BH 1981.8.303 Végszükség nem állapítható meg, ha a veszélyhelyzetet az elkövető szándékos magatartásával, öncsonkítási célzattal maga idézte elő [Btk. 30. § (1) bek., 229. § (1.) bek. 1979. évi 11. sz. tvr. 33. § (1) bek. b) pont, 8/1979. (VI. 30.) IM sz. r. 17., 18. §].

A terheltet a járásbíróság hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt mint visszaesőt 3 hónapi - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt a büntetésvégrehajtási intézetben szabadságvesztés büntetését töltötte.

A vádbeli napon a fegyelmi büntetésként magánzárkában tartózkodó terhelt közölte az egészségügyi bv. dolgozóval, hogy lázas beteg. A kapott lázmérő higanyos részét a szájába vette és megkérdezte, hogy annak kettéharapása és lenyelése esetén a magánelzárását félbeszakítanák-e. Az egészségügyi bv. őr azonnal értesítette a bv. törzsőrmestert az esetről, aki a helyszínre sietett. A lázmérőt időközben a terhelt kettéharapta. A bv. törzsőrmester felszólította a terheltet a hőmérő darabjainak kiköpésére, s mivel az nem engedelmeskedett, megragadta a nyakát, hogy így kényszerítse utasításának a teljesítésére. Ez az eljárás sem vezetett azonban eredményre, mivel a terhelt a lázmérő darabjait lenyelte, eközben pedig jobb kezével, kisebb erővel három alkalommal gyomor-, illetve oldal-tájékon megütötte a bv. törzsőrmestert.

A megyei bíróság a járásbíróság határozatát megváltoztatta és a terheltet az ellene emelt vád alól a Btk. 30. §-ának (1) bekezdésében meghatározott végszükség mint büntethetőséget kizáró ok miatt felmentette. A felmentést akként indokolta, hogy a megalapozott tényállás szerint a terhelt részére az adott helyzetben váratlan körülményt jelentett, hogy a bv. törzsőrmester a lázmérő lenyelését nyakának megszorításával akarta megakadályozni. A saját helyzetét ösztönösen védő és abból menekülni kívánó terhelt cselekménye az adott helyzetben indokolt volt, az általa okozott cselekmény pedig nem róható a terhelt terhére. Ilyen körülmények mellett végszükségben cselekedett, így a bűnössége nem állapítható meg.

A megyei bíróság ítélete ellen a terhelt felmentése miatt emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.

A megyei bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a terhelt végszükségben cselekedett. Ezt arra alapította, hogy a terhelt akkor került testi épségét veszélyeztető helyzetbe, amikor a sértett a nyakát megszorította.

A megyei bíróságnak ez az álláspontja azért téves, mivel a terhelt egészsége akkor volt közvetlen veszélyben, amikor a törött lázmérő higannyal telt végét abból a célból vette a szájába, hogy követelésének nem teljesítése esetén azt lenyeli. A bv. törzsőrmester éppen a terhelt által létesített veszélyhelyzet elhárítására törekedett, azért szorította meg a terhelt nyakát, hogy a hőmérő darabját és a köztudottan mérgező hatású higanyt kiköptesse vele.