62006FJ0007_SUM[1]

A Közszolgálati Törvényszék (első tanács) 2007. július 11-i ítélete. B kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Közszolgálat - Tisztviselők - Díjazás. F-7/06. sz. ügy

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2007. július 11.

F-7/06. sz. ügy

B

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Közszolgálat - Tisztviselők - Díjazás - Külföldi munkavégzési támogatás - A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek"

Tárgy: Az EK 236. és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben B. lényegében a külföldi munkavégzési támogatás tőle való megtagadásáról szóló, 2005. április 26-i, a Bizottság kinevezésre jogosult hatósága által hozott határozat megsemmisítését kéri, együttesen az említett 2005. április 26-i határozattal szemben benyújtott panaszának elutasításáról szóló, 2005. október 10-én ugyanezen hatóság által hozott határozat megsemmisítésével.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

Tisztviselők - Díjazás - Külföldi munkavégzési támogatás - A biztosítás feltételei

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

A külföldi munkavégzési támogatásra való jogosultság feltételeinek meghatározása területén rendelkezésére álló széles mérlegelési jogköre gyakorlása során - a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján fizetendő külföldi munkavégzési támogatás kedvezményezetti körének korlátozása céljából - a közösségi jogalkotónak joga van a kettős állampolgárságú tisztviselőket az általános szabályoknak alávetni, még akkor is, ha ez utóbbiak helyzete nem hasonlítható össze a csak egy állampolgársággal rendelkező személyek helyzetével. Az olyan szigorú feltételek ugyanis mint az állandó lakóhely hiánya az alkalmazási hely szerinti országban a szolgálatba lépés időpontját megelőző tízéves időszak során, annak biztosítására irányul, hogy az alkalmazási hely szerinti ország állampolgárságával rendelkező tisztviselők számára ezt a támogatást csak akkor nyújtsák, ha megdől az a vélelem, amely szerint valamely személy állampolgársága az e személy és az állampolgársága szerinti ország közötti sokrétű kapcsolatok fennállására vonatkozó komoly bizonyítéknak minősül, és megállapítják az e tisztviselő és ezen ország közötti valamennyi tartós kapcsolat megszakadását.

A külföldi munkavégzési támogatás kedvezményezetti körének ilyen korlátozása nem minősül önkényes vagy nem megfelelő megkülönböztetésnek a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4. cikke által elérni kívánt cél vonatkozásában. Az a körülmény, hogy a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4. cikkével létrehozott kategóriák alkalmazása előidézhet olyan egyedi eseteket, amelyekben a fent említett cikkben meghatározott helyzethez hasonló helyzetben lévő tisztviselőktől megtagadják a külföldi munkavégzési támogatást, még nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e cikkek rendelkezései önkényes különbségtételt valósítanak meg, jóllehet ezek az objektív tényeken alapuló rendelkezések a személyzeti szabályzat által meghatározott helyzetben lévő valamennyi tisztviselőre egyformán alkalmazandók.

(lásd a 39-41., 45. és 46. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 147/79. sz., Hochstrass kontra Bíróság ügyben 1980. október 16-án hozott ítéletének (EBHT 1980., 3005. o.) 12. pontja; 1322/79. sz., Vutera kontra Bizottság ügyben 1981. január 15-én hozott ítéletének (EBHT 1981., 127. o.) 9. pontja; C-148/02. sz. Garcia Avello-ügyben 2003. október 2-án hozott ítéletének (EBHT 2003., I-11613. o.) 31-37. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T-18/91. sz., Costacurta Gelabert kontra Bizottság ügyben 1992. április 8-án hozott ítéletének (EBHT 1992., II-1655. o.) 42. pontja; T-18/98. sz., Reichert kontra Parlament ügyben 2000. április 13-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-73. o. és II-309. o.) 25. pontja; T-317/99. sz., Lemaître kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 27-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-191. o. és II-867. o.) 50. pontja; T-251/02. sz., E kontra Bizottság ügyben 2004. december 13-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2004., I-A-359. o. és II-1643. o.) 124. és 126. pontja.