3364/2024. (X. 8.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pkf.751.372/2023/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Kollarics Flóra ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kpkf.751.372/2023/3. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 29.K.702.433/2023/11. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az általa támadott döntések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdés szerinti jogorvoslathoz való jogát.
[2] 2. Az ügyben eljáró bíróságok által megállapított tényállás szerint az ügy lényege a következőképp foglalható össze. Az indítványozó (az alapügy felperese) felsőoktatási oktatási intézmény oktatójaként etikai normák megsértése miatt vizsgálat elrendelését kérte egy egyedi vizsgáztatási ügyben, jogszerűtlen megkülönböztetésre hivatkozással. Az egyetem első fokon eljáró eseti etikai bizottsága a K/76/2023. számú eljárása során hozott elsőfokú határozatával megállapította, hogy az Etikai Kódex vizsgáztatás megkülönböztetés-mentességére vonatkozó követelményének, valamint a felelős döntéshozatalra vonatkozó előírásoknak a megsértésére került sor az indítványozó által jelzett ügyben. Megállapította, hogy a perben nem álló, eljárás alá vont személy (az egyetem rektora) etikai vétséget követett el egy egyetemi hallgató levizsgáztatása során, ezért intézkedésként az elsőfokú határozatot megküldte a munkáltatói jogkör gyakorlója részére.
[3] Az eljárás alá vont személy fellebbezése alapján eljáró alperes (az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriuma) megváltoztatta az eseti bizottság döntését és megszüntette az eljárást.
[4] Az indítványozó közigazgatási pert kezdeményezett az alperesi határozat megváltoztatása érdekében; de a keresetét az elsőfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a 29.K.702.433/2023/611. számú végzésével visszautasította, hatáskör hiányára hivatkozással. Az eljáró bíróság indokolása szerint a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) alapján közigazgatási perben csak közigazgatási jogviták bírálhatóak el; ezeknek tárgyát csak olyan tevékenység képezheti, ami megfelel a Kp. 4. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek. Az elsőfokú bíróság döntése értelmében az alperesi határozat mint közigazgatási szerv döntése nem minősül közigazgatási jog által szabályozott cselekménynek; az Etikai Kódex nem tekinthető jogszabálynak, jogi normának és nincs olyan közigazgatási norma, amely kötelezővé tenné az oktatási intézmények számára annak megalkotását.
[5] Az indítványozó fellebbezésében vitatta az elsőfokú bíróság - közigazgatási jog által szabályozott jelleg - szűkítő értelmezését, valamint sérelmezte, hogy a keresetlevél visszautasítására nyitva álló 8 napos határidő túllépésével, 4 hónap elteltével született meg az elsőfokú döntés. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 4.Kpkf.751.372/2023/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a határidő tényszerű túllépése magát a visszautasító végzést nem tette jogszerűtlenné; megállapította továbbá, hogy az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a Kp. 5. § (2) bekezdésben foglaltak szerint a jogvita elbírálása nem tartozik hatáskörébe. A másodfokú bíróság - az elsőfokú bírósággal azonos - következtetése szerint az ügyben kizárt a közigazgatási bírói út igénybevételének lehetősége.
[6] 3. Az indítványozó az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Indítványában az eljáró bíróságok szűkítő jogértelmezését vitatja, amely értelmezéssel elzárták előle a bírói út, illetve a jogérvényesítés lehetőségét. Álláspontja szerint a bíróságok contra legem jogértelmezése és jogalkalmazása a tisztességes eljáráshoz való jogának sérelmét eredményezte. Úgy véli, hogy az eljáró bíróságok indokolási kötelezettségüket elmulasztották, azáltal, hogy nem jelölték meg azt a legitim célt, amely a bírósághoz fordulás jogának ilyen mértékű korlátozásának alkotmányos alapot adna. Az indítványozó sérelmezi továbbá, hogy a jogorvoslathoz való jogát csak formálisan gyakorolhatta, mivel véleménye szerint a másodfokú bíróság elmulasztotta tartalmilag felülvizsgálni az elsőfokú döntést. Álláspontja szerint mindezek miatt az eljárás során sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, illetve a XXVIII. cikk (7) bekezdés szerinti jogorvoslathoz való joga.
[7] 4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[8] 4.1. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján az "alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva".
[9] Az indítványozó saját ügyében jár el, megjelölte az indítványozói jogosultságát, valamint az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. Az Abtv. 30. § (1) bekezdéséből következően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani. Az indítványozó számára a támadott döntést 2024. február 26-án töltötték le, az alkotmányjogi panaszt pedig 2024. április 26-án - határidőben - nyújtotta be a bírósághoz.
[10] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseinek sérelmére hivatkozott.
[11] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, melynek részleteit az (1a) és (1b) bekezdések szabályozzák.
[12] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. További feltétel, hogy az indítvány részletes indokolást tartalmazzon, kifejtve az Alaptörvényben foglalt jog sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó kifejezetten kérte a vonatkozó bírói döntés megsemmisítését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[13] Megállapítható az is, hogy a támadott döntéssel szemben nem állt további jogorvoslat az indítványozó rendelkezésére.
[14] 4.2. Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[15] Az Alkotmánybíróság előre bocsátja: az Abtv. 27. §-ára alapított indítvány elbírálása során nem arról kellett általánosságban döntenie, hogy következik-e az Alaptörvény XXVIII. cikkéből az, hogy a felsőoktatási intézmények etikai bizottságainak döntései támadhatók-e közigazgatási bíróság előtt. Vizsgálatát arra kellett szorítania, hogy az indítványozónak mint az etikai ügy bejelentőjének biztosít-e az Alaptörvény jogot arra, hogy a bizottság döntését közigazgatási bíróság előtt vitassa.
[16] Az Alaptörvény tisztességes eljáráshoz való jogról szóló cikkéből nem következik az, hogy valamennyi ügyben az eljárás minden alanya számára meg kell nyitni a bírósághoz fordulás lehetőségét. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseiből az következik, hogy csak a bírósági, valamint hatósági és más közigazgatási ügyekben kell feltétlenül biztosítani a bírói utat, és csak akkor, ha az az érintett jogát, jogos érdekét érinti.
[17] Jelen ügyben az Alkotmánybíróság nem látta megállapíthatónak, hogy az etikai bizottság döntése közvetlenül érintette a bejelentő indítványozó jogát vagy jogos érdekét. Etikai ügyekben a bejelentő áttételesen közérdeket érvényesít: az intézmény törvényes és etikus működése nem személyes jog vagy jogos érdek. Nem veti fel a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét, ha bíróság - a Kp. értelmezése alapján - arra a következtetésre jut, hogy ilyen esetben nincs hatásköre a bizottsági döntés felülvizsgálatára.
[18] Nem merült fel az sem, hogy a bíróság ne indokolta volna meg a döntését, így az indítvány nem veti fel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét.
[19] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése értelmében "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti." Ezzel összefüggésben nem azt kell vizsgálni, hogy a bizottsági döntés tartalmi felülvizsgálat alá esik-e (ez a bírói úthoz való joggal kapcsolatban vethető fel), hanem hogy a másodfokú bíróság tényleges és tartalmi felülvizsgálat alá vonta-e az elsőfokú döntést. E tekintetben megállapítható, hogy a támadott döntés az indítványozó fellebbezése alapján az elsőfokú döntést vizsgálat alá vonta, a felmerült jogkérdésekre válaszolt. Erre tekintettel nem merült fel az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelme sem.
[20] 5. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést. Erre tekintettel nem felel meg az Abtv. 29. §-ában rögzített követelménynek, ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2024. szeptember 24.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Haszonicsné dr. Ádám Mária s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2164/2024.