BH 2001.9.417 I. Az előzetes letartóztatás elrendelését nem alapozza meg önmagában az a körülmény, hogy a gyanúsított az e minőségében történt meghallgatásakor a törvényes jogával élve nem tesz vallomást, ez a tény ugyanis nem nyújt következtetési alapot arra, hogy a vádlott a jövőben az eljárás meghiúsítására vagy megnehezítésére törekszik [Be. 92. § (1) bek. b) pont, 87. § (2) és (3) bek.].

II. A hivatásos katonával szemben az előzetes letartóztatás speciális - szolgálati vagy fegyelmi - oka nem állapítható meg, ha szolgálati beosztása már megszűnt, a nyugállományba vonulása előtti felmentési idejét tölti, szolgálatot ténylegesen nem lát el, és a beosztási helyén sem kell megjelennie [Be. 340. § (1) bek.].

A katonai ügyészség jelentős kárt okozó lopás bűntettének, egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettének és közokirat-hamisítás bűntettének alapos gyanúja miatt folytat büntetőeljárást a honvéd őrnagy és a honvéd alezredes gyanúsítottakkal szemben.

Ennek során a katonai tanács 2001. február 8-án kelt végzésével mindkét gyanúsított előzetes letartóztatását a Be. 92. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással a Be. 340. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel elrendelte.

A végzés ellen a gyanúsítottak és védőik fellebbeztek szabadlábra helyezésük érdekében.

A fellebbezések az alábbiak szerint alaposak.

A rendelkezésre álló bűnügyi iratok alapján megállapítható, hogy mindkét gyanúsított ellen vagyon elleni bűncselekmény, illetve közbizalom elleni bűncselekmények alapos gyanúja miatt indult büntetőeljárás. A szerteágazó bűnügyben közel két éve indult meg a nyomozás, melynek során a két gyanúsítottat több alkalommal tanúként, majd gyanúsítottként hallgatták ki. A tanúkénti, illetve gyanúsítotti kihallgatáson minden alkalommal mindketten megjelentek. A gyanúsítotti kihallgatásuk során a Be. 87. §-ának (2) és (3) bekezdésében biztosított jogukkal élve nem tettek vallomást. A gyanúsítás alapjául szolgáló bűncselekmények elkövetőit a törvény 1 évtől 5 évig, illetve 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti.

A katonai tanács a fentiekre is figyelemmel megalapozottan jutott arra a következetésre, hogy az ügyészi indítványban felhívott Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt előzetes letartóztatási ok - a szökés vagy az elrejtőzés veszélye - törvényi előfeltételei egyik gyanúsított vonatkozásában sem állapíthatóak meg.

Ugyanakkor tévedett a katonai tanács, amikor mindkét gyanúsított vonatkozásában a Be. 92. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt előzetes letartóztatási ok - az eljárás meghiúsításának, megnehezítésének vagy veszélyeztetésének lehetősége - törvényi előfeltételei, illetve a Be. 340. §-ának (1) bekezdésében írt speciális katonai előzetes letartóztatási ok - a szolgálati és fegyelmi ok - törvényi feltételeit megállapíthatónak látta.