BH 2009.9.265 A rablásnak a Btk. 321. §-a (2) bekezdésében írt fordulata valósul meg, ha az idegen dolog már a tettenért tolvajnál (annak birtokában) van, s az általa alkalmazott erőszak vagy kvalifikált fenyegetés a sértetti - a dolog visszaszerzésére, az elvitel megakadályozására irányuló - magatartás leküzdését szolgálja [Btk. 321. § (2) bek.].

A kerületi bíróság a 2006. október 2. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki az I. r. terheltet és a II. r. terheltet társtettesként elkövetett rablás bűntettében.

Ezért az I. r. terheltet 2 év 2 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra; a II. r. terheltet 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú ítélettel megállapított tényállás lényege a következő.

2005. június 9. napján délelőtt a két terhelt - a II. r. terhelt által vezetett - gépkocsival leparkolt a városban az egyik utcában. Az I. r. terhelt kiszállt, átment az utca túloldalán álló - a sértett tulajdonát képező - tehergépkocsihoz, és annak nyitott rakteréből magához vett két szerszámos táskát; melyekben fúrógép és fúrógéptartozékok voltak.

Az I. r. terhelt a táskákat a gépkocsijukhoz vitte, s annak csomagtartójába tette. Mindeközben a II. r. terhelt a gépkocsi vezetőülésén ült.

A sértett egy boltból kijőve látta, hogy a szerszámait elviszi az I. r. terhelt, és utánament hogy azokat visszaszerezze. Mire a terheltek gépkocsijához ért, az I. r. terhelt már beszállt, a II. r. terhelt pedig a motort beindította.

A sértett a gépkocsi bal oldalához futott, a bal első ajtót kinyitotta és az indítókulcs megragadásával próbálta megakadályozni dolgai elvitelét. A terheltek és a sértett között dulakodás alakult ki; s eközben az I. r. terhelt egy alkalommal a sértettet ököllel álkapcson ütötte.

A sértettnek nem sikerült az indítókulcsot megragadnia; a II. r. terhelt a gépkocsi váltóját sebességbe tette, s - miközben a sértett még be volt hajolva a gépkocsiba - elindult. A sértett pár méter után - mivel élete, testi épsége közvetlen veszélybe került - hátra lépett; a terheltek pedig a gépkocsival a helyszínt elhagyták.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint, mikor a sértett behajolt a terheltek gépkocsijába, és dulakodás alakult ki, akkor a terheltek meg akarták akadályozni, hogy a sértett az indítókulcsot kivegye, s az I. r. terhelt evégett ütötte meg őt; a II. r. terhelt pedig még a sértett kocsiba hajlása közben indította el és vezette a gépkocsit.

Ehhez képest a terheltek a dolog megtartása és menekülésük érdekében alkalmaztak a sértettel szemben erőszakot, élet, testi épség ellen közvetlen irányuló fenyegetést. Ezáltal - szándékegységben - elkövették a Btk. 321. § (2) bekezdésbe ütköző és az (1) bekezdés szerint minősülő rablás bűntettét.

Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a másodfokú bíróság a 2007. június 12. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta; az I. r. terhelt cselekményét lopás vétsége kísérletének és becsületsértés vétségének; a II. r. terhelt cselekményét pedig bűnsegédként elkövetett lopás vétsége kísérletének minősítette.

Az I. r. terhelt büntetését - mint halmazati büntetést - 300 napi tétel, napi tételenként 300 forint, összesen 90 000 forint pénzbüntetésre enyhítette. A II. r. terheltet pedig 1 évre próbára bocsátotta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélettel megállapított tényállást a következők szerint módosította, egészítette ki.

A sértett - miközben az I. r. terhelt beszállt a gépkocsiba - "adjátok vissza" szavak kíséretében futott a gépkocsihoz.

A sértett a terheltek gépkocsijának vezető felöli oldalához futott, az ajtót kinyitotta, s megpróbálta a II. r. terheltet az autóból kiragadni.

A terheltek és a sértett között dulakodás alakult ki, ami a sértett II. r. terheltet megragadó magatartásának folyománya, s ennek során a gépkocsi bal első üléséről az I. r. terhelt egy alkalommal a sértettet ököllel állkapcson ütötte; amitől a sértettnek sérülése nem keletkezett.

Ezt követően a II. r. terhelt a sértett fogságából szabadulva, a menekülés érdekében a járművel a helyszínt elhagyta.

Az esemény után röviddel a terheltek önként jelentkeztek a rendőrségen, az eltulajdonított értéket leadták, az okozott kár megtérült.

Az I. r. terhelt által eltulajdonított tárgyak értéke 150 000 forint volt.

A másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú ítéleti tényállásnak - a gépkocsinak a sértett behajolása közben történt elindítására és vezetésére vonatkozó - utolsó két mondatát.

A tényálláshoz tartozó, ítéletszerkesztésből adódóan az indokolás más részében lévő ténymegállapítás;

a másodfokú ítélet 4. oldala 1. bekezdés:

A sértett aznap - a terheltek rendőrségen való jelentkezését megelőzően fél órával - feljelentést tett.

a másodfokú ítélet 4. oldal utolsó bekezdés:

A sértett a hatóság előtt kérte az elkövető felelősségre vonását, magánindítványt tett.

A másodfokú bíróság - a módosítással és kiegészítéssel irányadónak elfogadott tényállás alapján - kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévedett a terheltek cselekményének jogi minősítésében.

Álláspontja szerint a terheltekben - különösen az I. r. terhelt általi lopási cselekménnyel váratlanul szembesülő II. r. terheltben - a gyors sértetti beavatkozás ijedelmet váltott ki. Az addig vétlen II. r. terheltnek a dulakodásban való részvétele a saját védelmére irányult, s ehhez kapcsolódott az I. r. terhelt ökölütése is.

A gépkocsi - II. r. terhelt általi - elindítása és a helyszín elhagyása pedig ugyancsak ezen ijedtségből fakadó menekülési kényszer logikus következménye volt; amit alátámaszt az is, hogy már megnyugodva a terheltek a rendőrségen feltárták magatartásukat.

Ehhez képest a terheltek általi tettlegesség nem a dolog megtartását, hanem csupán menekülésüket célozta, függetlenül attól, hogy mindkettőjük által tudottan a gépkocsijuk csomagtartójában voltak a sértettől elvett dolgok.

A másodfokú bíróság - ítélkezési gyakorlatra utalva - kifejtette, hogy ha az elkövető az elvett dolgot hátrahagyva távozik, akkor kizárólag a felelősségre vonás elől menekül, s ilyenkor magatartása nem a Btk. 321. § (2) bekezdése szerinti rablásnak, hanem lopásnak minősül.

Abból pedig, hogy a lopott dolog a gépkocsi csomagtartójában volt, jelen ügyben nem vonható következtetés arra, hogy az erőszak alkalmazása annak megtartása miatt történt; miután a csomagtartóban lévő dolog nem a terheltek testi őrizetében volt, így annak hátrahagyása a menekülési helyzetben szinte lehetetlenné vált.

Ehhez képest az I. r. és a II. r. terhelt magatartása a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő lopás vétsége, amit a II. r. terhelt bűnsegédként követett el. A II. r. terhelt ugyanis nem a lopás megkezdésekor, hanem az elvételi folyamat közben került - az I. r. terhelt magatartásával - szándékegységbe.