PK 299. szám

[1]I. A volt közös lakás elhagyására kötelezett házastárs - szerződés vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - elhelyezésre nem tarthat igényt.

II. A lakás elhagyására kötelezett házastársat megillető ellenérték megállapítása során figyelemmel kell lenni a távozó házastárs méltányos lakásigényére.

I. A Csjt. 31/B. §-ának (1) bekezdése értelmében a házasság felbontása esetén a bíróság a házastársak egyikének vagy mindkettőjüknek tulajdonjoga vagy bérleti joga alapján használt lakás használatáról rendelkezhet. Az ítélkezési gyakorlat a rendezés lehetőségét kiterjesztette a házastársak vagy egyikük haszonélvezetében, illetőleg haszonbérletében lévő lakásokra is.

Ha a fentiek szerint értelmezett közös lakás használatának megosztására a házasság felbontása során nincs lehetőség, a bíróság a Csjt. 31/B. §-ának (3)-(5) bekezdéseiben foglaltak szerint az egyik házastársat a lakás kizárólagos használatára jogosítja fel. Ilyen döntést eredményez, ha a házastárs korábbi magatartására figyelemmel a közös használat a másik házastárs vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével jár (szubjektív oszthatatlanság). Az ilyen okból a lakás elhagyására kötelezett házastárs az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Megtörténhet azonban, hogy valamelyik házastárs - bár felróható magatartást nem tanúsított - pusztán amiatt lesz köteles a lakás elhagyására, mert annak megosztását a lakás alapterülete, alaprajzi beosztása vagy helyiségeinek száma még műszaki átalakítással sem teszi lehetővé, vagyis a lakás objektív okból oszthatatlannak minősül és lakáscsere elrendelésére [Csjt. 31/B. § (6) bek.] sincs mód.

A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lt.) 31. §-ának (3) bekezdése csak önkormányzati bérlakás esetén rendelkezik arról, hogy annak a volt házastársnak az elhelyezéséről, akit a bíróság saját elhelyezési kötelezettség kimondása nélkül kötelezett a lakás elhagyására, az önkormányzat gondoskodik. Ha a házastársi közös lakás nem önkormányzati bérlakás, jogszabály nem szól arról, hogy a lakás elhagyására kötelezett házastárs - a bennmaradó házastárs vagy más személy (szerv) részéről - elhelyezésre tarthat-e igényt.

A kizárólagos használatra feljogosított házastárs a Csjt. 31/C. §-a szerint arra köteles, hogy a távozó házastárs részére a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részét megfizesse. A térítés a lakásból távozó házastársat a Csjt. 31/C. §-ának (1) bekezdésében foglalt általános szabály szerint minden esetben megilleti, függetlenül attól, hogy a közös lakás valamelyik házastárs önálló bérlete vagy a házastársak közös bérleménye. Ilyen szabályozás mellett nem lenne semmilyen ésszerű indoka annak, hogy a közös lakásban bennmaradó házastársat ezenfelül még a távozásra kötelezett házastárs elhelyezése is terhelje, különös tekintettel arra, hogy nincs olyan családjogi vagy lakásügyi jogszabály, amelyből az elhelyezési kötelezettség levezethető lenne. Ebből következik, hogy - eltérő megállapodás hiányában - a lakás elhagyására kötelezett házastárs elhelyezésére a lakás kizárólagos használatára feljogosított házastárs nem kötelezhető.

Nincs olyan jogszabály sem, amely szerint a házasság felbontása esetén a nem önkormányzati közös bérlakás elhagyására kötelezett házastárs elhelyezését más személynek vagy szervnek (bérbeadónak vagy a lakással rendelkező szervnek) kellene biztosítania.

Az előzőekből következik, hogy a nem önkormányzati közös lakás elhagyására kötelezett házastárs elhelyezésre jogszabály alapján - nem tarthat igényt.

II. A Csjt. 31/C. §-ának már említett (1) bekezdése szerint a lakásból távozó házastárs a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részére jogosult.

A Csjt. 31/C. §-ának (2) bekezdése rendelkezik a lakáshasználati jog ellenértékének mértékéről, a (3) bekezdés pedig kimondja, hogy a távozó házastárs a használati jog ellenértékének arra a részére tarthat igényt, amely őt a visszamaradt volt házastársra és a lakáshasználatra jogosult gyermekek számára figyelemmel, arányosan megilleti.

A törvény bérlakás esetén a lakáshasználati jog ellenértékének csupán legalacsonyabb mértékét határozza meg: rendelkezése szerint az legalább a hasonló önkormányzati bérlakásra - a bérleti szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése esetére - az önkormányzat rendeletében meghatározott pénzbeli térítés mértékének megfelelő összeg, függetlenül attól, hogy a távozó házastárs milyen lakásba költözik. Nincs tehát akadálya annak, hogy a bíróság az ellenértéket ennél magasabb összegben, annak mérlegelésével állapítsa meg, hogy az adott helységben a távozásra kötelezett házastárs méltányos lakásigénye ténylegesen milyen összegből elégíthető ki. E mérlegelés során a méltányos lakásigény megállapításánál értékelendő, ha a távozásra kötelezett házastárs nem tanúsított felróható magatartást, és a kiürítésre kötelezésnek kizárólagos oka a használat megosztásának objektív kizártsága vagy egyéb olyan személyes körülmény (pl. betegség), amely egyik félnek sem róható fel.

A távozásra kötelezett házastárs méltányos lakásigényét befolyásolja az is, hogy milyen lakásból kell eltávoznia (alapterület komfortfokozat, felszereltség, műszaki állapot stb.). Jelentősége van annak, hogy az a lakás, amelyet el kell hagynia, valamelyik házastárs önálló bérlete vagy a házastársak közös bérleménye [Csjt. 31/C. § (3) bek.].

A bíróságnak figyelmet kell fordítania a nem önkormányzati bérlakásban bennmaradó házastárs lakáshasználati jogát kedvezőtlenül befolyásoló tényezőkre is, pl. arra, hogy az ilyen lakáson fennálló bérleti jogviszonyt a bérbeadó bizonyos esetekben cserelakás felajánlása nélkül is felmondhatja; más személynek a lakásba való befogadása, tartási szerződésnek a lakásbérleti jogviszony folytatása ellenében való megkötése és a lakásbérleti jogviszony folytatása pedig az önkormányzati bérlakáshoz képest nehezített. Jelentős mértékben érintheti a távozásra kötelezett házastárs méltányos lakásigényét, ha határozott időre szóló lakásbérleti jog alapján használt közös lakásból kell távoznia. A nem önkormányzati bérlakások esetén jelentkező említett hátrányok az ilyen lakások használati jogának vagyoni értékét és ezáltal a távozó házastársnak járó térítést nagymértékben csökkenthetik.

Ezekben az esetekben a Csjt. 31. §-a (5) bekezdésének megfelelő alkalmazásával állapítható meg a bennmaradó és távozó volt házastársak szempontjait arányosan és méltányosan kifejezésre juttató ellenérték mértéke.

Mindezek egybevetésével kell a bíróságnak meghatároznia azt az összeget, amelyet lakáshasználati jog ellenértékeként a lakás elhagyására kötelezett házastársnak járó térítés alapjaként figyelembe vesz, s döntenie abban a kérdésben, hogy annak összege mennyiben térjen el a Csjt. 31/C. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mértéktől.