A Debreceni Ítélőtábla Bf.360/2007/72. számú határozata emberölés bűntette (KÜLÖNÖS KEGYETLENSÉGGEL, TÖBB EMBEREN, 14. ÉLETÉVÉT BE NEM TÖLTÖTT személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 18. §, 22. §, 99. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 217. §, 348. §, 352. §, 353. §, 363. §, 371. §, 381. §] Bírók: Balla Lajos, Nagy Éva, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.I.360/2007/72. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2008. május 6. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

v é g z é s t :

Az előre kitervelten, aljas célból, különös kegyetlenséggel, több emberen, tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntette miatt vádlott ellen indított büntető ügyben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2007. évi április hó 25. napján kihirdetett 6.B.895/2006/35. számú ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú bíróság határozatának a kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés tartamába.

A másodfokú eljárásban 227.327 (Kettőszázhuszonhétezer-háromszázhuszonhét) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a vádlottat előre kitervelten, aljas célból, különös kegyetlenséggel, több emberen, 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Megállapította, hogy a fegyházból legkorábban 30 év kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról.

A vádlott szülői felügyeleti jogát az .... napján született .... utónevű gyermeke vonatkozásában megszüntette.

Az eljárás során lefoglalt bűnjeleket elkobozni, kiadni illetve megsemmisíteni rendelte, végül kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen a vádlott enyhítésért, az első fokú eljárásban kirendelt védője téves jogi minősítés miatt, a büntetés enyhítése céljából jelentett be jogorvoslatot. A másodfokú eljárásban kirendelt védő a különös kegyetlenség, az előre kitervelten elkövetés és az aljas cél, mint minősítő körülmények megállapíthatóságát vitatta.

Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.252/2007/1-I. sz. átiratában kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének teljes körűen nem tett eleget. A részleges szakértői bizonyítás okán mind a személyi, mind a történeti tényállás hiányos. Nem teljes körű a vádlott aktuális elmeállapotának feltárása sem, továbbá a terhére rótt elkövetési magatartás büntetőjogi minősítése, és a bűnösségi körülmények értékelése körében ugyancsak bizonyítási hiányosság állapítható meg.

A fellebbviteli főügyészség a Be. 352.§ (1) bekezdés a/ pontjában megnyilvánuló megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a másodfokú eljárásban bizonyítás felvételét indítványozta, így a vádlott aktuális - elkövetéskori - "állapotképének" feltárását elmeorvos és pszichológus szakértők közreműködésével, orvosszakértői bizonyítás továbbfejlesztésével annak megválaszolását, hogy a sértettek szükségszerűen mely sérülés előidézését követően veszítették el eszméletüket, aktuális képességüket a fájdalomérzetre, és a vádlott suicid kísérlete során keletkezett sérülések pontos véleményezését.

Indítványozta továbbá gyk. ..... megölését célzó előkészületi cselekménnyel kapcsolatban is a tényállás kiegészítését, a döntően saját elhatározás, mint esetleges önkéntes elállás indítékának és tartalmának feltárását, arra figyelemmel, hogy e bűntett tárgyában az elsőfokú bíróság nem foglalt állást. Végül a banki tartozások összegének pontosítását.

A vádlott 2007. október 30. napján kelt és az ítélőtáblához 2007. november 8. napján érkezett 18 oldalban összefoglalt ún. beismerő vallomást juttatott el, mely lényegét tekintve azt tartalmazta, hogy az ölési cselekményt nem ő, hanem három - általa ismeretlen - férfi követte el, akik közül kettő "furán" beszélt magyarul, az egyiket ...-nak szólították. Őt korábban zsarolták, fenyegették és kényszerítették a búcsúlevél megírására, fizikailag is bántalmazták és végig kellett néznie a két kisebb gyermekének megölését. Beadványában egy .... utónevű férfit és haverjait említi, akik korábban anyagilag zsarolták és fenyegették. Végül az ún. beismerő vallomásának megírásának időpontját azzal indokolta,hogy félt az igazi tettesektől, attól, hogy a "kintieken, azok, akik még megmaradtak nekem" bántódásuk esik, s utal arra is, hogy eszméletvesztései vannak epilepsziára utaló jelekkel.

Az ítélőtábla a védelmi fellebbezések folytán a megyei bíróság ítéletét teljes terjedelemben a meghozatalát megelőző eljárással együtt felülbírálatának körébe vonta a Be. 348.§ (1) bekezdése alapján.

Az ítélőtábla az ügyészi átirat, a vádlott által tett érdemi nyilatkozat alapján az ügyet a Be. 363.§-a szerinti tárgyaláson bírálta felül és bizonyítás felvételét rendelte el. Az ítélőtábla álláspontja szerint a másodfokú eljárásban a bizonyítás felvétele szükséges volt egyrészt a tényállással kapcsolatos, a fellebbviteli főügyészség által érintett kérdések vizsgálata kapcsán, illetőleg nyilvánvalóan szükségesnek mutatkozott a vádlottnak az elsőfokú eljáráshoz képest ellentétes - beismerő vallomásnak tekintett - nyilatkozatának érdemi vizsgálata miatt is, valamint tisztázandó kérdésként merült fel, hogy a vádlottat a fogvatartás ideje alatt az IMEI-ben kezelésben részesítették-e, figyelemmel az általa jelzett epilepsziás rohamokra.

E körben megjegyzi az ítélőtábla, hogy ez utóbbi adott esetben büntethetőségi akadályként is felmerülhetett volna. A vádlott előbbi védekezése ugyanis azt eredményezhette volna, hogy olyan jellegű kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követte el a bűncselekményt, amelyet a hatályos Btk. büntethetőségi akadálynak tekint.

Az ítélőtábla az említettek tisztázása érdekében a Be. 353.§ (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban felvett bizonyítás során beszerezte a vádlottnak a vádbeli napra vonatkozó, mobiltelefonjával kapcsolatos híváslistákat, beszerezte mindazon beszélgetésekkel kapcsolatos paramétereket, amelyeket ő indított, illetve az ő mobiltelefonjára érkeztek. A vádlott elmeállapotának teljes körű feltárása érdekében újabb elme-orvosszakértői vélemény beszerzésére került sor és nem volt mellőzhető az igazságügyi orvosszakértők illetve a pszichológus szakértő tárgyaláson történő meghallgatása sem, valamint a vádlott volt házastársának tanúkénti kihallgatása sem.

A lefolytatott bizonyítás eredményeképpen az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított történeti tényállást a vádlott pszichés és elmebeli státuszával szükséges kiegészíteni az alábbiak szerint: A vádlott aktuális elkövetési állapotképe a 2007. november 29. és 30. napján az iratok alapján készült pszichológiai és elme-orvosszakértői vélemény alapján személyiségzavarként értékelhető, amely egyrészt antiszociális személyiségzavarból és hisztorikus személyiségzavarból tevődik össze.