BH 2001.5.207 A különös visszaesésre vonatkozó rendelkezések megelőzik a halmazati büntetés kiszabására vonatkozó - az aszperáción alapuló - szabályok alkalmazását; ha viszont a különös visszaesés nem a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekménnyel kapcsolatos: meg kell állapítani a különös visszaesőként megvalósított bűncselekmény büntetési tételét és ezt kell figyelembe venni a halmazati büntetés kiszabásánál;

ez utóbbi esetben nem kizárt a különös visszaesésre és a halmazati büntetésre vonatkozó szabályok együttes alkalmazása [Btk. 85. § (2) és (3) bek., 97. § (1) bek., 137. § 15. pont].

A városi bíróság a 2000. április 6. napján kelt ítéletével a vádlott bűnösségét sikkasztás vétségében és magánlaksértés vétségében állapította meg, és ezért a vádlottat halmazati büntetésül - a sikkasztás vétsége vonatkozásában mint különös visszaesőt, a magánlaksértés vétsége vonatkozásában mint visszaesőt - 6 hónap börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság a városi bíróság korábbi ítéletével kapcsolatos feltételes szabadságot megszüntette, egyben megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

Kötelezte a vádlottat, hogy a magánfélnek az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül 89 525 forintot fizessen meg, és 5400 forint illetéket rójon le.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott szakképzettsége hegesztő, jelenleg alkalmi munkából havonta 30 000 forint jövedelemre tesz szert. Nőtlen, kiskorú gyermeke nincs. Büntetve volt korábban tíz esetben, többnyire vagyon elleni bűncselekmények miatt. Legutoljára a városi bíróság az 1998. június 25. napján jogerős ítéletével lopás bűntette miatt 7 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte. A vádlott a szabadságvesztés büntetéséből kedvezménnyel 1998. június 6. napján szabadult, szabadságvesztését teljes egészében 1998. július 27. napján töltötte volna le, a feltételes szabadsága 1999. június 5. napján járt volna le.

A vádlott az élettársával szívességi lakáshasználóként lakott a sértett hétvégi házában 1998. augusztusától kezdődően. Az ingatlanba 1998. december 3-án jelentkezett be. A vádlott feladata volt a lakhatásért cserébe, hogy a hétvégi házat, illetve a hozzátartozó kertet gondozza, és a házra, illetve a házban levő különböző tárgyakra vigyázzon.

A vádlott élettársa 1999. tavaszán az ingatlanból elköltözött. A vádlott az ingatlan villanyszámláját nem fizette ki, ezért a sértett felszólította, hogy vagy fizesse ki a villanyszámlát vagy költözzék ki az ingatlanból. A vádlott 1999. április hónapban pénzzavarba került, ezért 1999. április 15. és április 30. napja közötti időben a rábízott ingatlanon épült hétvégi házban levő tárgyak közül 89 525 forint értékű ingóságokat eltulajdonított.

A sértett - mint magánfél - ilyen összeg vonatkozásában polgári jogi igényt terjesztett elő a büntetőeljárás során.

A vádlott 1999. június 18. napján a sértett tulajdonában levő hétvégi ház fürdőszoba-ablakának a rácsát lefeszítette, az ablakot belökte, majd ezt követően a házba bement, és egy éjszakán át ott aludt a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül.

A sértett a magánlaksértés tekintetében joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott jelentett be fellebbezést, enyhítésért.

A megyei főügyész az elsőfokú bíróság határozatának a helybenhagyására tett indítványt.