BH 2005.8.278 I. Külföldi vádlott esetén a tárgyalásról értesíteni kell hazájának konzulátusát [Be. 238. § (2) bek., 279. § (1) bek.].

II. Különös kegyetlenség megállapításának feltételei [Btk. 166. § (2) bek. d) pont].

Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, amelyért 14 év fegyházbüntetésre és a Magyar Köztársaság területéről végleges hatállyal kiutasításra ítélte.

Az elsőfokú tényállás lényege a következő:

M. C. vádlott nem magyar állampolgár. Nőtlen, gyermektelen. Élettársi kapcsolatot tart fenn. Az általános iskola 8. osztályát végezte el. Karosszérialakatos szakképzettséggel rendelkezik. Őrizetbe vétele előtt hazájában dolgozott, ahol több esetben szabadságvesztésre ítélték.

A vádlott nem szenved, és a vád tárgyává tett cselekmény időpontjában sem szenvedett az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely korlátozta volna őt a cselekménye következményeinek a felismerésében vagy abban, hogy ezen felismerésnek megfelelően cselekedjen.

A vádlott 1995. május 23-án lépett a Magyar Köztársaság területére, majd munkavállalás céljából B.-re ment. Itt ismerkedett meg L. S. 65 éves sértettel, aki - bérleti díj fizetése ellenében - szállást biztosított részére a lakóházában.

A vádlott és a sértett 1995. június 17. napján a kora hajnali órákban a sértett szobájában tartózkodott, ahol ismeretlen okból nézeteltérésbe kerültek egymással. A vádlott emiatt a szobában lévő, 1 méter nyélhosszúságú, 21,5 cm fejhosszúságú fejszével négy esetben, nagy erővel, szemből-oldalról a fején megütötte a sértettet, majd egy minimálisan 6-8 cm pengehosszúságú szúróeszközzel, lentről felfelé irányulóan, nagy erővel bal mellkason szúrta. Az öt eszközös behatás igen rövid időn belül követte egymást, s mindegyiket a sértett még élőben szenvedte el.

Az első, nagy erővel véghez vitt fejszecsapás hatására a sértett hanyatt, tarkótájékkal a fal melletti ágy fal mellé simuló támlájára esett, s a többi nagy erejű eszközös bántalmazást, tehát a további három, fejre mért fejszeütést, majd az egy mellkasi szúrást ebben a helyzetben szenvedte el.

A sértett a bántalmazás következtében a helyszínen meghalt.

A vádlott a cselekményét követően a szobában lévő műanyag lavórban megmosakodott, a személyes dolgait egy kétfülű műanyag szatyorba tette, az udvaron található színben, a szarufa alá pedig elrejtette az eszközül használt fejszét, majd a hajnali órákban az országot elhagyta.

A fejre mért négy, nagy erejű - négy csonttörési centrumot létrehozó - ütés folytán kiterjedt koponyaboltozati és koponyaalapi törés, az agy kiterjedt roncsolódása, zúzódása, az arckoponya többszörös törése következett be. Mind a négy csonttörési centrum mentén az agyállomány pépesen roncsolódott, csontszilánkok ékelődtek az agyállományba, az agyburok is szétszakadt. Ezen sérülések közül önmagában egy is a sértett halálát okozta volna.

A bal mellkas áthatoló szúrása bal mellkasi vérgyülemet, bal alsó tüdőlebeny szúrásos sérülését, a szívburok szúrás következtében kialakult folytonosság-megszakítását, a bal pitvar folytonosság-megszakadását eredményezte. A azúrcsatorna hossza 6-8 cm, s a szúrás érintette a bordaközti izomállományt, a mellhártya fali és zsigeri lemezét, a bal alsó tüdőlebenyt, a szívburkot és a bal pitvar elülső falát is. Ez a sérülés is önmagában a sértett halálát okozta volna. A mellkasi vérzés a szív szúrásos sérülése következtében alakult ki.

A sértett halálát a szív áthatoló szúrásos sérülése következtében kialakult heveny belső elvérzés és az agy pépes roncsolódása okozta.

A sértett életét az azonnali orvosi beavatkozás sem menthette volna meg.

Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést felmentés végett, amit a másodfokú tárgyaláson a védő másodlagosan enyhítésre irányuló indítvánnyal egészített ki.

A vádlott a fellebbezését írásban részletesen indokolta, melyben az elsőfokú bíróság mérlegelésén keresztül támadta az ítéleti tényállást, s tárgyalási védekezését megismételve felmentését kérte.

A fellebbviteli főügyészség átiratában bizonyítás felvételét, dr. P. S. orvos szakértőnek a szakértő-társa által nélküle adott szakvélemény-kiegészítésre való nyilatkoztatását indítványozta.

A tárgyaláson a fellebbviteli főügyészség a bűncselekménynek emberölés bűntetteként való minősítését, a büntetés enyhítését, s az elkövetéskori Btk. alkalmazásával a kiutasítás véglegességének a mellőzését tartotta szükségesnek.

A felmentést célzó fellebbezések alaptalanok, a fellebbviteli főügyészség indítványa alapos.

A másodfokú bíróság a Be. 348. § (1) bekezdése alapján eljárva az ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során - osztva a fellebbviteli főügyészség indítványát - megállapította, hogy a nyomozó hatóság eljárási szabályt [Be. 101. § (2) bekezdése, Be. 108. § (4) bekezdése] sértett, amikor a sértett halálának oka és körülményei vizsgálata körében nem nyilatkoztatta a boncolás során eljárt és szakvéleményt adó társszakértők közül dr. P. S.-t szakértő-társának a kiegészítő szakvéleményére.

Az ítélőtábla - a részbeni megalapozatlanságot eredményező - eljárási szabálysértés kiküszöbölése érdekében a Be. 353. § (1) és (2) bekezdése alapján bizonyítást vett fel, melynek során beszerezte dr. P. S. nyilatkozatát. A szakértő mindenben egyetértett dr. D. D.-vel, s ezáltal az ítéletnek a szakvéleményen alapuló része teljes egészében megalapozottá vált.

Az ítélőtábla megállapította azt is, hogy a megyei bíróság eljárási szabályt sértett, amikor elmulasztotta a tárgyalásról a terhelt állama konzulátusának értesítését. A Be. 238. § (2) bekezdése értelmében ugyanis "A külföldi állampolgár vádlott ellen ...indult eljárás során lehetővé kell tenni, hogy a tárgyaláson a külföldi állampolgár államának konzuli tisztviselője ... jelen lehessen". Ennek érdekében a Be. 279. § (1) bekezdése alapján a bíróságnak értesítenie kellett volna a konzulátust.