BH 1996.2.110 A mérsékelt illetékre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók, ha a fizetési meghagyásos eljárás megszüntetésére a kérelem visszavonása - a kérelemtől való "elállás" - következtében a fizetési meghagyás kibocsátását követően kerül sor [1990. évi XCIII. tv. 58. § (1) és (5) bek.].

Az elsőfokú bíróság a jogosult kérelmére 16 348 586 Ft és kamatai, valamint a perköltség megfizetése iránt fizetési meghagyást bocsátott ki a kötelezett ellen. A fizetési meghagyás benyújtásakor a jogosult igazolta, hogy átutalással a 300 000 Ft eljárási illetéket az illetékhivatalnál befizette. A jogosult az elsőfokú bírósághoz 1994. november 30-án érkezett beadványában bejelentette, hogy a követelésétől eláll, mert a kötelezettel peren kívüli egyezséget kötött és az abban foglaltak teljesítése is megtörtént. Kérte egyúttal a lerótt illeték mérséklését és a visszatérítés iránti intézkedés megtételét.

Az elsőfokú bíróság az 1994. december 2-én kelt végzésével a Pp. 157. §-ának e) pontjára hivatkozással az eljárást megszüntette. Az ugyanazon a napon kelt végzésével pedig megállapította, hogy a jogosult az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 58. §-ának (3) bekezdése alapján 150 000 Ft illetéket visszaigényelhet.

Az elsőfokú bíróságnak az illeték visszatérítéséről rendelkező végzése ellen a jogosult élt fellebbezéssel, amelyben arra hivatkozott, hogy a felek között első tárgyalás tartása előtt jött létre egyezség, ezért az illeték visszatérítésére az illetéktörvény 58. §-a (1) bekezdésének a) pontja és (5) bekezdése alkalmazandó. Ennek értelmében pedig csak az eljárási illeték 10%-át lenne köteles megfizetni.