BH 2002.5.171 Jogos védelmi helyzetre eredményesen nem hivatkozhat az az elkövető, aki a verekedésre való kihívást elfogadva, két ízben hasba szúrja az őt kihívó személyt, akinek az életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg [Btk. 29. § (1) bek., 166. § (1) bek.].

A megyei bíróság a 2000. március 30-án meghozott ítéletével az I. r. vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 7 évi börtönbüntetésre és 8 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. vádlottat súlyos testi sértés bűntette miatt 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlottak között 1997. június 27-én este a községben a kocsma előtt veszekedés keletkezett, a II. r. vádlottnak azt a kihívását, hogy verekedjenek meg, az I. r. vádlott elfogadta. A verekedés során a II. r. vádlott egy rúgással eltörte az I. r. vádlott bal karjának az orsócsontját, a gyengébb testalkatú I. r. vádlott pedig késsel legalább közepes erővel kétszer hasba szúrta a II. r. vádlottat, és kisebb erővel a hátán is megszúrta.

Mindkét hasszúrás közvetlenül életveszélyes, az orsócsonttörés pedig 8 napon túl gyógyuló volt.

Az ítélet ellen a vádlottak és védőik felmentésért, illetve enyhítésért fellebbeztek; a legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.

Az elsőfokú bíróság az ügyet a lehetséges mértékben felderítette, a tárgyaláson megvizsgált minden bizonyítékot, amely beszerezhető volt, és ennek eredményeként rendelkezésére állt annyi bizonyíték, amely az ügy egyértelmű elbírálását lehetővé tette.

Jellemző volt a bizonyítás anyagára, hogy a lényeges tényekről nagyobb részben eltérő vallomások hangzottak el, és a vallomások egy része önmagában is ellentmondásos volt. Ebben a helyzetben a bíróság a tényállást a lényeges tények alapján részekre tagolta, és részenként vizsgálta meg az arra vonatkozó bizonyítékokat, ezek közül pedig azokat fogadta el hitelesnek, amelyek az objektív jellegű orvosi szakvéleménnyel jobban összhangban álltak, vagy amelyeket más bizonyítékok is megerősítettek, majd a hitelesnek ítélt bizonyítékokból megállapított tényeket összegezve állapította meg a tényállást. Ez a módszer az adott helyzetben megfelelt a logika szabályainak, és alkalmas volt az eljárásjogilag helyes tényállás megállapítására.

A tényállás megfelel az elfogadott bizonyítékoknak, és tartalmazza mindazokat a tényeket, amelyekre az ügy elbírálásához szükség van; az ítélet tehát megalapozott, a tényállást a másodfokú eljárásban nem lehet megváltoztatni.

Az irányadó tényállás alapján a vádlottak bűnösségének a megállapítása és a cselekményeik minősítése törvényes, és az erre vonatkozó jogi indokolás is helytálló.

Az I. r. vádlott védője arra hivatkozott, hogy a vádlott a saját testi épségének a védelmében szúrta meg az őt jogtalanul támadó II. r. vádlottat, ezért jogos védelmi helyzetben volt. A védő azonban figyelmen kívül hagyta, hogy az ítéleti tényállás szerint az I. r. vádlott a II. r. vádlott verekedésre szóló kihívását lényegében elfogadta.

Nem vitatott tény, hogy az I. r. vádlott a kocsma ajtajánál a járdán állt, amikor a II. r. vádlott verekedés szándékával az úttesten közeledett. Akkor lenne esetleg alapja a jogos védelmi helyzetre hivatkozásnak, ha az I. r. vádlott a helyén marad, s ott éri őt a II. r. vádlott támadása. A tényállás szerint azonban - s ez a ténymegállapítás elsősorban az érdektelen tanú vallomásán alapszik - az I. r. vádlott lelépett a járdáról, és kiment a közeledő II. r. vádlott elé az úttestre. Ezt a tényt egyébként a helyszíni szemle során készített fénykép is igazolja, mivel látható hogy a vérnyom a kocsma ajtajától több méterre, az úttest közepén volt, következésképpen a szúrás is itt történt.