BH 1995.12.690 A lakott területen a főútvonalon jelentős sebességtúllépéssel haladó személygépkocsi vezetőjének a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatti felelőssége megállapítható, ha a védett útvonalra szabálytalanul ráhajtó kerékpárost halálra gázolja, de a megengedett legnagyobb sebességgel haladása esetén vagy azt csekélyebb mértékben túllépve a balesetet a gépkocsi megállításával elháríthatta volna [Btk. 187. § (2) bek. b) pont, KRESZ 3. § c) pont, 26. § (1) bek. a) pont IV. tétel].

A kerületi bíróság az 1994. február 3-án kelt ítéletével a terheltet a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt az ellene emelt vád alól felmentette, egyidejűleg a bíróság megállapította, hogy a terhelt elkövette a sebességkorlátozás jelentős túllépésének szabálysértését, és ezért őt 10 000 forint pénzbírsággal sújtotta azzal, hogy azt meg nem fizetése vagy behajthatatlansága esetén 100 forintonként kell egy-egy napi elzárásra átváltoztatni.

A másodfokú bíróság az 1994. szeptember 22-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt 1993. május 21-én 19 óra 10 perc tájban az egyik ismerőse tulajdonában levő személygépkocsival közlekedett a város belterületén, és mintegy 84-92 km/óra sebességgel közelítette meg a főútvonalon haladva az útkereszteződést. A baleset helyszíne közelében a lakott területen a főútvonal egyenes vonalvezetésű, hibátlan aszfaltburkolatú; a megengedett legnagyobb sebesség 50 km/óra. A baleset helyén és idején az út- és látási viszonyok kifogástalanok voltak.

A terhelttel azonos időben közlekedett kerékpárján a 16 esztendős sértett, aki a főutat keresztezve kívánta folytatni az útját. A főútvonal kereszteződése előtt "Elsőbbségadás kötelező" jelzőtábla van elhelyezve, a jelzőtábla oszlopától 300 m zavartalan rálátás nyílik a főútvonalra abba az irányba, amelyből a terhelt személygépkocsija érkezett. A sértett a jelzőtábla jelzését figyelmen kívül hagyva, kellő körültekintés nélkül, folyamatosan haladva, a terhelt haladási irányához képest balról érkezve behajtott a kereszteződésbe.

A terhelt a kereszteződés előtt mintegy 40 m-re haladt, amikor a sértettet észlelte, és látta, hogy az sebességére és folyamatos közlekedésére tekintettel a kereszteződés előtt már nem tud megállni. Ebben a pillanatban a sértett a kereszteződéstől mintegy 2-4 m-re volt. A terhelt nyomban vészfékezést alkalmazott, ennek ellenére a sértettet - aki a kereszteződésben 5,6 m utat tett meg - mintegy 65-72 km/óra sebességgel elütötte.

A baleset következtében a sértett olyan súlyos koponyasérüléseket szenvedett, hogy a kórházba szállítás közben, a mentőautóban meghalt.

A terhelt gépkocsijának a féktávolsága az adott sebesség mellett 64,5 m volt. A gépkocsi a sértett észlelésének helyétől az ütközési pontig még 65,4 km/óra sebesség mellett is megállítható lett volna. Ilyen vagy ennél kisebb sebességgel haladás esetén a terhelt a balesetet, a sértett elütését elkerülhette volna.

A sértett kerékpárja 20 km/óra haladási sebesség mellett, az elsőbbségadásra felkészülve és a gépkocsi objektív észlelhetősége pillanatában fékezve a közlekedési jelzőtábla vonalában megállítható lett volna. Ugyancsak megállítható lett volna a kerékpár az ütközési pont előtt akkor is, ha a sértett felkészületlenül, de a kényszerű jobbra tekintés és észlelés pillanatában fékezni kezd.

A másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a legfőbb ügyész nyújtott be felülvizsgálati indítványt 1994. december 12-én. Az indítványban kifejtett álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette a büntető anyagi jog szabályait akkor, amikor az elsőfokú bíróság felmentő ítéletét helybenhagyta. Ezért indítványozta a másodfokú bíróság határozatának a hatályon kívül helyezését és új eljárásra utasítását.