14/B/1996. AB határozat
az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének vizsgálata, valamint alkotmánybírósági egyedi döntésre és alkotmánybírósági intézkedésre vonatkozó indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének vizsgálata, valamint alkotmánybírósági egyedi döntésre és alkotmánybírósági intézkedésre vonatkozó indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a belügyminiszter 5/1994. (BKG.) BM utasítással kiadott "A Belügyminisztérium Szervezeti és Működési Szabályzata" 2. § (7) bekezdése és 13. § (1)-(2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett indítványt elutasítja; az indítványozó öregségi nyugdíjához szükséges szolgálati idő alkotmánybírósági megállapítására és különféle munkaügyi panaszai ügyészi vizsgálatának alkotmánybírósági elrendelésére irányuló kérelmét pedig visszautasítja.
INDOKOLÁS
1. A Belügyminisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatának (a továbbiakban: Szabályzat) 2. § (7) bekezdése azt tartalmazza, hogy "A felettes vezető rendelkezése alapján a hivatali egységek, minisztériumi szervek, annak vezetői és ügyintézői kötelesek olyan ügynek az intézésére is, amely a Szabályzat, illetve az ügyrend vagy a munkaköri leírás szerint más hivatali egység vagy ügyintéző feladatkörébe tartozik." A fizikai alkalmazott kötelességét pedig a 13. § akként szabályozza, hogy "(1) Tevékenységével segíti az érdemi ügyintézői, ügyviteli feladatok ellátását. (2) Ellátja mindazokat a kisegítői feladatokat, amellyel a munkáltatói jogkör gyakorlója megbízza."
2. Az indítványozó az őt alkalmazó Belügyminisztérium Központi Gazdasági Főosztálya ellen a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon pert indított közalkalmazotti jogviszonya kezdetének, illetménye, illetménypótléka, illetménykiegészítése, jubileumi jutalma, helyettesítési díja, túlmunkája, szabadidő-átalánya megállapítása, s más - munkaviszonyából származó - követelésének megítélése, továbbá nyugdíjjogosultságához szükséges szolgálati idejének munkáltatói kiszámíttatása, s egyéb - törvénysértőnek tartott - munkáltatói intézkedések és rendelkezések megszüntetése iránt.
A kereset benyújtását követően az indítványozó az Alkotmánybírósághoz fordult az 1. pontban idézett szabályzati előírások megsemmisítése, szolgálati idejének megállapítása és a bírósági keresetben is előadott vélt munkajogi igényével összefüggő munkáltatói előírások, intézkedések, és mulasztások ügyészi kivizsgálásának elrendelése érdekében.
Az indítványozó az indítványát és kérelmeit az Alkotmány 77. § (2) bekezdése, illetve 51. § (3) bekezdésének megsértésére alapozza.
3. Az indítvány megalapozatlan.
3.1. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 49. § (1) bekezdése szerint a miniszter - az állami irányítás egyik egyéb jogi eszközeként - "a közvetlen irányítása alá tartozó szervek tevékenységét szabályozó utasítást adhat ki." A belügyminiszteri utasítással kiadott Szabályzat megfelel a Jat. ezen előírásának, mert a Szabályzat hatálya - az 1. §-a szerint - kiterjed a minisztérium "hivatali szervezeteire", a minisztérium "hivatali tevékenységét segítő szervezetekre", valamint a "belügyminiszter irányítása alá tartozó önálló szervezetekre" is. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt - hatáskörében eljárva - érdemben bírálta el.
3.2. Az Alkotmány 77. § (2) bekezdése azt tartalmazza, hogy "Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és állampolgárra egyaránt kötelezőek." Az 1. pontban említett Szabályzat kifogásolt rendelkezései azonban nincsenek kapcsolatban az Alkotmány ezen követelményeivel, ezért nem is sértik azt.
Az Alkotmány 51. § (1) bekezdése az ügyészség egyik feladatát rögzíti. "Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy a társadalom valamennyi szervezete, minden állami szerv és állampolgár megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a törvényesség védelmében." Az indítványozónak ez az alkotmányi hivatkozása sem nyújt érvet és indokot a támadott szabályzati előírások alkotmányellenességére vonatkozóan. A Szabályzat és az Alkotmány idézett rendelkezései sincsenek ugyanis egymással értékelhető összefüggésben.
4. Az indítványozó kérelmei is megalapozatlanok.
4.1. Az Alkotmánybíróság fő feladata a jogszabályok alkotmányellenességének elbírálása. Még egyedi jogsértés esetén is csak a sérelmet előidéző jogszabály alkotmányellenességét állapítja meg, s mérlegelés alapján intézkedik a megsemmisített jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságáról. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra, hogy az indítványozó számára - ahogy írja - "Állapítsa meg egy élet viszonylatában, az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez szükséges jogszerző időt munkanapokban, valamint munkaórákban.".
4.2. Az ügyészség önálló - az Országgyűlésnek felelős legfőbb ügyész irányítása alá tartozó - állami szervezet. Az Alkotmánybíróság nem utasíthatja az ügyészséget az indítványt előterjesztő munkáltatójánál elvégzendő vizsgálatra. Az ügyészség a rá irányadó jogszabályok alapján dönti el, hogy törvénysértés esetén milyen módon lép fel a törvényesség védelmében.
5. A Szabályzat kifogásolt előírásai nem alkotmánysértőek, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította. Mivel pedig a kérelmek teljesítésére az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre, ezért azokat az Alkotmánybíróság visszautasította.
Budapest, 1996. április 29.
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró