62007FJ0126_SUM[1]

A Közszolgálati Törvényszék (harmadik tanács) 2008. november 4-i ítélete. Isabelle Van Beers kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Közszolgálat - Tisztviselők - Előléptetés. F-126/07. sz. ügy

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2008. november 4.

F-126/07. sz. ügy

Isabelle Van Beers

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Közszolgálat - Tisztviselők - Előléptetés - Igazolási eljárás - A 2006. évi eljárás - Az előzetesen kiválasztott tisztviselők listájára történő felvétel mellőzése - A személyzeti szabályzat 45a. cikke"

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben I. Van Beers lényegében a Bizottság 2007. március 29-i határozatának megsemmisítését kéri, amely határozatban az a 2006. évi igazolási eljárásban elutasította a felperes igazolás iránti pályázatát.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1. Tisztviselők - Igazolási eljárás - A pályázók előválogatása - Szempontok - Az intézmények mérlegelési jogköre

(Személyzeti szabályzat, 45a. cikk)

2. Tisztviselők - Igazolási eljárás - A pályázók előválogatása - Szempontok - Minimumkövetelményként meghatározott asszisztensi besorolási fokozatban eltöltött bizonyos szolgálati időt előíró általános végrehajtási rendelkezések

(Személyzeti szabályzat, 45a. cikk; XIII. melléklet, 1. cikk, 4. cikk, h) pont, és 8. cikk, (1) bekezdés)

1. A személyzeti szabályzat 45a. cikkének szövegéből és szerkezetéből egyértelműen kitűnik, hogy az két típusú szemponttól teszi függővé az igazolásra pályázók előválogatását: az egyik típus magához a pályázóhoz kapcsolódik, és az éves szakmai előmeneteli jelentéseit, valamint a végzettségi és képzési szintjét jelenti; a másik típus a szolgálat érdekein alapul. Az egyes intézmények feladata, hogy általános végrehajtási rendelkezésekben pontosítsák e szempontokat. Következésképpen az intézmények jogosultak először is adott esetben részletesebben meghatározni a magához a pályázóhoz kapcsolódó szempontokat, majd pontosítani azt az értelmet, amelyet a "szolgálat érdekeinek" kívánnak tulajdonítani, és esetleg bevezethetnek olyan szempontokat, amelyek kifejezetten ezen érdekek kielégítését célozzák, továbbá mérlegelési jogkörükben eljárva összekapcsolhatják e szempontokat a pályázóhoz kötődő szempontokkal.

Következésképpen nem sérti a személyzeti szabályzat 45a. cikkét az az intézmény, amely általános végrehajtási rendelkezésekben egyrészt minimumkövetelményként meghatározott asszisztensi besorolási fokozatban eltöltött, a tisztviselő végzettségi és képzettségi szintje szerint változó minimális szolgálati időt ír elő, másrészt, másrészt pedig megköveteli, hogy az öt legutóbbi értékelő jelentés közül három igazolja, hogy a tisztviselő rendelkezik a tanácsosi feladatok végzéséhez szükséges képességekkel, mivel e két feltétel csupán egyértelművé teszi a személyzeti szabályzat 45a. cikkének tartalmát, különösen a "szolgálat érdekei" tekintetében, kihasználva a jogalkotó által ez utóbbi kifejezés tekintetében hagyott mozgásteret.

(lásd a 35-38., 41. és 43. pontot)

2. Az igazolási eljárás keretében a korábbi C besorolási osztályba tartozó, ténylegesen a korábbi A és B besorolási osztálynak megfelelő feladatokat végző tisztviselő szakmai tapasztalata konkrét értékelésének az intézmény általi megtagadása nem sérti az egyenlő bánásmód elvét, a gondos ügyintézés elvét, sem pedig a szakmai előmenetel lehetőségének elvét. Az egyenlő bánásmód elvét illetően ugyanis az említett gyakorlat figyelmen kívül hagyása azon az objektív kritériumon alapul, hogy az érintett nem tartozott a korábbi B besorolási osztályba, és az ilyen - az elérni kívánt célra tekintettel hátrányos megkülönböztetést lényegénél fogva meg nem valósító - besorolás nem hozható fel az intézmény ellen, még annak feltételezése mellett sem, hogy a tisztviselőnek ebből esetleg bizonyos hátránya származik. Ami a gondos ügyintézés elvét illeti, azt tiszteletben tartják, amennyiben egyrészt az érintett intézmény előzetesen megállapítja a pályázók előválogatásának alapjául szolgáló feltételeket, másrészt pedig pontosan alkalmazza e feltételeket, így attól az időponttól kezdve, amikor a pályázó nem teljesíti a bizonyos besorolási osztályhoz kapcsolódó szolgálati idő említett feltételét, nem kifogásolható, ha az intézmény nem veszi figyelembe a pályázó által a korábbi C besorolási osztályban megszerzett tapasztalatot. A szakmai előmenetel lehetőségére vonatkozó elv sérelmét ugyanezen indokok miatt kell elvetni.

Végül az a tisztviselő, akinek a C besorolási osztályban megszerzett tapasztalatát nem veszik figyelembe az igazolási eljárásra való bocsátás szempontjából, nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvének megsértésére amiatt, hogy a személyzeti szabályzat 45a. cikkében foglalt feltételek között nem szerepel a valamely besorolási osztályban vagy valamely csoport minimumkövetelményként meghatározott besorolási fokozatában hivatalosan eltöltött szolgálati idő, mivel az intézmény, kellő mérlegelési jogkörrel rendelkezve, a szolgálat érdekeire tekintettel jogosult az asszisztensi csoport meghatározott besorolási fokozatában eltöltött minimum szolgálati időt feltételként előírni; sem pedig arra hivatkozva, hogy a tisztviselő felettese a rá vonatkozó értékelő jelentésben megjegyezte, hogy az érdemeire tekintettel hamarosan lehetővé kellene tenni számára a tanácsosi csoportba való bejutást, mivel e megjegyzés nem minősülhet az intézmény konkrét és feltétlen ígéretének, hiszen e felettes nem minősül az igazolási eljárás lefolytatásáért felelős szervezeti egységnek.

(lásd a 63., 68., 69., 71., 72. és 76-79. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 147/79. sz., Hochstrass kontra Bíróság ügyben 1980. október 16-án hozott ítéletének (EBHT 1980., 3005. o.) 14. pontja.