BH 1999.3.96 I. A csoportosan és társtettesként elkövetett rablás bűntettét valósítják meg azok a vádlottak, akik hárman szándék- és akarategységben együttműködve, személy elleni erőszakot alkalmazva szerzik meg a sértett vagyoni értékeit [Btk. 20. § (2) bek., 321. § (3) bek. c) pont].

II. A rablás bűntette összetett bűncselekmény, ezért a társtettesség megállapításának nem akadálya, hogy a csoport tagjai közül csak egyikük valósítja meg az erőszakot, a másik kettő pedig - ennek ismeretében -az értékek elvételében működik közre [Btk. 20. § (2) bek., 321. § (3) bek. c) pont].

A megyei bíróság az 1998. február 6-án kihirdetett ítéletével az I. r. vádlottat társtettesként, csoportosan elkövetett rablás bűntette, halált okozó testi sértés bűntette és súlyos testi sértés bűntette miatt - halmazati büntetésül - 11 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. és a III. r. vádlottat társtettesként, csoportosan elkövetett rablás bűntettében, és bűnsegédként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért a II. r. vádlottat 7 évi fegyházbüntetésre és 7 évre a közügyektől eltiltásra, a III. r. vádlottat pedig 6 évi fegyházbüntetésre és 6 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A tényállás a következő.

Az I. r. vádlott nőtlen, kiskorú gyermeke nincs, kőműves szakképzettségű, alkalmi munkát végzett, melyből havi jövedelme 10-15 ezer forint, vagyontalan. Disszociális vonásokkal, gyenge erkölcsi tartással jellemzett személyiségszerkezetű egyén, de nem szenved kóros értékű elmebajban, szellemi hanyatlásban vagy tudatzavarban. Nem tekinthető idült alkoholistának, illetőleg alkoholfüggőnek sem, és nála az alkohológiai kényszergyógykezelés egészségügyi feltételei sem állnak fenn.

A II. r. vádlott nőtlen, kiskorú gyermeke nincs, szakképzettség nélküli, gépkocsivezetőként dolgozott, melyből havi jövedelme kb. 18.500 forint volt, vagyontalan, az általános iskola 8 osztályát végezte el, büntetve nem volt. A II. r. vádlott disszociális vonásokkal és az erkölcsi érzelmek fejletlenségével jellemzett személyiségszerkezetű egyén, nem szenved azonban kóros értékű személyiségzavarban vagy elmegyengeségben.

A III. r. vádlott nőtlen, kiskorú gyermeke nincs, szakképzettsége cipőkészítő, mezőgazdasági termeléssel foglalkozik, melyből havi jövedelme kb. 30.000 forint, vagyona egy lakóház és egy hold föld, valamint egy személygépkocsi, iskolai végzettsége szakmunkásképző iskola, büntetve nem volt. Nem kóros elmeállapotú.

Az I. r. vádlott 1997. augusztus 4-én az esti órákban az édesapja tulajdonában lévő személygépkocsival a szórakozóhelyre ment, ahol találkozott a II. r. vádlottal. Ezt követően 22-23 óra közötti időben az I. r. és a II. r. vádlottak gépkocsival elindultak, és két község között megpillantottak egy parkírozó lakókocsit. Ezzel a gépkocsival Szlovákiából Magyarországon át Romániába kívánt továbbmenni a karitatív tevékenységet végző angol állampolgárságú sértett és felesége, akiknek az volt a céljuk, hogy Romániában gyermekotthonokat keressenek fel, és részükre ruhát, élelmet és hittankönyveket adjanak át. Az úton azért parkíroztak le, mert egyrészt a gépkocsin elromlott az irányjelző, másrészt pedig későn vették észre, hogy a tervezett útvonalról letérve eltévedtek. Elhatározták, hogy ott éjszakáznak, és csak nappal folytatják az utat.

Az I. r. vádlott felvetette, meg kellene nézni, kik vannak a lakókocsiban. Ezt követően a lakókocsi közelébe hajtottak. Ekkor vették észre, hogy külföldi rendszámú a parkírozó gépkocsi, és az I. r. vádlott ekkor azt mondta a II. r. vádlottnak, hogy meg kellene bírságolni az abban lévő személyeket. Magához vette a fényképes vasúti igazolványát, kiszállt az általa vezetett gépkocsiból, odament a lakókocsihoz és bekopogott annak ajtaján. A kopogásra álmukból felébredt sértettek felkapcsolták a lakókocsi belső világítását, és kinyitották annak ajtaját. Az ajtó előtt ott állt az I. r. vádlott, aki közölte, hogy "police" és felmutatta a fényképes MÁV-igazolványát, majd az útleveleket kérte. Miután a két sértett az útlevelét átadta, az I. r. vádlott közölte velük magyar nyelven, hogy "tilos". Ennek a szónak a jelentését az egyébként magyarul nem beszélő sértettek is megértették. Az I. r. vádlott, hogy intézkedésének kellő nyomatékot adjon, egy korábbi rendőrségi bírságolásról szóló 2 db nyugtát adott át a sértetteknek, sőt elővette mobiltelefonját, és úgy tett, mintha telefonálna. Mutogatott, hogy nem jó helyen parkolnak. Eközben a II. r. vádlott a lakókocsi és az általuk használt személygépkocsi között állt. Az I. r. vádlott egy cédulára ráírta a bírság összegét: 2-szer 2.000 forint.

Miután a sértett férfi 2.000 forintot az I. r. vádlottnak átadott, az I. r. vádlott visszaadta az útlevelét, de a felesége útlevelét akkor még nem. Ekkor az angol házaspár egy 5.000 forintos címletű bankjegyet nyújtott át az I. r. vádlottnak, aki ebből nem tudott visszaadni, ezért az 5.000 forintos bankjegyet az I. r. vádlott visszaadta. Ezt követően a sértett férfi rövidnadrágja zsebéből vett ki és adott át újabb 2.000 forintot az I. r. vádlottnak. Miután az I. r. vádlott átvette a pénzt, a másik útlevelet is visszaadta az angol házaspárnak, majd a II. r. vádlottal együtt beszállt a gépkocsiba, és a helyszínről eltávoztak. A sértett férfi időközben kijött a lakókocsiból, hogy a távozó gépkocsi rendszámát megnézze, de ez nem sikerült, mert annak világítását induláskor az I. r. vádlott nem kapcsolta fel.

A vádlottak ezután a városba mentek és a kórház mögötti büfében étkeztek. Eközben az I. r. vádlott mondta a II. r. vádlottnak, hogy a külföldi személyeknél több pénzt is látott, vissza kellene menni, és megszerezni tőlük a pénzt. Miután megvacsoráztak, előbb az I. r., majd a II. r. vádlott lakására mentek és átöltöztek, hogy a sértettek ne ismerjék fel őket. Éjfél körül a gépkocsival visszamentek a lakókocsihoz, amely már a parkolónak egy másik végén állt, mert amikor a bírságolás után a vádlottak elhagyták a helyszínt, a sértett férfi arrébb állt a lakókocsival, majd ismét elaludtak. Az I. r. és a II. r. vádlottak a lakókocsitól már 200 méterre álltak meg a gépkocsival, és ezt a távolságot gyalog tették meg. Kiszállva a gépkocsiból az I. r. vádlott felhúzta a fejére a kapucnit, és felvette a napszemüvegét, a II. r. vádlott pedig a sísapkát. Az I. r. vádlott, miután odamentek a lakókocsihoz, a vezetőülés felőli ajtón bekopogott, és közölte, hogy "police", a II. r. vádlott pedig a lakókocsi másik bejárati oldalánál állt meg.

Az I. r. vádlott a kopogásával ismét felébresztette a sértetteket. A sértett férfi azt mondta a feleségének, hogy ebből már elege van, elmennek innen. Beszállt a vezetőfülkébe és beindította a gépkocsi motorját, de elindulni már nem tudott, mert a vezetőülés felőli ablakot a mellette álló I. r. vádlott a lábával berúgta, majd a már betört ablakon keresztül kétszer a bal lábával berúgott a vezetőülés felé. Rúgása a sértett férfi fejének jobb oldali részét találta el. Ezt követően az I. r. vádlott behajolt az ablakkereten keresztül a gépkocsi vezetőfülkéjébe, és a vezetőülésben levő sértettet ököllel több esetben, kis és közepes erővel a fején megütötte. A feleség - látva, hogy a férjét egy fiatalember többször megüti - sikoltozni és kiabálni kezdett. A II. r. vádlott hallva az üvegcsörömpölést, átment a lakókocsi másik oldalára, ahol látta, hogy az I. r. vádlott puszta kézzel megütötte a sértett férfi fejét. Félve a lelepleződéstől, előbb a II. r. vádlott, majd pedig az I. r. vádlott futva hagyták el a helyszínt.