A Szegedi Ítélőtábla Pf.20052/2012/7. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 207. §, 209. §] Bírók: Kemenes István, Kiss Gabriella, Mányoki Zsolt

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.052/2012/7.szám

A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Szokolyai Zsolt ügyvéd által képviselt (I.rendű felperes neve, címe) alatti lakos I. rendű és (II.rendű felperes neve) ugyanottani lakos II. rendű felpereseknek - a Dr. Toncs Mária ügyvéd által képviselt (I.rendű alperes neve, címe) alatti székhelyű I. rendű, valamint a másodfokú eljárásban a Gadó Gábor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Gadó Gábor ügyvéd) által képviselt (II.rendű alperes neve, címe) alatti székhelyű II. rendű alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság (Gyulai Törvényszék) 2011. december 8. napján kelt 5.P.20.360/2010/31. számú ítéletével szemben a II. rendű alperes 32. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja és a felperesek, valamint a II. rendű alperes között 2008. május 29-én létrejött kölcsönszerződés I. pontjában szereplő szerződési kikötés semmisségét megállapító rendelkezést mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a II. rendű alperest, fizessen meg a felpereseknek 15 nap alatt 60.000,- (Hatvanezer) Ft másodfokú eljárási költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A felperesek 2008. május 29-én közjegyzői okiratba foglalt ingatlan fedezettel biztosított, devizában nyilvántartott jelzálog-típusú kölcsönszerződést kötöttek a II. rendű alperessel. A megállapodás szerint a bank az adósoknak 14.400.000,- Ft kölcsönt folyósít azzal, hogy "a kölcsön összegének Devizában való megállapítása a folyósítás napján érvényes, a Bank által alkalmazott Deviza vételi árfolyamon történik" (I/1. pont). A felperesek tudomásul vették, hogy a "nyújtott kölcsön, annak

- 2 -

ügyleti kamata és kezelési költsége, valamint a késedelmi kamat és az egyéb költségek a folyósítást követően Devizában kerülnek megállapításra" (I. pont). A kölcsön a II. rendű alperes által akkor alkalmazott CHF vételi árfolyam alapján számítva 94.240,84 CHF-nek megfelelő forint összeg volt. Ezt a felpereseknek - 100 nap türelmi idő után - 25 év alatt kellett visszafizetni, a havi részletek esedékessége minden hónap 4. napja volt. A forint fizetések alapján meghatározott induló teljes hiteldíj mutató (THM) az ügyletkötés napján évi 7,43 % volt, ebből a kölcsön ügyleti kamata évi 5,2 %.

A szerződés III/2. pontja szerint "az egyes fizetendő törlesztő részletek forint összegét a Hitelező a Bank által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes Deviza eladási árfolyamon határozza meg".

A szerződés V/4. pontjában a felperesek kijelentették, tudomásul veszik, hogy a forint/Deviza árfolyam piaci mozgásából adódóan felmerül a veszteség kockázata, a forint árfolyamának gyengülése esetén a törlesztő részletek - jelentős mértékben is - emelkedhetnek. Kijelentették, hogy ezen kockázat vagyoni kihatásait teljes mértékben viselik.

A felperesek által fizetendő törlesztő részlet forint összege 2009. januárra közel kétszeresére emelkedett, a CHF árfolyamának forinttal szembeni erősödése, az ügyleti kamat bank részéről történt emelése, továbbá amiatt, mert az adósok ekkor már a kezelési költséget is kötelesek voltak megfizetni. A felperesek a törlesztő részletet minden hónapban kiegyenlítették.

A kezdeti 60-70.000,- Ft-ról 2011-re a törlesztő részlet 130.000,- Ft körüli összegre emelkedett.

A felperesek a II. rendű alperessel szembeni keresetükben - egyebek mellett - megtámadták a fogyasztói szerződés azon kikötését, amely szerint a bank a kezelési költséget is devizában határozza meg, továbbá azt, amely feljogosítja a bankot arra, hogy az esedékes törlesztő részletet az általa alkalmazott eladási deviza árfolyam alapján számolja. A Ptk. 209. §-a alapján ezeket indokolatlan, egyoldalú előnyt biztosító tisztességtelen szerződési feltételnek tekintették. A részleges érvénytelenség jogkövetkezményeként az első esetben az érvénytelen kikötés mellőzését, míg a törlesztés elszámolása tekintetében a vételi árfolyam alkalmazását előíró módosult tartalommal való fenntartását kérték.

A II. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperesek teljes körű tájékoztatás után, minden kockázati tényező ismeretében kötötték meg a számukra kedvező tartalmú kölcsönszerződést. A szerződés minden rendelkezése megfelelt az akkori jogszabályoknak. A PSZÁF több alkalommal vizsgálta a pénzintézetek devizahitelezési gyakorlatát, és nem állapított meg jogszerűtlenséget.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperesek és a II. rendű alperes között 2008. május 29-én létrejött, devizában nyilvántartott jelzálog-típusú kölcsönszerződés I. pontjának az a rendelkezése, amely szerint a nyújtott kölcsön kezelési költsége a folyósítást követően devizában kerül megállapításra, semmis. Az érvénytelen szerződést visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánította olyan tartalommal, hogy a szerződés vonatkozó részéből ezt a kikötést mellőzte.

Megállapította továbbá, hogy a III/2. pont azon rendelkezései, amelyek szerint a törlesztő részletek forint összegét a bank az általa alkalmazott, megelőző napon érvényes deviza eladási árfolyamon határozza meg; az első törlesztő részlet folyósítás napján érvényes, általa alkalmazott deviza eladási árfolyamon számított

- 3 -

Pf.I.20.052/2012/7.szám

deviza összegéről tájékoztatja az adósokat; illetve az általa alkalmazott deviza eladási árfolyam változása esetén jogosult havonta meghatározni az új törlesztő részleteket, semmis. A szerződést visszamenő hatállyal érvényessé nyilvánította akként, hogy a szerződésben - mindhárom rendelkezés tekintetében - az eladási árfolyam helyett a vételi árfolyam szerepel. A devizaalapú kölcsönök lényegét ismertetve kifejtette, hogy a kölcsönnel kapcsolatos elszámolások deviza összegre vonatkoznak, ezzel szemben a pénzáramlások a mindenkori devizaárfolyam alapján átszámítva, hazai pénznemben történnek. E kölcsönszerződések CHF forrását pénzintézetek közötti határidős swap-ügyletek keretében szerzik be, ezáltal akár több évtizedes futamidejű hitel-portfóliókat tudnak néhány hónapos forrásokból, ügyletekből biztosítani. A swap-ügylet keretében a felek (pénzintézetek) megállapodnak, hogy a birtokukban lévő devizát egy adott időpontban az azonnali árfolyamon elcserélik másik devizára, majd egy későbbi időpontban visszacserélik. Ebből is következik, hogy az ügylet árfolyamkockázatot hordoz.

Utalt arra, hogy a PSZÁF javaslata alapján hozott 2010. évi XCVI. törvény 1. §-a módosította a Hpt-t, azt a 200/A § (1)-(5) bekezdésekkel egészítette ki, ennek eredményeként 2010. november 27. napjától a kölcsön összegének, a törlesztő részleteknek, valamint az egyéb költségeknek, díjaknak a forint ellenértékét a bankok az általuk vagy az MNB által megállapított deviza-középárfolyamon határozzák meg. A perbeli szerződés megkötésekor nem volt olyan jogszabályi rendelkezés, ami kifejezetten tiltotta volna a felperesek által támadott elszámolási módot. Kérdéses azonban, hogy tisztességes-e az a szerződési feltétel, amelynek értelmében az adós a lényegesen magasabb eladási árfolyamon köteles megfizetni a havi törlesztő részlet forint összegét, miközben a kölcsön összegét a pénzintézet a folyósítás időpontjában aktuális vételi árfolyamon szolgáltatta részére. A vételi és eladási árfolyam közötti különbözet haszna ebben az esetben a pénzügyi intézménynél csapódik le anélkül, hogy emögött részéről bármilyen szolgáltatás állna. A kölcsönszerződésnek ugyanis nem célja a devizaértékesítés, amelyhez a kérdéses haszonelem rendeltetésszerűen kapcsolódik, arra a felek szándéka nem terjedt ki. A hitelnyújtó bank hasznának a kölcsönszerződés alapján valójában a megállapított kamatban és nem a vételi-eladási árfolyam közti különbségben kell realizálódnia. Tényleges szolgáltatás hiányában az elsőfokú bíróság szerint ez a haszon indokolatlan előny a hitelnyújtó bank oldalán, egyben a feltétel támasztójával szerződést kötő félre egyoldalú hátrány, amely a Ptk. 209/A § (2) bekezdése alapján a feltétel semmisségét vonja maga után.