A Kecskeméti Törvényszék Mf.21526/2009/7. számú határozata munkaszerződés tárgyában. Bírók: Bulla László, Gálné dr. Galgóczy Mária, Koós Gabriella

BÁCS-KISKUN MEGYEI BÍRÓSÁG

KECSKEMÉT

3.Mf.21.526/2009/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság a személyesen eljáró felperes neve felperes címe felperes által,- Kónyáné dr. Kecskeméti Judit ügyvéd által képviselt alperes neve alperes címe alperes ellen munkaszerződés módosulásának megállapítása és egyéb igények iránt indított perében a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 2009. május 27. napján kelt 5.M.394/2008/23. számú ítélete ellen a felperes 24. sorszám alatt előterjesztett és Mf. 3., továbbá Mf.4. sorszámú kiegészített fellebbezése folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő

R É S Z - K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T E T :

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a munkaszerződés módosulása megállapítása iránt előterjesztett elsődleges kereseti kérelmet elutasító megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja,

míg a peres felek között 2007. május hónapban létrejött megállapodás érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmet elutasító részében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy a peres felek között 2007. május hónapban megkötött megállapodás érvénytelen,

és az érvénytelenség jogkövetkezményeit illetően az iratokat azzal küldi vissza az elsőfokú bíróságnak, hogy a követelés összegére (mennyiségére) a tárgyalást folytassa.

A megyei bíróság mellőzi a felperes kötelezését az alperes részére az elsőfokú ítélet szerint 58.800 forint perköltség, továbbá 7000 forint le nem rótt eljárási illeték, helyesen az állam javára történő megfizetésére.

Egyben megállapítja, hogy a rész-közbenső ítélettel elbírált igényt illetően a peres felek az első- és másodfokú eljárás során felmerült költségeiket maguk viselik.

A rész-közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A felperes 1969. január 27. napján létesített határozatlan idejű munkaviszonyt az alperessel, amelynek keretében a felperes 2007. január 1. napjától a Területi Humán Szolgáltató Egység foglalkoztatási helyen humán szolgáltató szakelőadó II. munkakörben, teljes munkaidőben állt alkalmazásban. A Évek Program alapján keretei között a peres felek 2007. májusában megállapodást kötöttek, melyben a felperesnek az 1969. január 27. napjától fennálló határozatlan idejű munkaviszonyát 2007. június 1. napjától kezdődően 2009. július 23. napjáig határozott időtartamúvá alakították át, megállapítva, hogy a munkaviszony e napon külön intézkedés nélkül az Mt. 86. § c/ pontja alapján megszűnik. A felperes tudomásul vette, hogy a Évek Program alapjánban való részvételre és a munkaviszony határozott időtartamára tekintettel a munkaviszony megszűnésekor sem végkielégítés, sem felmondási idő nem illeti meg. Az alperes a felperest a programban való részvétel teljes időtartamára a munkavégzési kötelezettsége alól mentesítette, erre az időtartamra átlagkeresetet állapított meg, a program időtartamán belül kiadott szabadság időtartamára pedig távolléti díjat rögzítettek. A járandóságok megfizetése havonta, utólag a munkáltatónál szokásos bérfizetési napon volt esedékes. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról rendelkező 2007. évi CLVI. törvény módosította a nyugdíjazás feltételeit, amely módosítás a felperest is érintette. A módosítás eredményeként a felperes az előrehozott öregségi nyugdíj feltételeinek 2010. június 21. napjától felel meg, erre figyelemmel kérte az alperestől a közöttük 2007. május hónapban létrejött megállapodás módosítását akként, hogy a munkaviszonya 2010. június 20. napján szűnjön meg. Az alperes a felperes munkaszerződés módosítás iránti kérelmét elutasította.

A felperes elsődleges keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg azt, hogy a Évek Program alapján alapján létrejött megállapodásuk a 60. életéve betöltéséig, azaz 2010. június 20. napjáig meghosszabbodott. Hivatkozott arra, hogy a MÁV -Évek Programot a 12/2005.ÁVH utasítás 2005. június 1. napjától vezette be a társaságnál. A Évek Program alapján a prémiumévek programon alapuló konstrukció, amelyet az alperes csak minisztériumi engedéllyel vezethetett be. A társaság munkavállalóira a prémiumévek programot terjesztette ki az illetékes miniszter a Évek Program alapján bevezetésével, amit a KHEM/2726/5/2008. számú okiratban a minisztérium elismert. A prémiumévek programban részt vevő személyek esetében pedig a törvénymódosítás eredményeként a munkaszerződés módosítás szerinti a munkavállaló jogviszonyának megszűnésére meghatározott időpont - amennyiben az előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzésének időpontja későbbi - az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság megszerzésének időpontja, ezért a felperes álláspontja szerint az alperesnél fennálló munkaviszonya 2010. június 20. napján szűnik meg.

A felperes másodlagosan arra hivatkozott, hogy közte és az alperes között 2007. májusában létrejött megállapodás a közös téves feltevés okán érvénytelen. Előadta, hogy a megállapodás megkötésének mindkét szerződő felet illetően az volt a célja, hogy a határozott idejűvé átalakított munkaviszonyának a lejáratával ellátatlan időszak nélkül előrehozott öregségi nyugdíjra váljon jogosulttá, e feltétel hiányában azonban a munkaszerződés módosítást sem ő, sem pedig a munkáltató nem írta volna alá. Ezen túlmenően állította, hogy az alperes a jogait rendeltetésellenesen gyakorolta, minthogy az alperes a vele való együttműködéstől elzárkózott, miután a törvényhozás módosította a társadalombiztosítási nyugellátásra vonatkozó törvényt és ez a rendelkezés őt hátrányosan érintette.

A felperes az érvénytelenség jogkövetkezményeként az elmaradt járandóságai megfizetésére is kérte az alperes kötelezését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsődleges kereset kapcsán kifejtette, hogy a prémiumévekről szóló 2004. évi CXXII. törvény rendelkezései a felperesre nem alkalmazhatóak, minthogy a munkáltató főtevékenysége szerinti feladatkörrel rendelkező miniszter rendelettel az alperes dolgozóira a prémiumévek programot nem terjesztette ki. A másodlagos kereseti kérelem kapcsán azt nem vitatta, hogy a felperes a megtámadás jogával határidőben élt, azonban előadta, hogy a jogszabályváltozás mindkét fél akaratától függetlenül következett be, ennek a következményei pedig az alperesre nem háríthatóak.