A Győri Törvényszék Mf.20113/2010/4. számú határozata kártérítés (NEM VAGYONI kártérítés) tárgyában. [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 37. §, 69. §, 162. §, 163. §, 168. §, 342. §] Bírók: Jászberényiné dr. Farkas Katalin, Savanyóné dr. Lakatos Erzsébet, Stániczné dr. Imre Csilla

Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság

2.Mf.20.113/2010/4.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság dr. Vajda Attila ügyvéd által képviselt I.rendű és II.rendű felpereseknek - jogtanácsos által képviselt alperes ellen nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt a Győri Munkaügyi Bíróság előtt folyamatba tett perében Győrött, 2009. évi december hó 8. napján 1.M.810/2007/59. sorszám alatt hozott ítélet ellen az I-II.rendű felperesek részéről 60. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I-II.r. felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek fejenként 5.000 (ötezer) forint másodfokú perköltséget.

A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A Győri Munkaügyi Bíróság az 1.M.810/2007/59. sorszámú ítéletével felperesek kereseti kérelmét elutasította. Rendelkezett a perköltség, az illeték és a szakértői költség viselése felől.

Ítélete indokolásában a munkaügyi bíróság megállapította, hogy felperesek a nem vagyoni kár alapjaként jelölték meg a drogteszt velük szemben való elrendelését, e körben a Hszt. 37. §, a 342. §, illetőleg a 21/2000. (VIII.23.) BM-IM-TNM együttes rendelet 6. § és 14. § rendelkezéseit vette irányadónak.

Megállapította, hogy felperesek drogtesztjét az állományilletékes parancsnok kezdeményezte és erről felpereseket tájékoztatta. Az állományilletékes parancsnok az elöljárója utasítására köteles és jogosult is volt a hivatkozott együttes rendelet alapján soron kívül drogtesztet kezdeményezni, azt elrendelni. A drogtesztre való beszállítás körülményeit, illetőleg a drogteszt végrehajtásának módját vizsgálva a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a Hszt. 69. § rendelkezéseit figyelembevéve nem lehet szó személyes szabadság korlátozásáról abban az esetben, ha a szolgálatban lévő felperesek elöljárója azt az utasítást adja, hogy Gy-be kell menni drogtesztre. Ebben a körben hivatkozott a munkaügyi bíróság arra, hogy felperesek, valamint a drogteszttel érintett K.B. közösen feljelentést tettek ismeretlen tettes ellen hamis vád bűntettének gyanúja miatt.

A a Megyei Főügyészség a nyomozást megszüntette és megállapította, hogy felperesek és K.B. tekintetében olyan adatok álltak a munkáltató rendelkezésére, amelyek indokolttá tették velük szemben a drogteszt elvégzését. A nyomozó hatóság tagja, a bejelentő hivatalos tevékenysége során jutott olyan adatok birtokába, melyek ellenőrzése szükséges volt annak tisztázása céljából, hogy az érintettek fogyasztottak-e esetlegesen kábítószert.

A munkáltatói jogkör gyakorlójának azon döntése, hogy felpereseket soron kívüli alkalmassági vizsgálat keretében alkohol-, illetve drogteszt elvégzésére kötelezte, tehát nem volt jogellenes.

Megállapította a munkaügyi bíróság, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint akkor sem állapítható meg személyiségvédelmi igény és nem állapítható meg nem vagyoni kártérítés, ha a munkáltató alapos gyanú miatt feljelentéssel él. A valótlan, sértő tény állításának, híresztelésnek, vagy való tény hamis színben való feltüntetésének hiányában a jó hírnév megsértését nem lehet megállapítani.

Megállapította a munkaügyi bíróság, hogy felperesek a drogteszt elvégzése után ugyanazokat a feladatokat látták el, mint korábban, semmilyen megkülönböztetésben nem részesültek, a vezetés részéről hátrány nem érte őket, a fegyverleadás szűk körben történt, abból a jelenlevők nem következtethettek olyan körülményre, ami a felperesekre sértő lett volna. Ezért a munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy alperes jogszerűen járt el, amikor felpereseket drogtesztre Gy-be kísérte.

A felperesek kereseti kérelmük harmadik indokaként az elöljárók viselkedését jelölték meg, a velük szemben tanúsított magatartást, hogy indokolatlanul bántóan, sértően, megalázóan viselkedtek a gépkocsiban, nem szóltak hozzájuk, az igazgatóságon pedig emelt hangnemben beszéltek velük. A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen azt állapította meg, hogy az elöljárói viselkedés nem alapozta meg a felperesi kártérítési igényt.

Hivatkoztak a felperesek a diszkréció hiányára, mint nem vagyoni kárt megalapozó körülményre. E körben a munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy a felpereseknek az eljárás során nem sikerült bizonyítaniuk, hogy a drogteszt elrendelésével és levezénylésével közvetlenül kapcsolatba nem álló kollégák a munkáltatótól szereztek volna tudomást a drogfogyasztás gyanújáról.

Az eljárás során felperesek hivatkoztak arra is, hogy a munkáltató eljárása pszichés károsodást okozott náluk, ezért a munkaügyi bíróság elrendelte a felperesek pszichológiai szakértői vizsgálatát. Az igazságügyi orvosszakértő szakvéleményéből megállapította, hogy a drogteszt elvégzésével kapcsolatos események csak átmeneti zavart okoztak felpereseknek, amely természetes reakció volt, életvezetésükre tartós kihatással nem volt. Felperesek hivatásos állomány tagjai voltak, akik szolgálati viszonyából fakadó kötelmeit önkéntes vállalás alapján, élethivatásként, szigorú függelmi rendben, életének és testi épségének kockáztatásával, egyes alapjogainak korlátozásának elfogadásával teljesítik a Hszt. 3. § (2) bekezdésében foglaltak szerint. Nem vitatható, hogy a határőrség hivatásos állományával szembeni feddhetetlenség követelmény.

A perben bebizonyosodott, hogy a felpereseket érintően a szolgálati elöljáró olyan bejelentést kapott, hogy felperesek egy magánrendezvényen kábítószert fogyasztottak. A telefonbejelentésre elrendelt drogteszt végrehajtása jogszerű volt, és nem bizonyosodott be az sem, hogy a teszt végrehajtása során, illetve előtte vagy utána, a szolgálati elöljárók felperesekkel szemben kifogásolhatóan viselkedtek volna.

Mindösszességében a munkaügyi bíróság megállapította, hogy felperesek nem tudták bizonyítani, hogy a munkáltató az adott körülmények között nem úgy járt el, ahogy az tőle elvárható volt. Nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója volt az, aki mások tudomására hozta a drogvizsgálattal kapcsolatos eseményeket.

A munkáltató pedig a nem vagyoni kárt csak akkor köteles megtéríteni, ha a kártérítési felelősség feltételei fennállnak. Ennek hiányában sem vagyoni, sem nem vagyoni kártérítés megfizetésére nem köteles.

A munkaügyi bíróság nem tudta megállapítani, hogy felperesek jó hírneve, becsülete vagy emberi méltósága sérült volna, álláspontja szerint a munkatársak, ismerősök esetleges rosszízű megjegyzései, tréfái miatt a munkáltatói felelősség nem állapítható meg.

A Pp. 206. § alapján értékelve a tanúvallomásokat a munkaügyi bíróság álláspontja az volt, hogy a felperesek által előterjesztett kereseti kérelmet a meghallgatni kért tanúvallomások sem támasztották alá, így az ügy összes körülményének figyelembevételével felperesek kereseti kérelmét, mint megalapozatlant elutasította.