A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20249/2008/7. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 207. §]

Pfv.II.20.249/2008/7.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd által képviselt felperesnek a személyesen eljárt I. r., valamint a II. r. alperesek ellen házassági vagyonjogi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 14.P.102.788/2006. számon megindított és a Fővárosi Bíróság 50.Pf.632.636/2007/3. számú ítéletével befejezett perében az említett számú jogerős határozat ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2008. szeptember 2. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 600.000 (hatszázezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az elsőfokú bíróság útján megkeresni rendeli a Körzeti Földhivatalt, hogy az ingatlanon feljegyzett felülvizsgálat tényét törölje.

I n d o k o l á s

A peres felek 1988. június 11-én kötöttek házasságot, életközösségük 2002. júliusában megszűnt, ekkor a felperes az utolsó házastársi közös lakásból elköltözött.

Még az életközösség fennállása alatt, 1994. június 1-jén az I. r. alperes mint vevő, megvásárolta az R. utcai családi házas ingatlant 3.100.000 forint vételárért, tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba 1/1 arányban vétel jogcímén bejegyzést nyert. Az adásvételi szerződést követően egy hét múlva, 1994. június 8-án a felperes és az I. r. alperes ügyvéd által ellenjegyzett házassági vagyonjogi szerződést kötött. A szerződés 2. pontjában megerősítették az 1994. június 1-jén kelt adásvételi szerződésben foglaltakat. A szerződés 3. pontja rögzítette, hogy az I. r. alperes az ingatlant milyen pénzeszközökből vásárolta meg. A vagyonjogi szerződés 4. pontja értelmében az I. r. alperes tulajdonába került ingatlan az ő különvagyonát képezi, azzal, hogy a felek kizárták etekintetben a Csjt. 27. §-ában foglalt vagyonközösségi szabályok alkalmazását.

A felperes és az I. r. alperes házasságát a bíróság 2004. április 7-én jogerős részítéletével felbontotta. A perben a felperes a házastársi közös vagyon megosztása iránti keresetet is előterjesztett, melyet a részítélet jogerőre emelkedését követően a II. r. alperesre is kiterjesztett, és annak megállapítását kérte, hogy a perbeli, R. utcai ingatlan a felperes és az I. r. alperes 1/2-1/2 arányú közös tulajdonát képezi. A II. r. alperest pedig, akinek az ingatlanon végrehajtási joga áll fenn, annak tűrésére kérte kötelezni, hogy 1/2 tulajdoni hányada az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. Ezzel összefüggésben a felperes a házassági vagyonjogi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte, három jogcímen is. Hivatkozott arra, hogy a szerződés a Ptk. 207. § (6) bekezdésének értelmében színlelt, a házastársak között fedezetelvonó szerződés született, ugyanis a felperesnek, aki korábban egy gmk. tagja volt, nagyösszegű APEH követeléstől kellett tartania, ezért a házastársak magánvagyonuk kimentése érdekében - ügyvéd tanácsára - kötöttek házassági vagyonjogi szerződést. A felperes arra is hivatkozott, hogy a szerződés semmis, a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésébe ütközik, mivel sérti a Csjt. 27. § (1) bekezdésében foglaltakat. Ezen túlmenően azt is állította, hogy a szerződés a jó erkölcsbe ütközés okán is semmis.

A perben a felperes bizonyítani kívánta, hogy az ingatlan megvásárlásának fedezetéül a házastársak közös vagyona szolgált, az I. r. alperesnek a vétel időszakában különvagyona nem volt.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, állította, hogy az adásvételi, valamint a házassági vagyonjogi szerződés mindenben megfelel a valóságnak, a házastársak közös akaratát tükrözi. A szerződések tehát nem voltak színleltek, figyelemmel arra, hogy a felperesnek nem állt fenn az APEH-hel szemben köztartozása, mely fedezetelvonó szerződés megkötését motiválta volna. A II. r. alperes a kereset teljesítését - a bizonyítás függvényében - nem ellenezte.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtettek szerint elsősorban azt vizsgálta, hogy a vagyonjogi szerződés színlelt volt-e vagy sem. Amennyiben igen, az I. r. alperes tartozott volna bizonyítani a Pp. 164. § alapján, hogy az adásvételi szerződésben foglaltak ennek ellenére valós tartalmúak, mivel az ingatlan vételére a különvagyonából került sor.

A bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes nem igazolta azt az állítását, hogy a házastársak akarata nem irányult valódi szerződéskötésre, a vagyonjogi szerződés valójában fedezetelvonó szerződés. Az alperes kifejezett és következetes tagadásával szemben e körben a bizonyítási teher a felperesen nyugodott, aki a szerződés fedezetelvonó voltára vonatkozóan önmagának is több alkalommal ellentmondó nyilatkozatot tett, nem tudta pontosan meghatározni, hogy mikor lépett ki a gmk-ból, milyen összegű várható adótartozás fenyegette volna. A felperes által bejelentett tanúk, akik ugyancsak tagjai voltak a gmk-nak, ellentmondásos vallomást tettek, egymással és a felperes előadásával szemben is különbözőképpen nyilatkoztak.

A felperes a házassági vagyonjogi szerződés alapjául szolgáló adásvételi szerződést a Ptk. 235. § (2) bekezdése alapján megtámadhatta volna, erre azonban nem került sor, ellenkezőleg: a felperes a házassági vagyonjogi szerződés megkötésével az adásvételi szerződést megerősítette.