A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10082/2008/4. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 221. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Tallián Blanka

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.1570/2004/13., Kúria Mfv.10826/2006/3. (BH 2008.1.27), Pécsi Törvényszék Mf.20866/2007/4., *Kúria Mfv.10082/2008/4.*

***********

Mfv.I.10.082/2008/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Meggyes Attila ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Gremsperger Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt a Pécsi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.1570/2004. szám alatt megindított és másodfokon a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.866/2007/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán

a 2009. január 28. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.866/2007/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek

- tizenöt nap alatt - 20.000 /húszezer/ forint és 4.000 /négyezer/ forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 132.700 /egyszázharminckettőezer-hétszáz/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s :

A felperes keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását, valamint tanulmányi támogatás visszafizetése alóli mentesítését kérte.

A Pécsi Munkaügyi Bíróság 2.M.1570/2004/13. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezért az 2005. június 28-ával szűnt meg. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér, felmondási időre járó átlagkereset, négy havi átlagkeresetnek megfelelő összegű kárátalány, valamint perköltség megfizetésére. A bíróság hatálytalanította az alperes tanulmányi támogatás visszafizetésére vonatkozó fizetési felszólítását, egyebekben a keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes területvezetői munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 2003. szeptember 1-jén tanulmányi szerződést kötött a P. T. F. T. személyügyi szakán folytatott tanulmányai és a diploma megszerzése céljából. A felek között kialakult konfliktust követően a munkaszerződés közös megegyezéses módosítására nem került sor, a tanulmányi szerződés módosításához, illetve annak felbontásához a felperes nem járult hozzá. Az alperes 2004. szeptember 2-án szüntette meg a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással, az előző napon tartott belső ellenőrzés által feltárt hibákra hivatkozással. Eszerint a felperes munkaköri leírása ellenére elmulasztotta ellenőrizni a W. U. tevékenység tranzakcióit; külföldi utas részére történő áfa kifizetés bizonylatait nem ellenőrizte, elmulasztotta vizsgálni a jelenléti íveket és elvégezni az árfolyam-analízist. A rendkívüli felmondás utalt arra is, hogy a felperes 2004. június 21-én írásbeli figyelmeztetésben részesült, amely a rendkívüli felmondást is alátámasztja. Az alperes felszólította a felperest 230.000 forint tanulmányi támogatás nyolc napon belüli visszafizetésére.

Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárást követően nem talált olyan kötelezettségszegést, amely a rendkívüli felmondást megalapozhatta volna. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.046/2006/4. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest elmaradt munkabér címén terhelő marasztalás összegét leszállította, egyebekben az ítéletet indokolásbeli módosítással helybenhagyta. Ebben kifejtette, hogy a munkáltató eljárása az Mt. 4. §-ába ütközik, jogellenes, és az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását vonja maga után. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elszámolás során a munkaügyi bíróság helytállóan vette alapul az átlagkereset összegét.

Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.826/2006/3. számú végzésével a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes támadta fellebbezéssel, amelyben az Mt. 4. §-ának megsértésére nem hivatkozott, a felperes fellebbezést nem terjesztett elő, és még fellebbezési ellenkérelmében sem utalt a rendeltetésszerű joggyakorlás megsértésére. Ebből következően a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon hivatkozott az Mt. 4. §-ában foglaltakra, ugyanakkor eltérő jogi álláspontja miatt nem vizsgálta a fellebbezésben írtakat a rendkívüli felmondás indokait illetően.

A megismételt eljárást követően a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.866/2007/4. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatta, és az alperest elmaradt munkabér címén terhelő marasztalás összegét 1.496.088 forintra leszállította. Kötelezte az alperest perköltség, illetve illeték fizetésére.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint helyesen állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a felperes a perben bizonyította, miszerint a W. U. tevékenység tranzakcióinak ellenőrzését elvégezte a vizsgált időszakban. A rendkívüli felmondásnak az az indoka, hogy ennek hiányát a felperes terhére rótta, nem valós. A külföldi utas részére történő áfa kimutatás bizonylatainak ellenőrzését valóban nem a felperes, hanem az értéktáros végezte el a korábbi gyakorlatnak megfelelően, ezt azonban az alperes korábban nem kifogásolta. A jogerős ítélet utalt az alperes utasításában foglaltakra, amely az árfolyam ellenőrzésre vonatkozott. Az utasítás tartalmából azonban az tűnik ki, hogy a helyettesnek nem az árfolyam-analízist, hanem annak ellenőrzését kellett elvégeznie. Ezért téves a rendkívüli felmondásnak az a hivatkozása, hogy a felperes elmulasztotta az árfolyam-analízis elvégzését, mert ez nem volt munkaköri kötelezettsége. Ugyanakkor a jogerős ítélet szerint aggály nélkül meg lehetett állapítani, hogy a felperes 2004. szeptember 1-jéig terjedő időszakban nem megfelelően tett eleget a jelenléti ívek (bérszámfejtés) ellenőrzésével kapcsolatos feladatainak. A munkavállaló azonban 2004. július 1-jétől látta el ezen munkakörét. A vizsgált időszak olyan szűk határú volt, hogy az erre az időre elkövetett kötelezettségszegés jelentős mértékűnek, és így olyan súlyúnak sem tekinthető, ami egymagában jogszerű indoka lehetett a munkaviszonya rendkívüli felmondással történő megszüntetésének, még akkor sem, ha a munkáltató korábban más mulasztás miatt újabb kötelezettségszegés esetére kilátásba helyezte a rendkívüli felmondást. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az Mt. 100. § (6) bekezdése szövegéből nem következik, hogy a munkavállalónak elmaradt munkabér címén csupán a személyi alapbére járna, ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az átlagkereset összegét.