BH 1958.7.1985 A tanú észleletein alapuló vallomását el kell határolni a következtetésekre, vagy túlnyomóan következtetésekre alapított előadásától.

A tanúvallomás annyiban közvetlen alapja tényállás megállapításának, amennyiben a tanú észleleteit mondja el. Ami ezen túlmegy, az már következtetés, mégpedig vagy a bíróság következtetése, vagy a tanú következtetése. A bíróságnak a tanú kihallgatása során gondosan kell ügyelnie arra, hogy a tanú észleleteit a tanú következtetéseitől elválassza. Amennyiben a tanú nem észleleteket, hanem következtetéseket foglal a vallomásába, a tényállás felderítése szempontjából ennek is lehet jelentősége. A bíróságnak ebben az esetben azonban kötelessége a tanúval tisztázni, hogy melyek azok az észleletek, amelyekre a következtetését alapítja, ezután a bíróságnak magának kell a tanú által mondott következtetést elvégeznie, ennek során vagy elfogadja a tanú következtetését, vagy elveti azt.

A tanú nem ellenőrzött következtetésének "tanúvallomásként" való egyszerű elfogadása azonban törvénysértő.

A tanú arról tett vallomást, hogy a terhelt részéről egy harmadik személlyel "folytatott telefonbeszélgetést hallott. A művi továbbítás torzítja az élő beszédet, különösen vonatkozik ez a telefonra, olyan vonalon, mint a kérdéses MÁV vonal, ahol a különböző egyidejű beszélgetések gyakran egyszerre hallatszanak.