BH 2004.8.309 Az önbíráskodás bűntette megvalósul, ha a terheltek a sértettet - közvetlenül, illetve az élettársa útján - megveréssel, súlyos egészségromlás okozásával, kamionja elvételével fenyegetve, gyermeke bántalmazása kilátásba helyezésével kényszerítik a tartozása megfizetésére [Btk. 138. §, 273. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2001. március 9. napján kelt ítéletével az I. r., a II. r. és a III. r. terheltet folytatólagosan, társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettében mondotta ki bűnösnek. Ezért az I. r. terheltet 1 évi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 50 000 forint pénzmellékbüntetésre, a II. r. terheltet

1 évi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 60 000 forint pénzmellékbüntetésre, a III. r. terheltet 10 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 50 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

A másodfokú bíróság a 2002. július 12. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a terhelteket az ellenük emelt vád alól felmentette.

A másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt 2002. december 27. napján, amelyet a Legfőbb Ügyészég is fenntartott az átiratában, valamint képviselője a nyilvános ülésen. Az indítvány a Legfelsőbb Bírósághoz 2003. január 10. napján érkezett.

A felülvizsgálati indítvány szerint a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor a terheltek felmentésére, mivel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozza a terheltek büntetőjogi felelősségét. A másodfokú bíróság e tényállást a Be. 258. § (1) bekezdésének a) pontja alapján nem egészítette ki, illetőleg nem helyesbítette. Bizonyítást nem vett fel, így eltérő tényállást sem állapíthatott meg. A tényállás azon része pedig, amelyeket a másodfokú bíróság kifogásolt a terhelt büntetőjogi felelőssége megállapíthatósága szempontjából nem relevánsak. Indítványozta ezért a másodfokú bíróság határozatának a hatályon kívül helyezését.

A terheltek védői a nyilvános ülésen a másodfokú bíróság felmentő ítéletének a hatályában fenntartását indítványozták. A felülvizsgálati indítvány alapos.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a sértettnek 1993-ban adott 3800 dollár kölcsöntartozás teljesítése érdekében 1993 júliusában a III. r. terhelt telefonon megfenyegette a sértett barátnőjét, hogy ha nem kapja meg a pénzét, leküldi a fiúkat, és a sértett gyermekei is szóba kerültek fenyegetés formájában. 1996 nyarán az I. r. és a II. r. terheltek ismeretlenül maradt társukkal a lakásán keresték fel a sértettet. Az I. r. azzal fenyegette, ha nem fizet, a tartozását megvásárolja S. úr és onnantól kezdve többe fog kerülni az egész tartozás, súlyos egészségkárosodás is érheti. A II. r. terhelt hozzátette, hogy elveszik a kamionját, és csak akkor adják vissza, ha fizet. 1996. július 26-án a II. r. terhelt műhelyében a III. r. terhelt azzal fenyegette a sértettet, hogy ha nem fizet, leküldi a fiúkat, elviszik a sértettet, a gyereke fejéhez nyomják a pisztolyt, és akkor a falat fogja kaparni, fetreng a földön kínjában és majd előteremti a pénzt. 1996 novemberében az I. r. és a II. r. terheltek a sértett élettársát személyesen azzal fenyegették, hogy a sértett a gerincsérve mellé kaphat még egyet, ha nem fizet, majd a sértettet telefonon azzal fenyegették, hogy ne tűnjön el, majd megtalálják, és kezét, lábát törik.