A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35316/2010/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 4. §, 16. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 108. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

Kfv.V.35.316/2010/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Molnár Angelika ügyvéd által képviselt felperesnek a Baghyné dr. Szeleczki Zsuzsanna jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-magyarországi Regionális Főigazgatóság alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2010. április 28. napján kelt 14.K.20.204/2010/8. számú ítélete ellen az alperes által 11. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 14.K.20.204/2010/8. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 200.000 /azaz kettőszázezer/ forint elsőfokú és 100.000 /azaz százezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 900.000 /azaz kilencszázezer/ forint kereseti és 1.337.000 /azaz egymillió-háromszázharminchétezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél 2003-2007. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedő vizsgálat eredményeként a 2009. szeptember 30. napján kelt 1953979377 számú határozatával a felperest összesen: 22.283.193 Ft adókülönbözet, 11.141.136 Ft adóbírság, és 8.709.012 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. december 8. napján kelt 2279206091 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az élelmiszer jellegű vegyes-kereskedelemmel foglalkozó felperes által előtárt adatokból számítható alacsony, illetve negatív haszonkulcs, valamint a vállalkozás folyamatos vesztesége be nem vallott bevételre utaltak, ezért a revízió az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 108.§ /3/ bekezdés c./ pontja alapján az árbevétel, illetve az annak alapján fizetendő általános forgalmi adó /áfa/ alapjának meghatározására helytállóan becslést alkalmazott. A becslés eredményeként jelentkező különbözet /árbevétel növekedés összege/ a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény /a továbbiakban: Szja tv./ 4.§-ának /2/ bekezdése értelmében az adózó bevételének és vállalkozói kivétnek minősül, mivel az a vállalkozó nyilvántartásaiban nem jelent meg, azt az adózó a vállalkozásból kivonta, és vélelmezhetően magáncélra felhasználta. A vállalkozói kivét a vállalkozói jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelem az Szja tv. 16.§ /4/ bekezdése alapján. Az elsőfokú hatóság az árbevétel növekedés összegével = vállalkozói kivéttel megnövelte az adózó vallott vállalkozói kivétjének összegét, és a megnőtt összevonás alá eső jövedelem után számított adót állapított meg. A felperes becsült bevételét az áfa bevallásaiban szerepeltetett bevételek arányában osztotta meg a revízió az egyes bevallási időszakok között, és terhére a vállalkozói kivét módosított összege miatt vállalkozói, egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulékot állapított meg.

A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának a megváltoztatását, és fizetési kötelezettségei törlését, másodlagosan az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az Szja tv. 16.§ /4/ bekezdése, 49/B.§ /1/ bekezdése, 49/C.§ /1/ bekezdése, 68.§-a helyes értelmezése és alkalmazása esetén vállalkozói kivétként nem értékelhető a becsült árbevétel és ennek kapcsán a becsült költség különbözete, mivel az kizárólag a vállalkozó által elért eredményt módosíthatja a bevallásban szerepeltetett adathoz képest. Amennyiben a vállalkozó a bevétel-költség becslése nyomán eredményt érhetett volna el, úgy azt az adóhatóság, mint vállalkozói jövedelmet, és mint vállalkozói osztalékot adóztathatta volna meg.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint az adóhatóság az Art. 108.§ /1/-/4/ alapján helytállóan alkalmazott becslési eljárást, amelynek módszerét a felperes nem kifogásolta. Az adóhatóság a továbbiakban akkor járt volna el jogszerűen, ha az Art. 97.§ /6/ bekezdését alkalmazva figyelembe veszi azt, hogy a felperesnek elsődlegesen a veszteségeit kell valamiből finanszíroznia, amely után megmaradó becsült többlet árbevétel tekinthető vállalkozói kivétnek. A veszteség érintetlenül hagyásával a teljes többlet árbevétel vállalkozói kivétként értékelése az elsőfokú bíróság szerint sérti az Art. 97.§ /6/ bekezdését, 108.§ /1/ bekezdését. A megismételt eljárásban az adóhatóságnak vizsgálnia kell, hogy a felperes a vállalkozásának a veszteségeit miből finanszírozta, amely alapján határozható meg a vállalkozói kivét összege.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Szja tv. 16.§ /16 és /4/ bekezdései, 49/A.§ /1/ és /7/ bekezdései, 49/C.§ /1/ bekezdése, az Art. 97.§ /6/ bekezdése, 108.§ /1/ bekezdése téves értelmezésével és alkalmazásával jogsértő ítéletet hozott.

A felperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.