BH 2019.10.268 A sérelemdíj egyik funkciója az okozott hátrány kompenzációjaként a jogsértő és a személyiségi jogában sértett személy relációjában kifejezett anyagi kárpótlás, másrészről a magánjogi büntetés a hasonló jogsértések megelőzése érdekében. Ez utóbbi funkció esetében a sérelemdíj fizetésre kötelezett vagyoni viszonyai a sérelemdíj összegének mérlegeléssel történő meghatározása körében figyelembe vehetők [2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:52. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás lényegi tartalma szerint a peres felek házastársak voltak, a válást követően négy közös gyermeküket, közöttük a 2000. november 23-án született Csaba utónevű gyermeket a jelen per alperesénél helyezte el a bíróság a felperes kapcsolattartásra való feljogosítása mellett. A felek közötti megromlott viszony a válást követően sem változott, amely a gyermekekkel való kapcsolattartásban is megnyilvánult; a felek egymás telefonszámait ismerték. A felek Csaba utónevű gyermeke 2015. július 19-én elhalálozott, temetésére 2015. július 29-én került sor, amelyről a felperes csak azt követően szerzett tudomást.

A kereseti kérelem és ellenkérelem

[2] A felperes keresetében kegyeleti jogának megsértésére hivatkozva kérte az alperest 1 400 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezni.

[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes és az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest a felperes részére 700 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[5] A jogerős ítélet indokolása szerint, a Ptk. 2:50. § (1) bekezdése alapján érvényesíthető kegyeleti jog körébe tartozik a hozzátartozó értesítése a halál bekövetkezéséről, a temetés helyéről és időpontjáról. Az alperes, mint a gyermeket nevelő, gondozó, és a halál tényéről közvetlenül tudomást szerző szülő kötelessége volt az elhunyt gyermek édesapja, a felperes részére az értesítés küldése. Ennek elmulasztásával az alperes a felperes kegyeleti jogát sértette meg.

[6] A másodfokú bíróság a Ptk. 2:52. § (1) és (2) bekezdései alapján érvényesített sérelemdíj megfizetése iránti keresetet alaposnak tartva megállapította, hogy az alperes az értesítési kötelezettsége körében nem az adott helyzetben elvárható módon járt el, ezért a Ptk. 6:519. §-ában, valamint Ptk. 1:4. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel, a felelősség alól kimenteni magát nem tudta. Az értesítés elvárható módjaként még valósága esetén sem fogadható el az, hogy az alperes testvére megkísérelte a felperes értesítését, amely az elsőfokú bíróság - nem vitatott - megállapítása szerint nem jutott el a felpereshez. Tőle az alpereshez fűződő rokoni kapcsolata miatt elfogulatlan vallomás egyébként sem várható. Egyéb peradat hiányában az értesítési kötelezettség elmulasztása alól a kimentésre az sem volt elfogadható, hogy gyermekének váratlan halála az alperest mélyen lesújtotta.

[7] A másodfokú bíróság a sérelemdíj mértékének meghatározásához a Ptk. 2:52. § (3) bekezdése alapján mérlegelve a körülményeket, a jogsértés súlya körében értékelte, hogy a felperes egyik legközelebbi hozzátartozójának, a gyermekének a temetésén nem vehetett részt. A jogsértés felperesre gyakorolt hatása tekintetében - annak okától függetlenül - vette figyelembe azt, hogy a felperes a gyermekével 2011 óta ténylegesen nem tartott kapcsolatot, és úgy nyilatkozott, hogy számára még mindig olyan, mintha a gyermek élne. Az értékelés körébe vonta a másodfokú bíróság ugyanakkor, hogy a felperes kegyeleti jogai csak részben sérültek, azt a továbbiakban is gyakorolhatja. A sérelemdíj összegének meghatározása során a másodfokú bíróság a büntetési funkció körében értékelhetőnek tartotta a jogsértő vagyoni viszonyainak figyelembevételét, megállapította azonban, hogy a sérelemdíj egyébként megítélhető összegének csökkentését nem indokolják az alperes körülményei; a felperessel egy közös kiskorú gyermekük van, a nagykorú gyermekek felsőoktatásban tanulnak; valamennyiük vonatkozásában a felperest tartásdíj fizetési kötelezettség terheli.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[8] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása érdekében.

[9] A felperes - tartalmilag - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[10] Tévesen hivatkozott arra az alperes, hogy a per a Pp. 23. § (1) bekezdés ga) pontja alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik, ezért az eljárt bíróságok a hatásköri szabályokat megsértve jártak el.

[11] A Pp. perbeli időszakban (2015. július) hatályos 23. § (1) bekezdés ga) pontja alapján a törvényszék hatáskörébe tartoznak azok a perek, amelyekben felróhatóságtól független szankciók alkalmazását kérik, ideértve azokat a pereket is, amelyekben a felróhatóságtól független szankció mellett - e jogok megsértése miatt - sérelemdíj, illetve kártérítés iránti igényt is érvényesítenek. E rendelkezés helyes értelmezése szerint a sérelemdíj, illetve a vagyoni kártérítés iránti igény kizárólag akkor tartozik a törvényszék hatáskörébe, ha a személyiségi jog megsértésével összefüggésben a felróhatóságtól független szankciókkal együtt kerül érvényesítésre [Ptk. 2:51. § (1) bek.]. Ellenkező esetben, a pertárgyértéktől függően, a járásbíróság vagy a törvényszék jár el, függetlenül attól, hogy a sérelemdíj a személyiségi jogsérelem speciális szankciójaként került meghatározásra.

[12] A felperes a keresetében a Ptk. 2:51. § (1) bekezdésében meghatározott, a jogsértés objektív szankcióinak (a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása, a jogsértő eltiltása a további jogsértéstől, a jogsértés abbahagyásra kötelezése, elégtétel adása, sérelmes helyzet megszüntetése, jogsértéssel elért vagyoni előny átengedése) alkalmazása iránt keresetet nem terjesztett elő. A kereset a Ptk. 2:50. §-a szerint a kegyeleti jog megsértésével összefüggésben elszenvedett hátrány kompenzációjaként a Ptk. 2:52. §-a alapján sérelemdíj megfizetése iránt került előterjesztésre. A felperes a keresetében a Ptk. 2:51. § (1) bekezdése szerinti objektív szankciók alkalmazását nem kérte, ezért a per tárgyának értéke alapján (1 400 000 forint) a Pp. 23. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt értékhatárra (30 000 000 forint) tekintettel helyesen járt el első fokon a T.-i Járásbíróság. Az eljárt bíróságok a jogszabályban biztosított hatáskörükben jártak el, ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján nem volt indokolt.

[13] A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. A jogerős ítéletnek a megítélt sérelemdíj összegét meghaladó keresetet elutasító rendelkezése felülvizsgálattal nem volt támadott.

[14] Érdemben a felülvizsgálati kérelem részben eredményes az alábbiak szerint.