BH 2023.9.224 A fogyasztóvédelmi törvény 47. § (9) bekezdése alapján kiszabható eljárási bírság összegének meghatározása során az Ákr. 77. § (3) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott szempontokat kell értékelni.

Az Ákr. 77. § (3) bekezdés b) pontjában szereplő, vagyoni helyzet és jövedelmi viszonyok értékelése során önmagában az érintett nettó árbevétele nem elegendő adat az értékeléshez.

Az eljárásjogi bírság kiszabásának célja elsődlegesen a helyes eljárásvitel kikényszerítése [2016. évi CL. törvény 77. § (Ákr.); 1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) 47. § (9) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes különböző közérzetjavító szolgáltatások és termékek értékesítésével foglalkozó vállalkozás.

[2] Az alperes 2020. november 5-én helyszíni hatósági ellenőrzést tartott a felperes által is értékesített termékeket forgalmazó egységben, majd 2020. november 11-én hivatalból közigazgatási hatósági eljárást indított a felperessel szemben.

[3] Az alperes az eljárás folyamán több tanút hallgatott meg, nyilatkoztatta többek között a felperes ügyvezetőjét is, és még az ügy érdemében hozandó döntését megelőzően, BP/2200/02548-2/2021. számú döntésében eljárási bírságot szabott ki a felperessel szemben, arra hivatkozva, hogy a felperes két alkalommal is valótlanul állította, hogy nem végez és nem végeztet állapotfelmérő tesztet. Az eljárási bírságot kiszabó végzéssel szemben felperes részéről benyújtott kereseti kérelem eredményeként a Fővárosi Törvényszék 103.K.700.694/2021/6. számú ítéletével az alperes végzését megsemmisítette, és az alperest új eljárásra kötelezte.

[4] A megismételt eljárásra adott útmutatásban előírta, hogy a tényállást teljes körűen fel kell tárni, meg kell állapítani, hogy a felperes nevében és megbízásából mikor és kik végeztek állapotfelmérést, az egyes bizonyítékokat pontosan megjelölve kell számba venni, és a végzés indokolásában számot kell adni arról, hogy a bizonyítékokban foglaltak hogyan támasztják alá a felperes tudomását arról, hogy az eljárás során tett, alperes szerint valótlan nyilatkozata megtételekor a nevében és megbízásából állapotfelmérést végeztek.

[5] Az alperes a megismételt eljárás eredményeként hozta meg 2022. július 4-én kelt, BP/2200/4291-4/2022. számú végzését, amelyben a felperest ismételten 700 000 forint eljárási bírság megfizetésére kötelezte.

[6] A végzés indokolása szerint az eljárási bírság kiszabásának jogalapját a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 47. § (9) bekezdése teremtette meg, mely szerint amennyiben a fogyasztóvédelmi hatóság felhívására a vállalkozás az adatokat nem közli, vagy valótlan adatokat közöl, vele szemben eljárási bírság kiszabásának van helye. Az alperes végzése indokolása szerint a felperes két alkalommal, 2020. december 10-én és 2021. február 11-én is nyilatkozott arról, hogy nem végez és nem végeztet állapotfelmérő tesztet, mely állítása valótlan volt. A határozat indokolása számba vette azokat a tanúvallomásokat, amelyek a felperes ezen két nyilatkozatát cáfolni látszanak. A végzés indokolása szerint az állapotfelmérő tesztek készítése a társaság által értékesített termékek eladásának ösztönzésére irányultak, valójában döntő többségében az állapotfelmérést követően tudott a felperes terméket értékesíteni. Ebből, illetve a tanúvallomásból, nyilatkozatokból következik, hogy az üzletben folyamatosan végeztek állapotfelméréseket.

[7] Az eljárási bírság összege meghatározásánál a végzés indokolása utalt az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 77. § (2) és (3) bekezdésére. Hangsúlyozta, hogy az eljárási bírság összegének meghatározása során a társaság vagyoni helyzetére volt figyelemmel, és a felperes nyilvánosan közzétett beszámolója alapján rögzítette, hogy 2020. október 1. és 2020. december 31. időszakra vonatkozó éves nettó árbevétele a felperesnek 96 469 000 forint volt, amely a KSH által, a 2-9 fős mikrovállalkozások nettó árbevétele átlagához képest közel kétszeres összeg, amelyet súlyosító körülményként értékelt. Rögzítette, hogy egy jelentősnek mondható nettó árbevétellel rendelkező vállalkozás felé elvárás, hogy a jogszabályi előírásokat betartsa. Ezért az eljárási bírságként kiszabható maximális összeg középértékét meghaladó bírság kiszabását tartotta indokoltnak, amelyet alkalmasnak vélt arra, hogy a felperest további jogsértésektől elrettentse.

A végzés indokolása szerint enyhítő körülményt figyelembe venni a felperessel szemben nem tudott, mert bár a felperessel szemben ugyanezen tényállás alapján eljárási bírság kiszabására nem került sor, de alapvető elvárás a felperessel szemben, mint valamennyi vállalkozással szemben is, hogy ne adjon okot magatartásával eljárási bírság kiszabására és működjön együtt a hatóságokkal.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[8] A felperes keresetében elsődlegesen a végzés hatályon kívül helyezését vagy megsemmisítését, másodlagosan az eljárási bírság 50 000 forintra történő leszállítását kérte.

[10] A kereset szerint a mérlegelési jogkörben hozott döntés indokolása sérti az Ákr. 81. § és 77. § rendelkezéseit. Jogsértőnek nevezte, hogy az alperes semleges tényezőként értékelte azt a körülményt, hogy a felperessel szemben korábban nem szabott ki eljárási bírságot. Kirívóan okszerűtlennek értékelte azt az érvelést, hogy a felperes vagyoni helyzetét kimagaslónak nevezte a szektorból, állította, hogy a nettó árbevétel nem tükrözi ténylegesen a vagyoni helyzetet, többek között azért sem, mert a felperes számos megbízottal teljesítési segéddel dolgozik, amely hozzájárul ahhoz, hogy nagyobb forgalmat tud lebonyolítani alacsony számú munkaerővel.

[11] A kereset szerint az alperes a bírság kiszabása során összekeverte a nettó árbevétel és a vagyoni helyzet fogalmát. Érvelése szerint az Fgytv. 47/C. § (2) bekezdése bár tartalmaz az előző üzleti év figyelembevételére vonatkozó jogi iránymutatást, ezt a jogszabályhelyet azonban az anyagi jogi bírság kiszabásakor kell alkalmazni, az eljárási bírság kiszabása során csak az Ákr. 77. § (3) bekezdés a)-c) pontjai vehetők figyelembe. A kereset ezért az indokolást kirívóan okszerűtlennek értékelte, rögzítve, hogy ezzel megsértette az alperes indokolási kötelezettségét is.

[17] Az alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását indítványozta.

A jogerős ítélet

[21] A közigazgatási bíróság 2022. november 17-én kelt ítéletével a felperes keresetét mint alaptalant elutasította, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva.

[22] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy egyrészt az alperes eleget tett megismételt eljárásában a korábbi közigazgatási bírósági ítélet útmutatásának, azaz az Ákr. 123. § (1) bekezdés f) pontja szerinti semmisségi ok nem áll fenn. Másrészt rögzítette, hogy nem sértette meg az eljárás megindítására vonatkozó szabályokat sem az alperes, ugyanis a bíróság megsemmisítő döntése nyomán megismételt eljárás egységes eljárásként kezelendő, és a megismételt eljárásra vonatkozóan az Ákr. nem ír elő ismételt értesítési kötelezettséget.