BH 2006.2.64 Rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegésnek minősül, ha a munkavállaló egy munkatársa számítógépét saját céljára használja; a munkáltatói jogkör gyakorlójával szemben több esetben sértő, gúnyos hangnemet használ; illetve a munkáltató gazdasági érdekét sértő tájékoztatást ad [Mt. 103. § (1) bekezdés b), c) pont, 96. § (1) bekezdés a) pont].

A felperes keresetében az alperes 2003. április 22-én kelt rendkívüli felmondása jogellenessége megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazását, valamint a személygépkocsija használata miatti költségei megtérítését kérte. Az alperes viszontkeresetében 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a felperest.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét, és az alperes viszontkeresetét elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1995. szeptember 1-jétől állt munkaviszonyban az alperessel jogtanácsos munkakörben. A felek 1995. szeptember 19-én megállapodást kötöttek a felperes tulajdonában lévő személygépkocsi munkába járáshoz való használata költségeinek megtérítéséről. Az alperes a költségtérítést 2001. december 31-ével megszüntette.

Az alperes a 2003. április 22-én kelt rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette, az indokolás három okra hivatkozott. Eszerint a felperes munkaidő alatt a saját és a munkatársa munkahelyi számítógépén a munkavégzéséhez szükségtelen weboldalakat nézegetett, amelyek szinte kizárólag pornóval foglalkoztak, a felperes a munkatársaival, felettesével meg nem engedett modorban nem megfelelő hangnemet használt, valamint hibás adatszolgáltatást nyújtott a könyvvizs­gáló részére.

A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a rendkívüli felmondás megalapozottságára következtetett, mivel a tanúnyilatkozatok, a felperes által a vezérigazgatóhoz írt levél, és a csatolt egyéb okiratok alátámasztották az indokok valós voltát. A felperes nemcsak a saját számítógépén, hanem az alperes másik jogi képviselőjének a számítógépén is szex-oldalakat látogatott, emiatt jegyzőkönyvben az érintettől elnézést is kért. A munkaügyi bíróság bizonyítottnak találta, hogy a felperes egy várhatóan 2 millió forintos fizetési kötelezettséget jelzett a könyvvizsgáló felé, holott az ezzel összefüggő perről "hivatalosan még nem lehetett tudomása". Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy a rendkívüli felmondás megfelelt az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában előírt feltételeknek.

A munkaügyi bíróság a költségtérítés iránti keresetet amiatt utasította el, mivel az erre vonatkozó megállapodás alapját képező távolabbi lakóhelyről a felperes a munkahely közelébe elköltözött, az új lakóhelye és a munkahelye közötti utazás költségeit pedig az alperes megfizette.

Az alperes viszontkeresetét amiatt találta megalapozatlannak, mert a felperes az alperesnél a winchesterből törölt és elmentett adatokat a per folyamán visszaszolgáltatta, így az alperest kár nem érte.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, fellebbezett részében részben megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperes rendkívüli felmondása jogellenes, és a felperes munkaviszonya a jogerős ítélet meghozatalakor szűnt meg. Kötelezte az alperest 782 726 forint felmondási időre járó átlagkereset, 1 043 634 forint végkielégítés, 6 094 621 forint elmaradt munkabér, továbbá a jogellenesség szankciójaként kártalanítás címén 1 043 634 forint megfizetésére.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást "lényegében" helyesen állapította meg, a jogi következtetések tekintetében azonban jórészt tévedett.

A személygépkocsi használati költségtérítést illetően a másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság megállapításával. Az alperes rendkívüli felmondása tekintetében úgy ítélte meg, hogy az indokként megjelölt felperesi kötelezettségszegések nem olyan súlyúak, amelyek megalapoznák a munkáltató intézkedését. Kifejtette, hogy a felperesnek, mint jogtanácsosnak kötelessége volt a tájékoztatás a munkáltatót érintő peres eljárásról szerzett információról, továbbá a munkáltató fizetési kötelezettsége esélyét csekélynek tüntette fel. A másodfokú bíróság megítélése szerint az internet magáncélú használata egymagában szintén nem minősül súlyos kötelezettségszegésnek. "Erkölcsileg nem helyeselhető bizonyos weboldalak megnyitása", de ezek tényleges megtörténte, gyakorisága nem volt bizonyítható, és azt sem lehetett a perben teljes bizonyossággal megállapítani, hogy a kifogásolt web- oldalakat "minden esetben a felperes használta-e". A nem megfelelő hangnemet illetően abból indult ki, hogy ezt a magatartást a munkáltató az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontja alapján minősítette. A felperes és a vezérigazgató között nem volt jó a viszony, de a felperes terhére nem volt megállapítható, hogy a hangneme megengedhetetlen lett volna.

A másodfokú bíróság összességében a felperes terhére rótt kötelezettségszegéseket csekély súlyúnak értékelte, ezért a rendkívüli felmondást jogellenesnek ítélte.

Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyása iránt felülvizsgálati kérelemmel élt. Az első indokot illetően iratellenességre és okszerűtlen következtetésre hivatkozott, a perben ugyanis bizonyította, hogy a 2002. január 1. és 2003. március 31-e közötti időszakban, amelyre a felperes a könyvelő részére az adatszolgáltatást adta, még nem nyújtottak be keresetet a vitatott ügyben, tehát még nem volt igényérvényesítés. A munkáltatónak jelentős érdeke fűződött ahhoz, hogy a számviteli szabályok szerint hiteles adatokat tartson nyilván, és a szükséges adatszolgáltatási kötelezettségének tegyen eleget. A második indok vonatkozásában az alperes arra hivatkozott, hogy a becsatolt számítógépes listákkal és a hivatkozott jegyzőkönyvvel a felhasználást, a használt weboldalakat, az ún. szennyoldalak sok ezer megnyitással való felkeresését bizonyította, ezzel szemben a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a számítógépét nem ő használta. Az alperes a harmadik indokkal kapcsolatos jogerős ítéleti álláspontot is sérelmezte. A megyei bíróság ugyanis nem indokolta, hogy miért tekintette a felperes hangnemével, stílusával kapcsolatos kötelezettségszegéseket csekély súlyúnak. Ezzel kapcsolatosan több felperesi feljegyzést is csatolt, ezeket azonban a másodfokú bíróság nem értékelte. Álláspontja szerint a kötelezettségszegés ismétlődő jellegére tekintettel a korábbi feljegyzéseket, iratokat is figyelembe kellett volna venni, nemcsak a határidőn belüli, 2003. április 15-én kelt, a vezérigazgatóhoz írt felperesi feljegyzést. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében részletezte a figyelmen kívül hagyott iratokat. Az alperes utalt még arra, hogy a nem megengedhető hangnem használatával kapcsolatos indoknál tévesen hivatkozott az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontjára, az indok kötelezettségszegésre vonatkozott, ezért a másodfokú bíróság tévesen bírálta el a helytelenül megjelölt jogszabály szerint a hivatkozott indokot. Az alperes mindezek alapján jogszabálysértőnek ítélte a rendkívüli felmondás jogellenességére vonatkozó jogerős ítéleti következtetést.