EH 2015.02.M6 Az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlására előírt határidő megtartott, ha a tizenötödik napon a jognyilatkozatot postára adják. E határidőn belüli jog gyakorlása vizsgálatánál a jognyilatkozat postai úton való közléséről szóló szabálynak nincs jelentősége, mivel a törvény a jog gyakorlására, nem pedig az intézkedés közlésére írja elő a tizenöt napos határidőt [2012. évi I. tv. 24. § (2), (6) bek., 78. § (2) bek.].

[1] A felperesek a keresetükben az alperes által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérték.

[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy az I. és a II. r. felperesekkel közölt, 2012. november 23-án kelt azonnali hatályú felmondások jogellenesek.

[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. r. felperes 2003. szeptember 1-jétől állt munkaviszonyban, munkaköre kirendeltségvezető, a II. r. felperes 1997. december 2-tól állt munkaviszonyban, munkaköre hitelágazat-vezető volt. Mindketten a C. Bizottság tagjai voltak. Felettük a munkáltatói jogokat L. I.-né gyakorolta. Az alperes egyik, úgynevezett nagy kockázatú ügyfelétől, az R. F. Kft.-től a II. r. alperesnek 2012 októberében szóbeli kérelem érkezett két kölcsönszerződéséből eredő tőketörlesztés átütemezése iránt. Ezek 2011. október 31-én voltak esedékesek 4 500 000 forint összegben, amelyeket 2012. október 31-én az alperes "automatikus törlesztésként" levont az R. F. Kft. bankszámlájáról. Az adós szóbeli kérelméről a II. r. felperes előterjesztést készített a C. Bizottsághoz, de annak megtárgyalására nem került sor a levonás időpontjáig.

[4] 2012. november 6-án reggel az R. F. Kft. ügyvezetője telefonon jelezte a II. r. felperesnek a 4 500 000 forint törlesztőrészlet levonását, és nehézségeire hivatkozással kérte a helyzet "korrigálását".

[5] A II. r. felperes ezt követően egyeztetett S. R. központi ügyviteli alkalmazottal, valamint az I. r. felperessel, aki az egyeztetést követően stornózta az R. F. Kft. 2012. október 31-i automatikus törlesztéseit, és a levont összeget a fél pénzforgalmi számláján jóváírták. Mivel az alperes ügyvezetőivel a távollétük miatt nem tudtak egyeztetni, az I. és a II. r. felperesek a stornózás megtörténtéről feljegyzést készítettek, és a munkáltatóijogkör-gyakorló, L. I.-né asztalán azt elhelyezték.

[6] A munkáltatói jogkör gyakorlója 2012. november 12-én a P. A. belső ellenőr részére megbízólevelet adott az eset kivizsgálására. A belső ellenőri jelentés 2 napon belül elkészült. Ebben megállapították, hogy a felpereseknek nem volt jogosultságuk az adott hitelügyletre vonatkozóan, mert az a C. Bizottság hatáskörébe tartozott. 2012. november 14-én a felpereseket meghallgatták, akik a feljegyzéseikben foglalt tényeket elismerték, és nyilatkoztak S. R. ügybeli szerepéről is.

[7] Az alperes a felperesek munkaviszonyát 2012. november 23-án kelt, és aznap ajánlott küldeményként postára adott intézkedéssel azonnali hatályú felmondással megszüntette a hitelügyletre vonatkozó - a jognyilatkozatában részletezett - döntési jogosultság hiányában történő eljárásuk miatt. Az indokolás szerint a takarékszövetkezet vezető tisztségviselői a történtekről csak 2012. november 8-án szereztek tudomást.

[8] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperesek keresete jogi indokai között szerepelt, hogy az azonnali hatályú felmondás jogát a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. § (2) bekezdésben foglalt határidőn túl gyakorolta az alperes, mert az annak alapjául szolgáló okokról 2012. november 7-én már tudomást szerzett.

[9] A munkaügyi bíróság az Mt. 64. § (1) bekezdés c) pontja, 78. § (1) és (2) bekezdése alapján levont jogkövetkeztetése szerint az alperes elkésetten gyakorolta az azonnali hatályú felmondás jogát. A felmondás kiadására jogosult ugyanis az esetet követő munkanapon, azaz 2012. november 7-én tudomást szerzett a felmondás indokául szolgáló eseményről a munkáltatóijogkör-gyakorló, L. I.-né nyilatkozata szerint.

[10] Megállapította továbbá, hogy a belső ellenőri vizsgálat és a felperesek meghallgatásáról készült jegyzőkönyv nem tartalmazott a felperesek által készített feljegyzéshez képest új tényt. A meghallgatások ténylegesen csak a feljegyzésekben is szereplő S. R.-rel kapcsolatos tények tisztázására szolgálhattak, míg a felperesekkel szembeni azonnali hatályú felmondást megalapozó tényállás tisztázására nem. Az első fokú bíróságnak az ebből levont következtetése szerint az elvégzett belső ellenőri vizsgálat nem a tényállási elemek feltárására, hanem azok jogi minősítésére irányult. Ezért annak eredménye nem tekinthető a felmondás alapjául szolgáló okokról való tudomásszerzésnek.

[11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.

[12] Álláspontja szerint is elkésetten gyakorolta az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát, de nem az elsőfokú bíróság által kifejtett indokok miatt.

[13] Az Mt. 78. § (1) bekezdése alapján hozott döntéssel a munkáltató akkor élhet, ha mindazon ismereteknek teljes körűen a birtokába jut, amelyek alapján dönthet az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorolhatóságáról. Ezért a munkáltatónak a felperesek tájékoztatásán túlmenően - függetlenül attól, hogy a vizsgálat új tényt tárt fel - lehetősége volt a megalapozott döntés meghozatala érdekében vizsgálatot elrendelni, a vizsgálati jegyzőkönyv elkészültét követően a felpereseket az azonnali hatályú felmondás tárgyát képező eseményekről meghallgatni. Annak nincs jelentősége, hogy a munkáltatóijogkör-gyakorló L. I.-né 2012. november 7-én vagy 8-án szerzett először tudomást a felperesek cselekményéről. Ezen időpont rögzítése kizárólag a tényállás megállapítása körében szükséges. A törvényszék álláspontja szerint is azonban 2012. november 7-e a tudomásszerzés időpontja. Az alperes által csatolt bizonyítékok az ítélethozatalhoz szükséges bizonyossággal nem igazolják a munkáltatói jogkör gyakorlójának 2012. november 8-i tudomásszerzését. Ezzel szemben azonban a 2012. november 7-i tudomásszerzést nemcsak az alperesi ügyvezetőnek mint munkáltatói jogkör gyakorlójának a tanúként tett előadása, hanem az alperesi jogi képviselőnek az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozata is alátámasztja.

[14] A törvényszék rögzítette, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója 2012. november 14-én került az azonnali hatályú felmondás gyakorlásához szükséges ismereteknek teljes körűen a birtokába, ekkor készült el ugyanis a belső ellenőri jelentés, és e napon volt a felperesek meghallgatása is. A tudomásszerzés időpontja szempontjából annak nincs jelentősége, hogy a már ismert tényeken túl a vizsgálat további új körülményeket tárt-e fel, mivel erről a munkáltatónak a vizsgálat elrendelésekor még nem lehetett ismerete. A munkáltató e naptól számított tizenöt napon belül, azaz 2012. november 29-ig gyakorolhatta az Mt. 78. § (2) bekezdése alapján az azonnali hatályú felmondás jogát.

[15] Az Mt. 24. § (1) bekezdés szerint - a (2) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel - az azonnali hatályú felmondás joghatályos közlésére az alperes által csatolt tértivevények tanúsága szerint 2012. december 3-án, azaz elkésetten került sor. A munkáltatónak ugyanis a nyitva álló tizenöt napos szubjektív határidőben nem a postai úton való közlésről kell intézkednie, hanem arról, hogy tizenöt napon belül azt a munkavállaló át is vegye, mivel a jognyilatkozat csak a közléssel válik hatályossá.

[16] A törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem terjeszkedett túl a felperesek keresetén. Mivel a tartalma szerint elbírált felperesi képviselői nyilatkozat akként értelmezhető, hogy az alperes tudomásszerzésének időpontját vitatják a felperesek. A bírói gyakorlat szerint a keresethez kötöttség nem jelent jogcímhez való kötöttséget, és nem jelenti egyúttal azt, hogy a bíróság a rendelkezésre álló tényt vagy bizonyítékot csak a fél indítványára veheti figyelembe.

[17] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperesek keresetének elutasítását kérte.

[18] Jogszabálysértésként az Mt. 24. § (1) bekezdése, és a Pp. 215. §-a megsértésére hivatkozott. Álláspontja alátámasztásaként fenntartotta a fellebbezésében előadottakat.

[19] Annyiban egyetértett a jogerős ítélettel, hogy a vizsgálat lefolytatására jogszerűen került sor a részéről. Ezért a tudomásszerzés időpontjaként helyesen állapította meg a törvényszék 2012. november 14-ét. Ezen időponttól számítottan azonban a szubjektív határidőben, azaz tizenöt napon belül élt az azonnali hatályú felmondás jogával akkor, amikor azt ajánlott, tértivevényes küldeményben 2012. november 23-án postára adta. Álláspontja alátámasztásául hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Mfv. I. 10.776/1996/3. számú döntésére.

[20] Előadta, hogy a felpereseknek közvetlenül akarták átadni a rendkívüli felmondást 2012. november 23-án, de betegségükre hivatkozással a munkáltató kérése ellenére e napon a munkahelyen nem jelentek meg. Ennek alátámasztására csatolta a felülvizsgálati kérelméhez a felperesek e-mailjének másolatát.

[21] Álláspontja szerint döntése meghozatalakor az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseten, amelynek perjogi következményeit fellebbezése ellenére a másodfokú bíróság nem vonta meg.

[22] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban történő fenntartására irányult.

[23] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

[24] A Kúria a felülvizsgálati kérelemnek csak azon részét bírálhatta el, amelyek a jogszabálynak megfelelnek (BH 1995.99.2.), vagyis csak a felülvizsgálati kérelemben előadott és jogszabálysértés megjelölésével alátámasztott érvelést értékelhette, a fellebbezésre történő utalást, az abban foglaltakat nem.

[25] A Pp. 275. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Ezért a felülvizsgálati kérelemhez csatolt e-mail másolatokat, valamint e körben az alperes által új tényként előadottakat, amelyekre korábban a megelőző eljárásban nem hivatkozott, nem vehette figyelembe, így nem értékelhette a felperesek munkahelyről 2012. november 23-án történt távolmaradásával kapcsolatos alperesi előadást.

[26] Alaptalan a felülvizsgálati érvelés a Pp. 215. § (1) bekezdésének megsértésére vonatkozóan. A törvényszék a perbeli nyilatkozatokat a tartalmuknak szerint helyesen, a Pp. 3. § (2) bekezdésének megfelelően értékelte és állapította meg, hogy a felperesek azzal, hogy az alperes tudomásszerzésének időpontját vitatták, az azonnali hatályú felmondás elkésettségére is hivatkoztak.

[27] Helyesen fejtette ki azt is a törvényszék, hogy a jelen munkaügyi perben a BH 1998.108. számú közigazgatási ügyben hozott eseti döntés - az eltérő jogszabályi rendelkezésekre tekintettel - nem volt alkalmazható. Annak, hogy a keresetlevélben a felperesek nem utaltak az azonnali hatályú felmondás elkésettségére, hanem csak a per későbbi szakaszában, nincs jelentősége. Az Mt. 78. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezés megsértésére hivatkozás a munkáltatói intézkedés mint jognyilatkozat jogszabályba ütközés miatti semmisségére történő utalás is egyben. Erre pedig határidő nélkül hivatkozhat az érdekelt az Mt. 27. § (3) bekezdése alapján. Ezért jelen, a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt indított perben lehetősége volt a felpereseknek ezen jogalapra is hivatkozni.

[28] Alappal hivatkozott azonban az alperes arra, hogy az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlásával nem késett el.

[29] Az Mt. 78. § (2) bekezdése alapján az azonnali hatályú felmondásra nyitvaálló szubjektív határidő tizenöt nap. Az Mt. 25. § (6) bekezdése szerint a határidőt - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - akkor kell megtartottnak tekinteni, ha a lejárat napjának végéig a jognyilatkozatot közlik, vagy ezen időpontig az egyéb magatartás tanúsítása megtörténik.

[30] A törvényszék azt helytállóan állapította meg, hogy az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló okról való tudomásszerzés időpontja 2012. november 14-e és az azonnali hatályú felmondásra nyitva álló szubjektív határidő 2012. november 29-ével járt le. E napon az intézkedését a munkáltató tértivevényes ajánlott küldeményként postára adta. Az azonnali hatályú felmondási jog gyakorlására irányadó tizenöt napos szubjektív határidő megtartottsága megállapítása során nem az Mt. 24. § (2) bekezdésének, hanem az Mt. 25. § (6) bekezdés és az Mt. 78. § (2) bekezdés rendelkezései együttes alkalmazásának van jelentősége. A törvény ugyanis az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlására, nem pedig az intézkedés közlésére írja elő a tizenöt napot, szemben például az Mt. 28. § (8) bekezdés rendelkezésével, ahol a megtámadásra irányuló jognyilatkozat másik féllel történő közlésére biztosít 30 napos határidőt.

[31] Az Mt. 78. § (2) bekezdésben foglalt szabály az az Mt. 25. § (6) bekezdésben foglalt eltérő rendelkezés, amely alapján az azonnali hatályú felmondásra előírt tizenöt napos szubjektív határidő megtartottsága nem a jognyilatkozat közlése [Mt. 24. § (1) és (2) bekezdés], hanem a jog gyakorlása alapján állapítható meg. Adott esetben a munkáltató ennek határidőben eleget tett, az arra jogosult jogkörgyakorló a döntését meghozta, írásba foglalta, és ennek közlése iránt postai szolgáltatás útján intézkedett.

[32] A törvényszék által megjelölt eseti döntések jelen ügyre nem irányadóak. Azok próbaidő alatti azonnali hatályú megszüntetésre vonatkozó munkáltatói intézkedésekről szólnak. A próbaidőre azonban nem az azonnali hatályú felmondásra vonatkozó rendelkezések alkalmazandók, mivel a próbaidő olyan időtartam, amelyre az Mt. 26. § rendelkezései vonatkoznak, míg az azonnali hatályú felmondásra nyitva álló szubjektív határidőre az Mt. 25. § (6) bekezdése, és a 78. § (2) bekezdése együttesen irányadó.

[33] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította.

[34] Az eljáró bíróságok az elkésett joggyakorlás miatt alaki okból ítélték jogellenesnek a munkáltató intézkedését, ennek okaival érdemben nem foglalkoztak, ezért a megismételt eljárásban kell az azonnali hatályú felmondás megalapozottságáról, jogszerűségéről állást foglalniuk.

(Kúria Mfv. I. 10.215/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Stefkó Katalin ügyvéd által képviselt Zs. T. I.r., K. L. II.r. felpereseknek a dr. Kókai Gábor ügyvéd által képviselt Ú. és V. K. T. alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 8.M.146/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.232/2013/4. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

v é g z é s t :

A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.232/2013/4. számú közbenső ítéletét a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.146/2013/10. számú közbenső ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A felek felülvizsgálati eljárási költségét fejenként 10.000 (tízezer) - 10.000 (tízezer) forintban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 70.000 (hetvenezer) forintban állapítja meg.

I n d o k o l á s

A felperesek a keresetükben az alperes által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérték.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy az I. és a II.r. felperesekkel közölt 2012. november 23-án kelt azonnali hatályú felmondások jogellenesek.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az I.r. felperes 2003. szeptember 1-jétől állt munkaviszonyban, munkaköre kirendeltségvezető, a II.r. felperes 1997. december 2-ától állt munkaviszonyban, munkaköre hitelágazat-vezető volt. Mindketten a C. Bizottság tagjai voltak. Felettük a munkáltatói jogokat L. I-né gyakorolta. Az alperes egyik, úgynevezett nagy kockázatú ügyfelétől, az R. F. Kft-től a II.r. alperes részére 2012. októberében egy szóbeli kérelem érkezett két kölcsönszerződéséből eredő tőketörlesztés átütemezése iránt. Ezek 2011. október 31-én voltak esedékesek 4.500.000 forint összegben, amelyeket 2012. október 31-én az alperes "automatikus törlesztésként" levont az R. F. Kft. bankszámlájáról. Az adós szóbeli kérelméről a II.r. felperes előterjesztést készített a C. Bizottsághoz, de annak megtárgyalására nem került sor a levonás időpontjáig.

2012. november 6-án reggel az R. F. Kft. ügyvezetője telefonon jelezte a II.r. felperesnek a 4.500.000 forint törlesztőrészlet levonását, és nehézségeire hivatkozással kérte a helyzet "korrigálását".

A II.r. felperes ezt követően egyeztetett S. R. központi ügyviteli alkalmazottal, valamint az I.r. felperessel, aki az egyeztetést követően stornózta az R. F. Kft. 2012. október 31-ei automatikus törlesztéseit, és a levont összeget a fél pénzforgalmi számláján jóváírták. Mivel az alperes ügyvezetőivel a távollétük miatt nem tudtak egyeztetni, az I. és a II.r. felperesek a stornózás megtörténtéről feljegyzést készítettek, és a munkáltatói jogkörgyakorló, L. I-né asztalán azt elhelyezték.

A munkáltatói jogkör gyakorlója 2012. november 12-én a P. A. belső ellenőr részére megbízó levelet adott az eset kivizsgálására. A belső ellenőri jelentés 2 napon belül elkészült. Ebben megállapították, hogy a felpereseknek nem volt jogosultsága az adott hitelügyletre vonatkozóan, mert az a C. Bizottság hatáskörébe tartozott. 2012. november 14-én a felpereseket meghallgatták, akik a feljegyzéseikben foglalt tényeket elismerték, és nyilatkoztak S. R. ügybeli szerepéről is.

Az alperes a felperesek munkaviszonyát 2012. november 23-án kelt, és aznap ajánlott küldeményként postára adott intézkedéssel azonnali hatályú felmondással megszüntette a hitelügyletre vonatkozó - a jognyilatkozatában részletezett - döntési jogosultság hiányában történő eljárásuk miatt. Az indokolás szerint a takarékszövetkezet vezető tisztségviselői a történtekről csak 2012. november 8-án szereztek tudomást.

A munkaügyi bíróság rögzítette, hogy a felperesek keresete jogi indokai között szerepelt, hogy az azonnali hatályú felmondás jogát a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. § (2) bekezdésben foglalt határidőn túl gyakorolta az alperes, mert az annak alapjául szolgáló okokról 2012. november 7-én már tudomást szerzett.

A munkaügyi bíróság az Mt. 64. § (1) bekezdés c) pontja, 78. § (1) és (2) bekezdése alapján levont jogkövetkeztetése szerint az alperes elkésetten gyakorolta az azonnali hatályú felmondás jogát. A felmondás kiadására jogosult ugyanis az esetet követő munkanapon, azaz 2012. november 7-én tudomást szerzett a felmondás indokául szolgáló eseményről a munkáltatói jogkörgyakorló, L. I-né 10. sorszámú jegyzőkönyv 3. oldal 6. bekezdésében tett nyilatkozata szerint.

Megállapította továbbá, hogy a belső ellenőri vizsgálat és a felperesek meghallgatásáról készült jegyzőkönyv nem tartalmazott a felperesek által készített feljegyzéshez képest új tényt. A meghallgatások ténylegesen csak a feljegyzésekben is szereplő S. R.-rel kapcsolatos tények tisztázására szolgálhattak, míg a felperesekkel szembeni azonnali hatályú felmondást megalapozó tényállás tisztázására nem. Az első fokú bíróságnak az ebből levont következtetése szerint az elvégzett belső ellenőri vizsgálat nem a tényállási elemek feltárására, hanem azok jogi minősítésére irányult. Ezért annak eredménye nem tekinthető a felmondás alapjául szolgáló okokról való tudomásszerzésnek.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.

Álláspontja szerint is elkésetten gyakorolta az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát, de nem az elsőfokú bíróság által kifejtett indokok miatt.

Az Mt. 78. § (1) bekezdés alapján hozott döntéssel a munkáltató akkor élhet, ha mindazon ismereteknek teljes körűen a birtokába jut, amelyek alapján dönthet az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorolhatóságáról. Ezért a munkáltatónak a felperesek tájékoztatásán túlmenően - függetlenül attól, hogy a vizsgálat új tényt tárt fel - lehetősége volt a megalapozott döntés meghozatala érdekében vizsgálatot elrendelni, a vizsgálati jegyzőkönyv elkészültét követően a felpereseket az azonnali hatályú felmondás tárgyát képező eseményekről meghallgatni. Annak nincs jelentősége, hogy a munkáltatói jogkörgyakorló L. I-né 2012. november 7-én vagy 8-án szerzett először tudomást a felperesek cselekményéről. Ezen időpont rögzítése kizárólag a tényállás megállapítása körében szükséges. A törvényszék álláspontja szerint is azonban 2012. november 7-e a tudomásszerzés időpontja. E körben osztotta az elsőfokú bíróság is a felperesek álláspontját. Az alperes által csatolt bizonyítékok az ítélethozatalhoz szükséges bizonyossággal nem igazolják a munkáltatói jogkör gyakorlójának 2012. november 8-ai tudomásszerzését. Ezzel szemben azonban a 2012. november 7-ei tudomásszerzést nemcsak az alperesi ügyvezetőnek, mint munkáltatói jogkör gyakorlójának a tanúként tett előadása, hanem az alperesi jogi képviselőnek az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozata is alátámasztja.

A törvényszék rögzítette, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója 2012. november 14-én került az azonnali hatályú felmondás gyakorlásához szükséges ismereteknek teljes körűen a birtokába, ekkor készült el ugyanis a belső ellenőri jelentés, és e napon volt a felperesek meghallgatása is. A tudomásszerzés időpontja szempontjából annak nincs jelentősége, hogy a már ismert tényeken túl a vizsgálat további új körülményeket tárt-e fel, mivel erről a munkáltatónak a vizsgálat elrendelésekor még nem lehetett ismerete. A munkáltató e naptól számított tizenöt napon belül, azaz 2012. november 29-éig gyakorolhatta az Mt. 78. § (2) bekezdés alapján az azonnali hatályú felmondás jogát.

Az Mt. 24. § (1) bekezdés szerint a (2) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel az azonnali hatályú felmondás joghatályos közlésére az alperes által csatolt tértivevények tanúsága szerint 2012. december 3-án, azaz elkésetten került sor. A munkáltatónak ugyanis a nyitvaálló tizenöt napos szubjektív határidőben nem a postai úton való közlésről kell intézkednie, hanem arról, hogy tizenöt napon belül azt a munkavállaló át is vegye, mivel a jognyilatkozat csak a közléssel válik hatályossá.

A törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem terjeszkedett túl a felperesek keresetén. Mivel a tartalma szerint elbírált felperesi képviselői nyilatkozat (8.M.147/2013/10. és 8.M.146/2010/10. számú jegyzőkönyv) akként értelmezhető, hogy az alperesi tudomásszerzés időpontját vitatják a felperesek. A bírói gyakorlat szerint a keresethez kötöttség nem jelent jogcímhez való kötöttséget, és nem jelenti egyúttal azt, hogy a bíróság a rendelkezésre álló tényt vagy bizonyítékot csak a fél indítványára veheti figyelembe.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperesek keresetének elutasítását kérte.

Jogszabálysértésként az Mt. 24. § (1) bekezdése, és a Pp. 215. §-a megsértésére hivatkozott. Álláspontja alátámasztásaként fenntartotta a fellebbezésében előadottakat.

Annyiban egyetértett a jogerős ítélettel, hogy a vizsgálat lefolytatására jogszerűen került sor a részéről. Ezért a tudomásszerzés időpontjaként helyesen állapította meg a törvényszék 2012. november 14-ét. Ezen időponttól számítottan azonban a szubjektív határidőben, azaz tizenöt napon belül élt az azonnali hatályú felmondás jogával akkor, amikor azt ajánlott, tértivevényes küldeményben 2012. november 23-án postára adta. Álláspontja alátámasztásául hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.776/1996/3. számú döntésére.

Előadta, hogy a felpereseknek közvetlenül akarták átadni a rendkívüli felmondást 2012. november 23-án, de betegségükre hivatkozással a munkáltató kérése ellenére e napon a munkahelyen nem jelentek meg. Ennek alátámasztására csatolta a felülvizsgálati kérelméhez a felperesek e-mailjének másolatát.

Álláspontja szerint annak ellenére vizsgálta az elsőfokú bíróság a szubjektív határidő megtartottságát, hogy a felperesek a keresetükben nem is hivatkoztak arra, hogy elkésetten gyakorolta a munkáltatói jogkörgyakorló az azonnali hatályú felmondás jogát. Döntése meghozatalakor tehát az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseten, amelynek perjogi következményeit fellebbezése ellenére a másodfokú bíróság nem vonta meg.

A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban történő fenntartására irányult.

A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

A felülvizsgálati kérelem önálló jogorvoslati kérelem. Abban a törvény értelmében pontosan meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bekezdés].

A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelemnek csak azon részét bírálhatta el, amelyek a jogszabálynak megfelelnek (BH 1995.99.2.), vagyis csak a felülvizsgálati kérelemben előadott és jogszabálysértés megjelölésével alátámasztott érvelést értékelhette, a fellebbezésre történő utalást, az abban foglaltakat nem.

A Pp. 275. § (1) bekezdés szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Ezért a felülvizsgálati kérelemhez csatolt e-mail másolatokat, valamint e körben az alperes által új tényként előadottakat, amelyekre korábban a megelőző eljárásban nem hivatkozott, nem vehette figyelembe, így nem értékelhette a felperesek munkahelyről 2012. november 23-án történt távolmaradásával kapcsolatos alperesi előadást.

Alaptalan a felülvizsgálati érvelés a Pp. 215. § (1) bekezdésének megsértésére vonatkozóan. E körben a törvényszék a perbeli nyilatkozatokat a tartalmuknak szerint helyesen, a Pp. 3. § (2) bekezdésének megfelelően értékelte és állapította meg, hogy a felperesek azzal, hogy az alperes tudomásszerzésének időpontját vitatták, az azonnali hatályú felmondás elkésettségére is hivatkoztak.

Helyesen fejtette ki azt is a törvényszék, hogy a jelen munkaügyi perben a BH 1998.108 számú közigazgatási ügyben hozott eseti döntés - az eltérő jogszabályi rendelkezésekre tekintettel - nem volt alkalmazható. Annak, hogy a keresetlevélben a felperesek nem utaltak az azonnali hatályú felmondás elkésettségére, hanem csak a per későbbi szakaszában, nincs jelentősége. Az Mt. 78. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezés megsértésére hivatkozás a munkáltatói intézkedés mint jognyilatkozat jogszabályba ütközés miatti semmisségére történő utalás is egyben. Erre pedig határidő nélkül hivatkozhat az érdekelt az Mt. 27. § (3) bekezdés alapján. Ezért jelen, a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt indított perben lehetősége volt a felperesnek ezen jogalapra is hivatkozni.

Alappal hivatkozott azonban az alperes arra, hogy az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlásával nem késett el.

Az Mt. 78. § (2) bekezdés alapján az azonnali hatályú felmondásra nyitvaálló szubjektív határidő tizenöt nap. Az Mt. 25. § (6) bekezdése szerint a határidőt - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - akkor kell megtartottnak tekinteni, ha a lejárat napjának végéig a jognyilatkozatot közlik, vagy ezen időpontig az egyéb magatartás tanúsítása megtörténik.

A törvényszék azt helytállóan állapította meg, hogy az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló okról való tudomásszerzés időpontja 2012. november 14-e és az azonnali hatályú felmondásra nyitvaálló szubjektív határidő 2012. november 29-ével járt le. Peradat, hogy e napon az intézkedését a munkáltató tértivevényes ajánlott küldeményként postára adta. Az azonnali hatályú felmondási jog gyakorlására irányadó tizenöt napos szubjektív határidő megtartottsága megállapítása során azonban nem az Mt. 24. § (2) bekezdésének, hanem az Mt. 25. § (6) bekezdés és az Mt. 78. § (2) bekezdés rendelkezései együttes alkalmazásának van jelentősége. A törvény ugyanis az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlására, nem pedig az intézkedés közlésére írja elő a tizenöt napot szemben például az Mt. 28. § (8) bekezdés rendelkezésével, ahol a megtámadásra irányuló jognyilatkozat másik féllel történő közlésére biztosít 30 napos határidőt.

Az Mt. 78. § (2) bekezdésben foglalt szabály az az Mt. 25. § (6) bekezdésben foglalt eltérő rendelkezés, amely alapján az azonnali hatályú felmondásra előírt tizenöt napos szubjektív határidő megtartottsága nem a jognyilatkozat közlése [Mt. 24. § (1) és (2) bekezdés], hanem a jog gyakorlása alapján állapítható meg. Adott esetben a munkáltató ennek határidőben eleget tett, az arra jogosult jogkörgyakorló a döntését meghozta, írásba foglalta, és ennek közlése iránt postai szolgáltatás útján intézkedett.

A törvényszék által megjelölt eseti döntések jelen ügyre nem irányadóak. Azok próbaidő alatti azonnali hatályú megszüntetésre vonatkozó munkáltatói intézkedésekről szólnak. A próbaidőre azonban nem az azonnali hatályú felmondásra vonatkozó rendelkezések alkalmazandók, mivel a próbaidő olyan időtartam, amelyre az Mt. 26. § rendelkezései vonatkoznak, míg az azonnali hatályú felmondásra nyitvaálló szubjektív határidőre az Mt. 25. § (6) bekezdése, és a 78. § (2) bekezdése együtt irányadó.

A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította.

Az eljáró bíróságok az elkésett joggyakorlás miatt alaki okból ítélték jogellenesnek a munkáltató intézkedését, ennek okaival érdemben nem foglalkoztak, ezért a megismételt eljárásban kell az azonnali hatályú felmondás megalapozottságáról, jogszerűségéről állást foglalniuk.

A Kúria a felülvizsgálati eljárásban felmerült költség és eljárási illeték összegét csak megállapította a Pp. 275. § (5) bekezdés alapján azzal, hogy annak viseléséről majd az új határozatot hozó bíróság fog dönteni annak figyelembe vételével, hogy az alperes a felülvizsgálati kérelmén előzetesen bélyegben lerótt 70.000 forint eljárási illetéket.

Budapest, 2014. december 3.

Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró

(Kúria Mfv.I.10.215/2014.)