A Fővárosi Törvényszék P.22595/2015/14. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 163. §, 164. §, 206. §, 233. §, 317. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 205. §, 277. §, 318. §, 339. §, 355. §, 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 44. §, 45. §, 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 50. §] Bíró: Palotás Gergely Péter

Fővárosi Törvényszék

...P..../2015/14.

A Fővárosi Törvényszék

dr. Halmos Péter (ügyvéd címe) ügyvéd által képviselt

felperes neve(felperes címe.) felperesnek

jogtanácsos jogtanácsos által képviselt

alperes neve(alperes címe.) alperes ellen

kártérítés iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 355.000,- (Háromszáz-ötvenötezer) forint perköltséget.

A fizetési meghagyásos eljárás során meg nem fizetett 300.000,- (Háromszázezer) forint eljárási díjat a felperes köteles a kamara Kamara részére 15 napon belül megfizetni.

A le nem rótt 2.705.200,- (Kétmillió-hétszázötezer-kétszáz) forint illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye a Fővárosi Ítélőtáblához, melyet az elsőfokú bíróságnál kell 3 példányban írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani.

Fellebbezés estén a Fővárosi Ítélőtábla előtt a jogi képviselet kötelező.

A felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását.

Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, vagy az ítélet indokolása ellen irányul, a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti a tárgyalás megtartását.

I N D O K O L Á S

A felperes bár konkrét tőkepiaci- vagy pénzpiaci ismeretekkel nem bírt, de más jellegű (gyógyszerész) egyetemi végzettséggel rendelkezett és éveken keresztül vezette magán-gyógyszertárát. A felperes megtakarítását az alperesi pénzintézetnél tartotta.

2004 őszén 1-es személy, az alperes települési fiókjának privát banki referense, megkereste felperest, és ajánlotta neki, hogy a banknál betétként kezelt pénzét helyezze más, jobban jövedelmező befektetési formába. A felperes az átlagosnál magas hozamot szeretett volna elérni, ezért egy megbeszélést követően a felek magasabb kockázatú, többszörös tőke áttételű befektetési formában állapodtak meg. A megegyezés előtt 1-es személy tájékoztatta felperest a befektetés tartalmáról, annak kockázatos voltáról, és ezzel kapcsolatosan különféle piaci adatsorokat, táblázatokat mutatott felperesnek, bizonyos, reálisnak tekinthető árfolyam- mozgások jövőbeli hatásait is modellezve, bemutatva a lehetségesnek ítélt kimeneteket. A konkrét befektetési forma lényege az volt, hogy a felperes svájci frank (CHF) hitelt vesz fel, amelyet forintra vált, majd a forint eszközökből származó magas kamatok eredményezik a befektetés átlag feletti hozamát. Ennek a befektetési formának az átlagosnál magasabb kockázatosságát a felperes átlátta, és ennek a magas hozamát mintegy két éven keresztül élvezte is.

A későbbiekben 2005. évtől 1-es személy kezdeményezésére vegyes értékpapír-portfólió összeállítására került sor, amely tartalmazott közepes, valamint magasabb kockázatosságú értékpapírokat is (jellemzően befektetési jegyeket), és az értékpapírok kibocsátója általában a bank bankcsoporthoz tartozott. Az általános megbeszélést követően az egyes konkrét megbízásokat a felperes minden esetben személyesen adta meg, a felek egyező előadása szerint telefonos megbízásadás nem történt. Ugyancsak 1-es személy kezdeményezésére (2006 őszén) a sikeres befektetések hozamainak további fokozása érdekében a felek abban állapodtak meg, hogy felperes az alperessel devizahitel-szerződést köt, és a hitelből származó összeget is a korábbiakhoz hasonló módon befektetik. Első alkalommal mintegy 30 millió forintnak megfelelő összegű CHF alapú forint hitelt vett fel a felperes, amikből ugyancsak értékpapírokat vásárolt. A korábban megkötött CHF alapú hitelszerződéseket - a kamatok változására hivatkozva - a banki tanácsadó javaslatára átalakították japán jen (JPY) alapú lombardhitelre. A JPY hitelek tekintetében két szerződés készült: az egyik 2007. szeptember 4-én 19.800.000,- forint, míg a másik 2007. szeptember 14-én 17.500.000,- forint értékben. Mindkét szerződés egy éves tartamú volt, és mindkettő mögött különféle, ún. "feltörekvő piaci", jellemzően magas kockázatú befektetési alapok befektetési jegyei szerepeltek óvadéki biztosítékként.

Az alperes által a felperessel 2008. június 30-án kitöltetett alkalmassági és a megfelelési teszt alapján lakossági minősítést kapott, a teszt eredményeként részére alacsony és közepes kockázatú termékbe fektetés volt ajánlható, illetve befektetései során közepes kockázatot vállalt, azaz maximum az általa befektetett összeg erejéig vállalt kockázatot.

A felek között 2008. június 6. napján újabb szerződéskötés történt "private banking" szolgáltatás nyújtása érdekében, "Megállapodás pénzügyi szolgáltatások nyújtására kiemelt magánügyfelek részére" (e bekezdésben a továbbiakban: Megállapodás) címmel. Ez a megállapodás közös háttérszabálya a felperes részére az alperes által nyújtandó, és csak külön szerződések megkötésével igénybe vehető pénzügyi- és befektetési szolgáltatásoknak, mivel a Megállapodás 4. pont (1) bekezdése szerint a külön "szerződések kizárólag a jelen Megállapodással együtt érvényesek, a jelen Megállapodás valamennyi Szerződés elválaszthatatlan részét és mellékletét képezi". A Megállapodás többek között tartalmazza azt a rendelkezést is, hogy az alperes által felajánlott "priváté banking" ügyfélstátusz független a befektetési szolgáltatási tevékenységek nyújtása esetén a jogszabály szerint alkalmazandó ügyfél-kategorizálási kötelezettségtől. Ugyanezen a napon a peres felek megkötötték a "Keretszerződés befektetési szolgáltatások és kiegészítő befektetési szolgáltatások nyújtására" elnevezésű szerződést is, amelyben a felperes "lakossági" ügyfélként került minősítésre.

A fenti lombard hitelszerződések 2008 szeptemberében jártak le, amikor már érezhetők voltak bizonyos válságjelek a piacokon, de ekkor a hitelszerződések a nyújtott biztosítékokkal - a szerződéses 120%-os fedezettség figyelembevételével - fedezettek voltak. A lombard hitelszerződések lejáratát megelőzően, 2008. szeptember 2. napján az alperesi tanácsadó tanácsára a felperes a lombard kölcsönszerződés 1. számú módosítása elnevezésű szerződés megkötésével további egy évvel meghosszabbította a 2007. szeptember 14-én megkötött szerződést, de az óvadékul szolgáló értékpapírok körét a részvény Részvény Alap 53 darab befektetési jegyével kiegészítették.

Ezt követően az ún. "Lehman Brothers" csőd (2008. szeptember 15.) után a pénzügyi válság általános kiteljesedésével a hitelszerződések óvadékául szolgáló értékpapírok értéke is drámaian zuhant, azok már nem nyújtottak elegendő fedezetet a hitel biztosítékaként, ezért az alperes személyes találkozó során szóban a biztosíték kiegészítésére hívta fel a felperest. A felperes nem rendelkezett megfelelő vagyonnal, ezért a fedezetet kiegészíteni nem tudta. Ezt követően - a likvidálásra irányuló tranzakciókat 2008. október 31-én megkezdve - az alperes értékesítette a hitelszerződés fedezetéül szolgáló értékpapírokat. Az óvadékul szolgáló értékpapírok eladásakor azok értéke már nem volt arra elegendő, hogy a hitelszerződésből eredő felperesi fizetési kötelezettséget fedezze, ezért az alperes a 2008. november 4-én kelt levelében legalább 80.000,- € befizetésére hívta fel a felperest, amely felhívásnak a felperes nem tudott eleget tenni. A felperesnek így 2009. május 19. napján 2.898.988,- JPY összegű tartozása állt fenn az alperessel szemben a lombard kölcsönszerződésekből eredően.