BH 1994.6.339 A pénzbírság kiszabásának megalapozott volta, ha a felperes a fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult eljárásban az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával felhívás és következményekre való figyelmeztetés ellenére nem jelöli meg [Pp. 5. § (1), (3) és (4) bek., 120, §, 121. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a jogosult kérelmére 27 500 Ft és kamata megfizetésére 1992. október 22-én fizetési meghagyást bocsátott ki a kötelezett ellen. A jogosult a fizetési meghagyás benyújtása iránti kérelmében azt adta elő, hogy a kötelezett az 1992. február 3-án kelt számláját nem egyenlítette ki. A kérelméhez a számlát nem csatolta, ennek hiányában nem lehetett megállapítani, hogy követelése miből ered és mikor vált esedékessé.

A fizetési meghagyás ellen a kötelezett ellentmondást terjesztett elő, melyben arra hivatkozott, hogy a fizetési meghagyásban megjelölt számlát nem kapta meg, így azt nem áll módjában kiegyenlíteni. Hivatkozott arra is, hogy a fizetési meghagyásból az sem tűnik ki: a felperes a követelését mire alapozza.

Az elsőfokú bíróság a kötelezett ellentmondása folytán perré alakult eljárásban határidő tűzésével és a jogkövetkezményekre történt figyelmeztetéssel felhívta a felperest a keresetlevél és az eljárási illeték kiegészítésére. A felhívás arra vonatkozott, hogy a felperes a keresetlevelét oly módon egészítse ki, hogy azok együttes tartalma megfeleljen a Pp. 121., valamint a Pp. 372. és 373. §-aiban* írt alaki és tartalmi követelményeknek.

A felperes a felhívásra határidőben csak az illetékkiegészítési kötelezettségének tett eleget, jelezte a vonatkozó számlamásolat csatolását is, de azt valójában nem csatolta az iratokhoz. Az elsőfokú bíróság ezután a felperest ismét felhívta - 8 nap határidő tűzésével - a kereset kiegészítésére, melyre a felperes csatolta az alperes megrendelését a Budapest B. téren található hirdetővitrin bérletére vonatkozóan 1991. január 1-jétől, a megrendelés alapján az 1992. I. félévi bérleti díjra vonatkozóan kiállított számlát, amely a fizetési meghagyásban megjelölt tőkeösszeggel azonos, tovább az alpereshez intézett felszólításokat, egyenlegköz1ő levelet és ezek postai feladását tanúsító igazolásokat. Ennek alapján a keresetnek történő helytadást kérte. Az elsőfokú bíróság az okiratok beérkezését követően ismét felhívta a felperest 8 napos határidő tűzésével és 10 000 Ft pénzbírság kilátásba helyezésével arra, hogy adja elő a kereseti tényállást, jelölje meg az annak jogalapját és összegszerűségét bizonyító okiratokat a tényállási elem megjelölésére való utalással.

A felhívásra a felperes vezető jogtanácsosa olyan bejelentést tett, hogy keresetét 1993. március 3-i kelettel a bírósághoz benyújtotta. A felhívásnak megfelelő keresetlevelet azonban nem terjesztette elő.

Az elsőfokú bíróság az 1993. március 30-án kelt végzésével 1993. június 30-ra tárgyalást tűzött ki, mely idéző végzésben a felperest - a korábbi végzésben foglalt figyelmeztetését megismételve - ismét felhívta a Pp. 121. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti keresetlevél előterjesztésére. A felperes az 1993. június 30-án tartott tárgyaláson nem jelent meg, távollétében kérte a tárgyalás megtartását és bejelentette, hogy a számlát az alperes részére is elküldte. Keresete jogalapjaként számlatartozást jelölt meg.

A tárgyaláson az alperes sem jelent meg, idézése nem volt szabályszerű, azt a posta a megadott címről "a címzett ismeretlen helyre költözött" megjegyzéssel kézbesítette vissza.

Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson hozott, fellebbezéssel támadott végzésével a felperes jogi képviselőjét a Pp. 5. §-ának (3) bekezdése alapján, figyelemmel a Pp. 120. §-ára is, 10 000 Ft pénzbírsággal sújtotta, mert "többszöri felhívás ellenére a keresetét a vonatkozó szabályok szerint nem terjesztette elő, így magatartásával kimerítette a Pp. 5. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat." A végzés ellen a felperes jogtanácsosa nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatásával a bírság fizetése alóli mentesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság végzése törvénysértő s megalapozatlan, mivel az eljárás során az összes birtokában lévő írásos anyagot becsatolta. A végzés a Pp. szabályaival ellentétes, mert amennyiben a végzés indokolása helytálló lenne, törvényesen akkor sem lenne lehetőség a pénzbírság kiszabására a Legfelsőbb Bíróság állandó joggyakorlata értelmében. Állította, hogy az alperes kizárólag arra hivatkozott, hogy a felperesi számlát nem kapta meg, ezért a felperes annak ellenkezőjét igazolta. Az alperes sem a jogalapot, sem az összegszerűséget nem vitatta, így a Pp. 5. §-ának (3) bekezdését nem lehetett volna alkalmazni. A végzésben foglalt indokok esetében a Pp. 95. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat kellett volna alkalmazni, illetve az ítéletben kellett volna a mulasztást értékelni, a pénzbírság kiszabására törvényes lehetőség nem volt. Az alperes a fellebbezésre észrevételeket nem terjesztett elő.