megosztásánál a 95 %-5 %-os arány megállapításával. Harmadrészt az elsőfokú bíróság meg sem indokolta, miért az 50 %-50 % -os arányt választotta, amikor a Vtv. szóhasználatában is hangsúlyozza a földhasználó és a vadászatra jogosult közötti lényeges különbséget azáltal, hogy a vadvédelmi költségeket a vadászatra jogosultra terheli, melyhez az erdőgazdálkodónak csupán közreműködési kötelezettséget ír elő. Negyedrészt az eseti döntés abban is különbözik a perbeli ügy tényállásától, hogy a hrsz. 0630/1. és helyrajzi szám 2 ingatlanokon nem erdőtelepítés, hanem felújítás keretében következett be vadkár, illetve készült vadvédelmi kerítés.